Hannah legjobb barátjaként volt már esélyed találkozni bátyjával, Bang Chan-nal. Először közömbös volt számodra a fiú, de amint elbeszélgettél vele kicsit mélyebben, rájöttél van bennetek némi közös. Amit még észrevettél, hogy akármit teszel ki a közösségi médiákra, mindig reagál rá. Ezek az ingerek pedig fent tartották az érdeklődésedet iránta. Eljutottál addig a pontig, hogy azért posztottál, hogy jöjjön egy értesítés tőle. Ez a kis terv be is vállt, elsők közt reagált minden képedre, történetedre. Jó érzéssel töltött el.

Nincsenek titkaid Hannah előtt, de erről nem szóltál neki. Próbáltad eltitkolni előle. Ha szóba jött testvére köztetek, egy beszélgetés közben, nagyon nem montál semmit rá, hagtyad, hogy ő beszéljen. Szeretted volna elnyomni az érzéseidet, nem akartál konfliktust Hannah-val, ám amikor azért fordultál le az ágyról, mert Chan-tól jött egy üzeneted, rájöttél hosszú folyamat lesz elengedni ezt a fiút.

A hétvégére beszéltettek meg egy találkozót, Hannah-éknál. Régen voltatok már együt, így a hétvégét náluk töltenéd. Ez miatt is volt egy kis pánikolás. Egy házban leszel Chan-nal két napig, mi van, ha elszólod magad az érzelmeidről? Nagyon kell figyelned mit mondasz, milyen értelemben. Mivel nem egy településen laktok utaznod kell hozzá. Először busszal, utána vonattal kell menned. A busszal nincs semmi gondod, inkább a vonattól tartasz. Ebből az okból kifolyólag úgy egyeztetek meg, hogy Hannah eléd megy, és vele mész vonattal.

A buszpályaudvaron vártad Hannah-t az egyik szökőkútnál, a vasútállomás pár lépésre van onnan. A buszod húsz perccel hamarabb ért be, mint Hannah vonata, hiszen ő azzal jön. Az egyik padon ültél, melletted táskád pihent. A szüleidnek írtál, hogy épségben megérkeztél, már csak Hannah-ra kell várnod. Pont, hogy elküldted az üzenetet, Hannah hívott.

- szia.- emelted a telefont a füledhez, miután felvetted.

- szia, nem tudok menni, mert lepasszoltak nekem három kisgyereket keresztanyámék, de ne aggódj, Chan már a vonaton ül, még tíz perc, és beér. - hadarta el. A háttérben hallottad, hogy tényleg ott vannak a kisgyerekek, visítoztak.

- jó, itt vagyok a szökőkútnál. - motyogtad. Fejedben az pörgött le, hogy Chan-nal fogsz utazni.

- okés, szólok neki hol várod.- tette le. A döbbenettől ajkaid elnyíltak. A meglepettség fokozatosan alakult át vigyorrá. Örültél ennek a hírnek. Amíg telt az idő a tájat nézegetted, közben az időt figyelted. Ismerős alak bukkant elő a vasútállomásról. Feléd közeledett, s ahogy közelebb ért felismerted. Táskátad kezedbe vetted, és elindultál felé.

- szia.- köszöntött mosolyogva. Attól a mosolytól szíved dobbant egy nagyot, levegőt is elfelejtettél venni. Csak egy egyszerű mosoly, mégis ilyen hatással van rád.

- szia.- üdvözölted te is, csak a te mosolyod halványabb volt.

- mehetünk?- tette zsebre kezeit, a vasútállomás felé biccentve.

- igen.- válaszod után megfordult, ám megtorpant egyből.- mi a baj?- néztél fel rá érdeklődve. A távolba bámult, te is elnéztél oda, de nem láttál semmi különös dolgot.

- megtennél nekem egy szívességet?- kérdezte, de nem nézett rád, tovább bámult a távolba.

- micsodát?- nézted újra őt. Ekkor már ő is rád pillantott. Tétovázott kinyögni, mit szeretne, de láttad rajta, nagyon mondani akarja. - segíteni kell?- faggattad, hátha könnyebben mondja.

- ami azt illeti, igen. Nagy segítség lenne.- folytatta csendesen, ami nem rá vall, ebből tudtad, hogy nagy gond van.

- valaki olyat láttál, akit nem kedvelsz, és meg kell verni? Vállalom.- vontál vállat arcát nézve. Édesen nevette el magát, az idegesség attól még hallható volt hangján.

- részben igen, az exem az. - megvilágosodott ohh hagyta el ajkaidat.- és arra szeretnélek megkérni, hogy...- elhallgatott, elpillantott rólad. Mély levegőt vett, azután folytatta.- hogy játszd el, hogy a barátnőm vagy.- ajkaidba haraptál.

Segítséget kért tőled, ráadásul nem is olyan kicsit. Nem akarod cserben hagyni, ráadásul tudod milyen felemelő érzés úgy ránézni valakire, aki iránt a világot adtad volna, hogy már nem érzel semmit.

- rendben, de egy feltétellel.- egyeztél bele.

- mi lenne az?- csillantak fel szemei.

- te kéred ki a jegyet.- nyomtad kezébe tárcádat. Nevetve vette el, s fogta meg kezedet, amire odakaptad fejedet. Feltűnt neki, hogy hosszasan bámulod kezeiteket.

- a hitelesség kevéért. - motyogta, s elindult veled a pénztár felé. Chan volt barátnője a bejáratnál állt két másik lánnyal. Érezted azt az undort, amivel végig néztek rajtatok, mégsem szégyelted el magad. Inkább magabiztosan húztad ki magad. A különbség közted, és a lány közt világos volt.

Annak a lány arcán több smink volt, mint bőr. Orra fénylett, ahogy arca is. Szája úgy nézett ki, mintha fel lenne töltve, hosszú műszempilláitól csoda, ha még nem fáj a szemhéja.

A tiéden pirosítón kívül semmi nem volt. Ajkaidon volt szájfény, szempilláidon szempillaspirál. Számodra ennyi smink elég volt. Ezzel a kis színjátékkal fel akartad kelteni Chan figyelmét magadra.

A pénztárnál Chan kikérte a jegyet, utána újra kezedre fogott, s mentetek is a peronhoz. Arcodon ott volt az a mosoly, amit nem tudtál elrejteni, még úgy sem ment, hogy ajkadba haraptál. Chan lepillantott rád, mosolygós arcod őt is megmosolyogtatta. Kívülről úgy néztetek ki, mint egy boldog pár.

A peronnál elengedte kezedet, a jegyet átnyújtotta, így eltudtad tenni táskádba. Még öt perc a vonatig. Miután eltetted a jegyet újra megfogta kezedet, s ujjaitokat egybe fűzte. A vonat befutott, kinyitotta az ajtót, s előre engedett téged. Felszálltál, de nem indultál el semmerre, megvártad míg ő is felszáll, hagytad, hogy ő vezessen.

Mentetek el pár fülke előtt, mire találtatok üres helyet. Egymással szemben ültetek le, táskádat tetted le magad mellé. Az ajtó kinyílt, az a három lány állt ott, akik közül az egyik Chan volt barátnője.

- sziasztok, leülhetünk?- mosolygott rátok, de mosolya nem volt az igazi. Reflexszerűen néztél rá Chan-ra, meghagyva neki a válasz lehetőséget.

- felőlem.- sóhajtott, s átült melléd. Karját átlandítette válladon, te visszaesve a szerepedbe, bújtál hozzá. A lány biccentett barátnőinek, akik követték őt a fülkébe. Azt az idegesítő vigyort legszívesebben letörölted volna a lány arcáról.

- rég láttalak, Chan.- szólt a fiúnak, miközben leült. Szemeid az állítólagos barátodra vezetted. Magabiztosan állta a lány gonosz pillantásait. - a barátnőd?- biccentett feléd.

- igen.- felelt Chan, arcodra puszit nyomva. Mosolyogva fogadtad.

- üdv, Byu Yebin.- nyújtotta kezét neked. Te is azt a gúnyos mosolyt öltötted fel arcodra, miközben megfogtad kezét.

- T/N.- nem tartott sokáig a kézfogás, hamarabb elvetted kezedet, mint ő. Kényelembe helyezted magad, a fiú mellkasának döntötted fejedet.- kelts fel, ha ott vagyunk.- adtál te is neki egy puszit. Ez nem szerepből jött, ez szívből érkezett.