Pár nap múlva sem tudom túltenni magamat ezen az egészen; folyamatosan ezen kattogok, s ha lehet csak még jobban összezavarodok. Az ütés helye kissé belilult, meg fel is dagadt, ám már kezd elmúlni. Suli idő alatt még látványosabban kerülni kezdtem Johnny-t és Taeyongot is, mivel egyikükkel sem akarok beszélni a múltkori kis bunyójuk óta. Minden időmet Lucas társaságában töltök, akivel ismét normális a viszonyunk; mindketten félretettük a makacsságunkat, hogy rendesen megbeszélhessük a dolgokat, s helyrehozhassuk a barátságunkat.

– Szerintem hanyagolni fogom ezt a szerelem dolgot – motyogom gondterhelten, ahogy a lépcsőn üldögélve karolom át lábaimat, amiken eddig csupán támaszkodtam, miközben jobban arcom elé húzom a pulcsim kapucniját - melynek eredeti tulajdonosa egyébként Taeyong volt. – Csak fáj az egész és meguntam, hogy mindig én szívjam meg. Na meg amúgyis, nem hiszem, hogy bárkit tudnék azon a hülye Taeyongon kívül szeretni.

– Figyelj, Ten – szólal meg komolyan Lucas, halvány mosolyra húzva ajkait, mire kíváncsian nézek szemeibe. – Tudom, hogy most ezt így érzed, de nem Taeyong az egyetlen ember a földön, nem csak őt szeretheted baszki. Tizenéves vagy, előtted még az egész élet, ne temesd el máris a szerelmi életedet, csak mert az, akit szeretsz nem viszonozza azt. Hidd el, sok ember fogja még összetörni a szíved, de minden alkalommal erősebb leszel ezektől. A szívfájdalom a szerelem velejárója, ezt pedig te is tudod, azonban nem ragadhatsz le a szenvedésnél. Túl kell lendülnöd ezen, hiszen egyedül is lehetsz boldog, aztán majd megismersz valakit idővel, aki ugyanolyan nagyon fog szeretni, mint te őt. Ez törvényszerű.

– De mi van, ha Taeyong a nagy ő, életem szerelme, az egyetlen egy számomra? – kérdezem bizonytalanul, alsó ajkamat kínozva megállás nélkül, így pár apróbb seb is keletkezik húspárnámon.

– Nem gondolom, hogy így lenne – ingatja a fejét Lucas. – Szerintem majdnem, hogy egyenlő a lehetetlennel, hogy ilyen fiatalon megtaláld az igazit. Ha pedig mégis így lenne, akkor észhez fog térni. Végülis miért ment volna egy olyan srácnak, aki vagy tíz centivel magasabb nála, ha nem érezne valamit irántad?

– De eddig azt mondtad, hogy csak komolytalanul szórakozgat velem – motyogok értetlenül, fejemet kiemelve karjaim takarásából. – Miért változott meg a véleményed?

– Haver, megverette magát miattad – nevet fel kissé kínai barátom, mire akaratlanul elmosolyodok. – Behúzott Johnny-nak, miután ő kijelentette, hogy járni akar veled. Te ismered legjobban Taeyongot és tisztában vagy azzal, hogy nem a szavak és az érzelmek embere. De szerintem mégsem olyan reménytelen, hogy legyen köztetek valami több.

– Szóval áldásod adod ránk? – ül ki szélesebb vigyor ajkaimra, mire Lucas megforgatja a szemeit.

– Áldásom adom – böki meg orromat, mire felnevetek. – De ha mégegyszer megbánt, én esküszöm, hogy kinyírom és olyan jól elrejtem a hulláját, hogy soha többé nem találják meg.

– Szeretlek, te óriási bébi.

– Én is téged, thai törpe.