Sziasztok, Szabó Linett vagyok, 10 éves sötétszőke, barna szemű kislány. Magyarországon, Budapesten élek a szüleimmel.

Június van, véget ért a suli, apának pedig van egy meglepetése számomra, mivel ügyes voltam és kitűnő lett a bizim.

Elővesz egy nagy fehér borítékot és odaadja, hogy bontsam ki. Én lelkesen tépem fel a papírt, és szórom ki az asztalra a tartalmát.
Kétféle dolgot látok benne: repülőjegyeket, és koncertjegyeket. Ránézek a szüleimre és várom a magyarázatot.
Apa megfogja a repjegyeket:

- Ezek itt Koreába szólnak, - mondja, lesve a reakciómat, majd csillogó szemeimet látva folytatja - ezek pedig a Stray Kids következő Szöuli koncertjére. Elutazunk oda és megnézzük őket. Mit szólsz?

Egy kis hatásszünet után visítva ugrok apa nyakába. Ugyanis a Stray Kids a kedvenc bandám, szinte az összes MV-jüket láttam a Youtube-on. Szeretem utánozni a táncaikat. Hyunjin a kedvencem, olyan cuki! A másik pedig Félix. És most élőben láthatom őket, juhééé!!!
Nagy puszit nyomok apa arcára, aztán anyához szaladok és őt is megölelem, megpuszilom.

- Mikor indulunk? - ugrándozok izgatottan.

- Holnap éjszaka indul a gépünk.
A koncert csak a hétvégén lesz.
Így lesz időnk felfedezni a várost. Az mától pont egy hét. Addig majd mászkálunk, vásárolunk, nézelődünk.

- Már alig várom - mondom üdvözült mosollyal.

- Na akkor, gyerünk csomagoljunk, nehogy itt maradjon valami fontos! - mondja anya, én pedig rohanok segíteni neki.

Az utazás

Itt vagyunk a reptéren mindjárt beszállunk. Már hívtak minket a kapunkhoz, én pedig úgy izgulok, nem is vagyok fáradt, pedig hajnali kettő van. Szöulban most van reggel hét óra. Ott kb. délután öt óra lesz, mikor leszállunk.
Anyáék megengedik, hogy én üljek az ablak mellé, becsatolják az övemet, majd meghallgatjuk légiutaskísérő nénit, mit mond, és már gurulunk is.

"Felszálltunk!"-sikítok, de csak magamban, mert nem szabad másokat zavarnom. Boldogan terülök el az ülésben, de mivel ilyenkor én alapjáraton aludni szoktam, el is nyom az álom.

Arra kelek fel, hogy anya ébresztget, hogy meghozták a ételeinket. Eszek, majd visszaalszok.
Legközelebb, mikor felébredek már gurulunk a kifutópályán... Sikeresen végigaludtam életem első repülőútját.

Átjutunk a vámon, és kilépünk a reptérről Koreába. Éljen!

- Apa ez már Szöul?

- Nem kincsem, most Incheonban vagyunk, itt van a reptér. De mindjárt indul a buszunk, kb félóra alatt vagyunk ott Szöulban. A pályaudvartól taxival megyünk a hotelba.

Így is lett, bejelentkezünk a lakosztályba, ahol az egyik szoba csak az enyém.

- Mit szólnátok, ha holnap elkezdenénk felfedezni a várost? - kérdezte vacsora közben apa.
Anya és én lelkesen bólogattunk.

- Na akkor menjen mindenki fürdeni, és aludni, hogy reggeli után elindulhassunk!

- Jóéjt apa, jóéjt anya!

- Jóéjt szívem, álmodj szépeket!

Lefürdök, bebújok a kedvenc pizsimbe és lefekszem, de olyan izgatott vagyok, azt hiszem nem is fogok tudni aludni. De pár perc múlva már el is nyom az álom.

Hétfő reggel

- Jó reggelt! Anya, apa ébresztő, hasatokra süt a nap! - kiabálom izgatottan. Már alig várom, hogy induljunk - Gyertek menjünk, menjünk, menjünk! - ugrálok rajtuk bepörögve.

- Akkor eredj gyorsan készülj el! -mondja anya - És fogat is moss! Addig mi is elkészülünk, aztán lemegyünk reggelizni.

- Rendben! - és már rohanok is.
- Csak tudnám, honnan van ennyi energiája - hallom még apát felnevetni.

Félóra múlva már lent reggelizünk, én zabpalacsintát kérek, és teát. Nagyon finom.

- Mit nézünk meg először? - kérdezem.

- Van itt egy nagy piac a közelben, holnap pedig megnézhetnénk a Cshangdokkung palotát, holnapután pedig a Mjongdong városrészt fedeznénk fel. Csütörtökön Kjongbokkung palotát látogatnánk meg. Pénteken pedig a Namszan parkban megnéznénk a tornyot, és végigmennénk a kötélpályán.
Szombaton pedig már koncert.

- Ez mind szuperül hangzik, mikor indulunk?

- Amint megetted a reggelidet, felmegyünk a táskáinkért, rakunk inni, és mehetünk - kacsint rám apa.

- Kész vagyok - nyomom a számba az utolsó darabot, bár egy kicsit nagy volt, így nagyon hasonlítottam egy hörcsögre.