Zenét hallgatva pakolászgatom a holmijaimat a helyükre, miközben Lucast várom, hogy megérkezzen végre, s szórakoztasson nagyszerű társaságával - ezt pedig neki biztosan nem fogom megmondani soha, de nagyon örülök, hogy  ilyen jó barát, s mindig mindenben mellettem volt, mégha döntéseimmel sokszor nem is értett egyet. Hálás vagyok, amiért van nekem, s elvisel a hülye, iszonyatosan bonyolult szerelmi életemmel együtt.

Mosolyogva teszem be a szekrénybe a tiszta, összehajtogatott ruháimat, mikor az ágyra dobott telefonom megrezdül, mire egyből a készülék után nyúlok, s azonnal válaszolok is Lucasnak, majd lesietek a lépcsőn és a bejárati ajtóhoz megyek, hogy köszönthessem legjobb barátomat. Lucas vidáman, otthon érezve magát lépi át a ház küszöbét, majd amint kibújt lábbelijéből, egyenesen a szobámba megyünk fel, ahol teljesen kifekszik az ágyamon, mire hitetlenül felnevetve nézek rá.

– Kényelmesen érzed magad? – szólalok meg fejem ingatása közben, ahogy lehuppanok mellé a szépen bevetett matracra.

– Ha tudtam volna, hogy ilyen kényelmes az ágyad, akkor hamarabb jöttem volna át ittaludni – öleli magához az egyik párnámat, mire megcsapom lábát, hogy viselkedjen legalább egy kicsit is.

– És mit csináljunk amúgy?

– Én fetrengek – fúrja arcát a párnába, mire oldalába csípek, nehogy a végén még elaludjon már most. – Na, ne bántsd a babahájamat!

– Én ugyan nem bántom – nevetem el magamat, majd mivel elfoglalta az egész ágyamat, jobb ötlet híjján kifekszem rajta, mire Lucas telt ajkai közül hitetlen röhögés szökik ki. – Na de komolyan, ha csak fetrengeni akarsz, akkor inkább menj haza.

– Ez gonosz volt! – háborodik fel azonnal, mire lelök magáról, s a földön landolok nevetve. – Ha ennyire csinálni akarsz valamit, akkor filmezzünk.

Aprót biccentve fejemmel mászok vissza az ágyra, majd magunkhoz veszem a laptopot, s valamilyen filmet kezdek keresni. Ahogy végeztünk az elsővel, elindítok egy másikat, s így haladunk sorra az izgalmasabbnál izgalmasabb képkockákból megalkotott filmeken, ám ahogy egyre jobban sötétedni kezd, telefonom megrezzen mellettem. Kíváncsian veszem a kezembe a készüléket, szemeim pedig azonnal elkerekednek, ahogy Taeyong üzenetét pillantom meg. Lucas kíváncsian hajol a kijelző felé, ám fura módon semmilyen reakciót nem kapok. Lezárom a telefonomat, majd kimászok az ágyból és az ablakhoz lépek. Amint kitárom az üveglapot, egyből megcsap a viszonylag hűvös levegő - hiszen egész nap elég rossz idő volt -, mire karomon végigfut a libabőr.

Megtámaszkodok a párkányon, ahogy a farmerkabátba bújt, cigarettázó Taeyongot kezdem el figyelni. Akaratlanul alsó ajkamba harapok, ahogy végigmérem vékony alakját, szívem pedig akaratom ellenére kezd heves dobogásba. Taeyong a földre ejtve az elszívott csikket tapossa el azt, majd egyenesen szemeimbe pillant fel, ahogy zsebébe süllyeszti kezeit.

– Lejössz?