Elég csúnyán összevesztél Hyunjinnal, nem is szóltatok egymáshoz egy ideig. A többiek nem tudták elviselni, hogy szótlanok vagytok egymással. Kupaktanácsot tartottak nélkületek, és azon gondolkodtak, hogyan tudnának kibékíteni benneteket. Végül Minhonak támadt egy ötlete, ami egy kicsit kicseszés volt a ti szemszögetekből. Chan elővette vezetői-énjét, s téged, és Hyunjint is a nappaliba parancsolt, a kanapéra. Távolságot tartva ült le Hyunjin, amire csak a szemeidet forgattad. 

- miért hívtál?- kérdezted Chant sürgetően. Gonosz mosoly jelent meg arcán, amire Hyunjin és te összenéztetek. 

- kikészítitek a bandát ezzel a gyerekes hisztivel, ezért egy gyerekes megoldást fogok alkalmazni.- Hyunjin ki akarta kérni magának, hogy gyerekesnek nevezték, de Chan egyik kezét felemelve csendre intette. - itt van két lap, és két toll. Írjátok le százszor, hogy "ne haragudj". Csak mert egyikőtök sem kért bocsánatot a másiktól, pedig két nap telt el, amióta összevesztetek. - tett le elétek két lapot, rájuk a tollakat. 

- ezt ti sem gondoltátok komolyan.- vizslattad a lapokat, utána Chanra pillantottál. 

- de nagyon is komolyan gondoltuk. És hogy ne rosszalkodjatok Changbin, és Minho fog rátok vigyázni, mert nekem dolgom van, a többiek meg elengednének titeket. - fonta össze karjait mellkasán. 

- ez kész vicc, Chan!- csattant fel a melletted arrébb ülő fiú. 

- mint ahogy a hisztid.- oltotta vissza őt, Hyunjin sértődötten fordította el a fejét. - jól van, kezdjétek el írni, addig szólok a fiúknak.- sétált ki a nappaliból. 

- ez is a te hibád.- förmedt rád Hyunjin.- csak el kéne ismerned, hogy igazam van, és nem kéne ilyen szarsággal foglalkoznom!- dühített, amiért rád akarta verni a felelősséget. 

- csak fogd be, és írj!- vetted el az egyik lapot, és tollat. 

- nekem te ne diligálj!- húzta fel orrát, de azért ő is elvette a papírt. Homlokodat ráncoltad. 

- mi van?- néztél rá értetlenül. 

- ne diligálj!- ismételte meg magát, te pedig rájöttél, hogy nem hallottad rosszul. Hangosan nevetted el magad, amit most ő nem értett. 

- az "dirigálj"!- fogtad hasadat nevetésedtől. 

- az diligálj.- cáfolta meg állításodat. 

- nem! Úgy mondjuk, hogy dirigálj!- nevetésed alább hagyott, ahogy komolyra fordult a szó. 

- diligálj!- támasztotta továbbra is igazát.

-dirigálj!- erősködtél továbbra is, nem tervezted feladni. 

- diligálj!- válaszolt erőteljesebb hangjával. 

- te vagy a dili! Az dirigálj!- kiáltottál rá. 

- oh nem engem küldtek pszichiátriára!- hozta fel a pár hónapja történt orvosi látogatásodat. - diligálj. - kezdte felírni a Chan által kiszabott mondatot. 

- pedig téged kellett volna, dirigálj!- hangsúlyoztad ki az utolsó szót. Mielőtt visszavághatott volna Changbin, és Minho lépett be. 

- fejezzétek be, és írjatok!- intett csendre titeket Bin. A két fotelben ültek le. Nyelvedet kiöltötted Hyunjinra, de elkezdted az írást. Egy ideje már írtatok, mikor kezdted érezni, hogy ujjaid már görcsben állnak, féltél úgy is maradnak, ezért letetted a tollat, és tornáztatni kezdted ujjaidat. Hyunjin is így tett, hiszen neki is kezdtek fájni. 

- mennyinél tartasz?- kérdezted halkan Hyunjintól, aki szemeiet a lapra vezette, gyorsan számolta át a mondatok számát. 

- kilencvenkilenc, te?- pillantott rád. Te is gyorsan összeszámoltad, meglepett a végeredmény, de boldog is lettél tőle. 

- én is.- mosolyogtál Hyunjinra. - az mennyi is?- tűnődtél el halkan. 

- száznyolcvan valamennyi.- vont vállat, viszont neked nem stimmelt valami. 

- az nem kevés?- bámultad a padlót. 

- honnan tudjam? Számold ki.- vont vállat Hyunjin, s újra kézbe vette a tollat. 

- kilencvenkilenc eggyel kisebb, mint száz. Száz meg száz az kétszáz, vagyis kettőt kell elvenni a kétszázból. - gondolkodtál hangosan, de nem annyira, hogy Changbin, és Minho meghallja. 

- miért kettőt?- kérdezett rá Hyunjin mielőtt írni kezdett volna. 

- hát mert egyszer kivonod a százból az egyet, meg még egyszer kivonod a százból az egyet. Azt a két egyet összeadod, az kettő. Kétszázból kettő egyenlő százkilencvennyolc. - szemeid csillantak fel, ahogy megkaptad az eredményt. 

- szerintem nem annyi.- röhögött halkan Hyunjin. Homlokod újra ráncba szaladt. 

- Changbin, mennyi kilencvenkilenv meg kilencvenkilenc?- néztél fel a fiúra, aki telefonját nyomkodva válaszolt. 

- százkilencvennyolc.- nyertes pillantásokkal néztél Hyunjinra, aki sértődötten fordított neked hátat.