Elindultunk!Nem volt hosszú az út,Illinosi-tól alig két órányira volt a hely ahova mentünk.Amint megérkeztünk,leparkoltuk az autót a repülőtér parkolójában.Először Illinoisból kellett Alaszkába utaznunk.Amerikán belül viszonylag egyszerűen lehet repülni.Vettünk hat jegyet majd felszálltunk a gépre.Több mint hét óra elteltével megérkeztünk Alaszkába.Sokkal hidegebb volt mint Hawkinsban.Megálltunk a repülőtér kijárata előtt.Murray mély lélegzetett vett majd sorra végignézett rajtunk.

-Rendben,jól figyeljetek rám!Nem hiszem,hogy bármi gond lenne,de a biztonság kedvéért ne beszéljetek majd angolul és maradjatok végig a közelemben.Ha kérdeznek,majd én válaszolok,ha pedig én nem vagyok veletek akkor bólogassatok.Fontos,azt a látszatot kelteni,hogy oroszok vagyunk,ezt ne feledjétek!-mondta a férfi

Mindannyian bóintottunk,majd kisétáltunk az épületből.Az ajtó előtt egy amerikai őr várt minket.Murray-re nézett majd elmosolyodott.Azt mondta kövessük.Egészen a reptér alagsoráig mentünk.Kinyitott egy lakattal zárt hatalmas ajtót majd bement.

-Gyertek utánam!-mondta barátságtalanul az ismeretlen férfi

-Ez meg mi?-kérdezte Murray

-Repülőn esélytelen,hogy átjussatok,ez az egyetlen megoldás.-mutatott egy rozoga járműre

-Egy ponyvával lefedett katonai kocsi?Ez a legjobb esélyünk?!Mi lehet a legrosszabb?-kérdezte Jonathan ingerülten

-Ennyit tudok tenni értetek.A határnál nem fognak benézni a ponyva alá,lefizettem az egyik katonát.A sofőr semmiről sem tud,de ne aggódjatok az ő dolga csak a jármű vezetése.Nem lesz vele gond.-mondta majd a kezünkbe nyomott hat darab útlevelet

-Minek ez?Azt hittem átcsempésznek minket a határon?!-nézett értetlenül Nancy

-Naiv vagy kislány!Orosz útlevél nélkül halottak vagytok ott ahova mentek.-mondta a férfi

-És utána?-kérdeztem

-Kamcsatkában egy kedves barátom várni fog titeket.Amint leparkolt a kocsi,ő értetek megy.Sok sikert!-mondta majd kezetrázott Mr.Bauman-nal

Bemásztunk a rakodótérbe és lehajtottuk a ponyvát.

-Majd elfelejtettem!Ha vissza akartok jönni akkor pontosan négy nap múlva várjátok a hívásomat,este hétkor!-mondta az idegen férfi

-Köszönjük!-mondtuk egyszerre

Már órák óta úton voltunk.Nagyon fáradnak és éhesnek éreztük magunkat.Egyszer csak lelassult a jármű és megálltunk.Nagyon meg voltunk ijedve,tudtuk,hogy ez a határ.Alig egy percet álltunk,majd tovább indultunk.

-Az első megpróbáltatáson túl vagyunk!-suttogta Mr.Bauman

-Mr.Clarke azt mondta,hogy nincs átjárás Amerika és Oroszország között,akkor mi hol jöttünk át?-kérdezte Mike

-Ez így igaz kölyök!De most be van fagyva a két ország között lévő tenger,így most át tudunk menni.Nyáron ez lehetetlen lenne.-válaszolt halkan

Az út hátralevő részében Mike ölébe feküdtem és aludtam.Nagyon régen pihentem ki magamat rendesen.Annak ellenére,hogy az életünk kicsit sem volt biztonságban,Mike közelében nem féltem annyira.Mintha a jelenléte biztonságot nyújtott volna.Több órát aludtam,majd valamire felébredtem.

-Hé,Tizi!Tizi?Hallasz engem?-kérdezte Mike gyengéden

-Mi történt?-kérdeztem álmosan

-Azt hiszem...megérkeztünk!

Hirtelen a fáradság helyét idegesség vette át.Idegtépő volt az a pár perc amit a rejtélyes férfire vára töltöttünk.Nagyon meg voltunk rémülve.Nancy és Jonathan erősen fogták egymás kezét,rettegtek.Megöleltem Mike-ot és Willt,ők is idegesek voltak.

-Не бойся, я тот, кого послали за тобой. Они в безопасности.-mondta egy idegen hang

-Mit mondd?-kérdeztem megijedve

-Kimehetünk!-mondta Mr.Bauman

-Меня зовут Борислав, давай мы должны убираться отсюда.

-Gyertek srácok,mennünk kell!-mondta Murray

-Maguk amerikaiak?-kérdezte meglepetten

-Azok vagyunk,de ha bárki kérdezi akkor oroszok!

-Én is amerikainak születtem,kisgyerekként hurcoltak ide.Azóta itt élek.Segítek amiben tudok,viszont most el kell innen tűnnünk.-mondta az idős férfi

Feltűnés nélkül kijutottunk a raktárból ahova a kocsi érkezett.A kedves orosz,aki igazából amerikai,elvitt minket egy kis szállodába ahol éjszakázhattunk.Lepakoltuk azt a kevés cuccunkat ami volt,majd megettük a férfitől kapott szendvicseket.

-Fel kell hívnunk Maxéket!-kiálltotta Mike

-Várj,előbb anyáékat.Tudniuk kell,hogy biztonságban vagyunk!-kapta ki Nancy az aprót Mike kezéből

-Gyerekek!Ennél most fontosabb dolgunk is van,például megkeresni a rendőrötöket.-förmedt ránk Murray

-Azt se tudjuk hol keressük,egy telefonhívás belefér.-mondta Will

-Rendben gyere Tizi,hívjuk fel a barátainkat!-mondta Mike majd elindult az ajtó felé

-Hahó!Figyel rám itt egyáltalán valaki?-kérdezte ingerülten

Mindannyian rá néztünk.

-Mi van ha valaki hozzátok szól az úton, vagy a telefonfülkénél?Nélkülem senki nem mehet az utcára!Egyedül én beszélek itt oroszul!-háborodott fel

-Vagy mindenki jön,vagy senki!Nem válhatunk szét.-mondta Jonathan

-Rendben menjünk!-mondtam

A hatalmas hó miatt elég lassan ment a közlekedés,viszont egy utcányira találtunk is egy telefonfülkét.

-Jól van,Will add ide az érméket!-mondta Mike

-Először anyát hívd,érted?-mondta Nancy

-Jó,legyen!

Bedobták a pénzt és vártunk!

-Haló!-szólt bele egy vékony hang

-Holly?-lepődtek meg mind a ketten
Itt Mike,add gyorsan anyát!Ez fontos.-kiabálta Mike

-Nincs itt!-mondta

-A fenébe!Elcsesztünk két centet.-üvöltötte Mike

-Hé!Hogy beszélsz?Ő még csak hat éves!-mondta Nancy majd kivette testvére kezéből a kagylót

-Van egy új barátom.-mesélte a kislány izgatottan

-Holly,ha hazaértünk bemutatod nekünk az új barátodat,rendben?!Most mennünk kell.

-Meg fog halni!A szörnyek meg fogják enni!-mesélte csalódottan

-Micsoda?-nevetett Nancy

-A szörnyek...bántani fogják a barátomat...-szomorodott el

-Szörnyek nem léteznek.Nem kell félned!-nevetett tovább

-Dehát itt vannak a fal mögött,a barátommal,és meg fogják ölni.

-Ha haza értem,kiszabadítom veled az eltűnt hercegedet.A fal mögött lévő csúnya szörnyeket pedig megöljük!-kacagott

-Nem herceg, hanem...rendőr!-kiáltotta Holly

———————————————————————
Az orosz mondatok értelmesek,nyugodtan fordítózzátok le ha érdekel titeket!Remélem mindenkinek tetszik ez a rész!A suli miatt lehet csak 7 naponta lesznek részek!❤️