Chan és Te egy nagy vitán vagytok túl. Megvádolt azzal, hogy megcsalod egy másik taggal, ami természetesen alaptalan volt.

Este van, egyúttal csend és sötétség is a házadban. Odakint vihar tombol. Néhai villámok fénye szűrődik be ablakodon. Az ágyban feküdtél, telefonodat bámulva. Nem csináltál semmit, csak vártad, hogy Chan írjon neked. Hiába várakoztál, nem jött semmilyen üzenet. Remegő sóhaj hagyta el ajkaidat. Könnyes szemeidre álom nehezedett, ezért inkább kimásztál ágyadból és a telefont feltetted töltőre. Szobád ajtaja hirtelen vágódott ki, amire sikítva fordultál oda. Szerelmed állt ott, talpig vizesen. A sötét miatt nem láttad ki az. Kezeddel tapogatóztál az asztalon telefonodért. Megtalálva rögtön bekapcsoltad, árasszon egy kis fényt, s az ajtó felé fordítottad.

- Ch-Chan..? - nem szólt hozzád, csak nézett téged, a halvány Holdfényben. Telefonod kikapcsolt, így a minimális fényforrás is eltűnt. Belépett a szobádba, az ajtót hangosan vágta be maga után, amire összerezzentél. Csendben álltál egyhelyben, s vártad, hogy eléd érjen. Amint ez megtörtént hozzád hajolt, de nem csinált semmit. Várta, hogy ellökd, és lekeverj neki egy nagy pofont, amiért megcsalással vádolt. A pofon helyett csók csattant el. Először lassú, érzelmes, de hamar átváltott szenvedélyesbe. Combod alányúlt, felvett ölébe, majd az íróasztalra tett. Lábaddal derekát kulcsoltad át, kezeid hajába túrtak. Alsó ajkadat elharapva vált el tőled.

- sajnálom. - döntötte össze homlokotokat.