Középiskolás korodban kollégista voltál, akkor tetszett meg "életed szerelme".

Évek teltek el, de még mindig érezted azt, az érzést, amit akkoriban éreztél iránta, pedig semmi közöd nem volt hozzá.

Az irodádban ültél, mikor kopogtattak. A titkárnőd, egyben legjobb barátnőd lépett be az ajtón.

- ezt nem fogod elhinni ! - csukta be maga után az ajtót.

- mit ? - emelted fel tekinteted a képernyőröl.

- emlékszel a kollégiumra, ahová jártunk ? - kérdezte, s leült a kanapéra, veled szembe. Válaszul csak bólintottál. - küldtek egy levelet, hogy találkozót akarnak szervezni, az akkori végzős évfolyammal. - nyújtotta át neked a levelet.

Kapásból ő jutott eszedbe.

- ő is ott lesz ? - bontottad ki a borítékot.

- nem tudom, talán. Még mindig szereted ?

- igen.

- hány éve is ?

- hét. - barátnőd egy csodálkozó füttyszót hallatott.

- én már rég túl léptem volna rajta. Akkor írjak, hogy megyünk, vagy nem ?

- írd, hogy megyünk.

- rendben. - állt fel, és kiment.

Két nap múlva eljött a találkozó napja. Barátnőddel a parkolóban álltatok. Barátnődet vártad, míg elszívja a cigarettáját.

- fel lett újitva. - nézted a kollégium falait.

- aha. - bólogatott. - nézd csak, ki van ott. - bökte meg az oldalad.

- hol ? - pillantottál a járdára. Ő állt ott. - Jézusom ! - fordultál hátra.

- mi az ? - kacagott barátnőd. - megszivassuk a többieket ? Mindenki úgy tudja, hogy te vagy az, akinek sosem volt barátja.

- mivel ez így van, de mire szeretnél kilyukadni ? - néztél rá kérdőn.

- itt van a gyűrűm, vedd fel, és mondd azt a többieknek, ha kérdezik mi újság veled, hogy férjhez mentél. - tette tenyeredbe a gyűrűt.

- eszelős vagy. - ráztad fejedet mosolyogva. - jól van, legyen. De csak azért, mert kíváncsi vagyok a reakciójára. - húztad fel a gyűrűt az ujjadra.

A kollégiumba belépve az aula fel volt díszítve, a képeitek ki voltak rakva, amik pár évvel ezelőtt készültek, sütemények az asztalon, sóstól kezdve, édesig.

- ott ül. - suttogta füledbe barátnőd, amire szemeiddel kezdted fürkészni. - nincs itt a barátnője.

- lehet késik.

- vagy már régen szakítottak. - nem foglalkozva vele mentél beljebb, ahol a volt nevelőitek köszöntöttek benneteket boldogan.

Egy körbe ültetek le. A két idős hölgy, és férfi elmondták a beszédjüket, majd ők is leültek, s kérdezgettek benneteket az életetekről. A szó felkerült a kapcsolatokra.

- Chan, te és Eunbyul olyan jól megvoltatok, tart még a románc ? - kérdezte az egyik férfi nevelő.

- már nem. Külön váltak útjaink. Kiutazott külföldre, és ott összeházasodott egy férfivel. - barátnőddel egymásra néztetek. A gonosz mosolyotokat próbáltátok visszafogni.

- sajnáljuk, pedig nagyon szép pár voltatok. - rázta fejét az idősebb női nevelő.

- T/N, neked van már valakid, vagy még mindig tartod a formád, és egyedül állsz a világgal szemben ? - kérdezte volt osztálytársad.

- még, ha nem is lenne senkim, akkor sem állnék egyedül a világgal szemben. - válaszodon osztálytársaid meglepődtek.

- kifejtenéd ? - pislogott nagyokat. Büszkén emelted fel kezedet, és mutattál a gyűrűre.

- férjhez mentem, két éve. - mindenki gratulált, kivéve Chan. Döbbenten bámult rád.

Nehezen bírtátok ki, hogy ne nevessétek el magatokat, de sikerült. Mindenki elhitte.

A beszélgetést ott hagytad, mivel mosdóba kellett menned. A kezedet mostad, mikor hallottad nyílni az ajtót, majd Chan hangját.

- szóval férjhez mentél ? - zárta be az ajtót.

- igen, miért ? - törölted meg kezedet, majd felé fordultál.

- találtál nálam jobbat számodra ? - szíved majd kiugrott, de nem mutattad ki.

- ezt hogy érted ? - húztad magasra szemöldöködet.

- tudom a középiskolás titkodat, úgy. - sétált körbe téged.

- milyen titkomat ? - kérdésedre, megállt előtted.

- szerelmes voltál belém. - húzta ajkait ravasz mosolyra. Kérdő tekintettel vizslattad.

- ezt melyik pizsamádban álmodtad ? A Micimackósban ? - nevetted el magad, ám ő közelebb lépett. Nem mozdultál. Nem is akartál, és nem is tudtál.

- nem szoktam pizsamában aludni. - suttogta füledbe, amire levörösödtél. - kivel helyettesítesz ? - lépett egyet hátra.

- nincs hozzá semmi közöd, hogy kivel vagyok. Mellesleg nem helyettesítelek senkivel.

- eltűntek az érzéseid az évek alatt ? - lépett újra közelebb.

Kezével gyengéden simított arcodra. Szemedet lehunyva élvezted az érintését.

- házas vagy, ezt nem kéne hagynod..- suttogta, s még közelebb lépett.

- megmondod mit tegyek ? - emelted fel rá tekinteted, s hátra léptél, de ő követett téged.

- eszem ágában sincs. - tolt neki a kagylónak.

- házas nőt próbálsz elcsábítani ? - nyeltél nagyot, amint elfogyott a hely köztetek.

- dehogy. Te nem vagy házas. - fogta meg csípődet.

- miből gondolod ? - néztél szemébe.

- a szemed elmondja. - suttogta, végül rámart ajkaidra. Kezei derekadat átölelték, míg a te kacsóid széles vállán pihentek. Nyelvével finoman simított végig ajkaidon.

Elsőnek nem tudtad, mit tegyél. Szíved győzött eszeddel szemben.

Ajkaidat résnyire kinyitottad, karjaidat tarkója köré fontad. Egyik keze hátadon simított végig, majd válladat átkarolta vele. Másik keze derekadon maradt.

A te kezeid hajába túrtak, miközben lágy táncot jártak nyelveitek. Hajából kezed arcára csúszott, s ott pihentek addig, amíg csókotok meg nem szakadt.

Lassan húzta el ajkait tieidtől.

- te nem vagy házas. - önelégült mosoly virított az arcán.

- attól, hogy hagytam, az nem azt jelenti, hogy nem vagyok az. - kezeidet nem vetted el testéről, ahogy ő sem az övéit. A vállain voltak.

- ohh..nem abból jöttem rá. - rázta fejét azzal, a mosolyával.

- ugyan miből ? - tovább játszottad a szerepedet. Már magad sem érted, miért nem mondod, hogy igaza van.

- a csókból. Ez volt az első, ugye ? - suttogta füledbe. Az arcod teljesen piros lett. - szóval igen. - állapította meg, mikor rád nézett. - ennyi ideig vártál az első csókodra ? - húzott közelebb magához.

Nem tudtál mit mondani. Tovább tagadni nem tudtad, viszont bevallani sem akartad.

- nem válaszolsz ? - pillantott le rád. - ügyesen játszottál, de nem eléggé. Pedig majdnem elhittem, hogy tényleg házas vagy. Talán tovább kellett volna húznod, nem ? Mindegy, jót játszottunk. - nyalta meg ajkait, majd elengedte a derekad, és kisétált onnan.

Mérgesen trappoltál ki a mosdóból. Barátnődhöz siettél. Megragadtad karját, amire feléd fordult.

- most azonnal elmegyünk innen ! - jelentetted ki, s szó nélkül távoztatok.