Másnap reggel fordult a kulcs a zárban; Barni, Peti, Ati és Zsoma jöttek, hogy szabadon engedjék a fogva tartott barátaikat. Odakint fogadásokat kötöttek, a tét a hőségre tekintettel két gombóc fagyi volt. Ati azt mondta, hogy csak az egyikük lesz odabent, mert a másiktól vagy megszabadult, vagy az megszökött. Zsoma, aki az elejétől kezdve nem nagyon rajongott ezért az ötletért, arra voksolt, hogy mindketten ott lesznek, de a kettejük viszonya csak romlott. Mint mindig, most is Barni képviselte a józan észt, ő arra tippelt, hogy semmi sem változott. Nem ellenezte az összezárós ötletet, de nem is nagyon hitt benne, hogy működni fog. Peti viszont, örök optimista lévén azt mondta, hogy javult a helyzet.

Ahogy a zár kattant és lenyomták a kilincset, az ajtó kiesett a helyéről, és hangos csattanással a padlóra dőlt. Peti ösztönösen Barni mögé ugrott, Ati pedig annyira megijedt, hogy eldobta a cigijét. Zsoma, aki egy fél órája még aludt, álmosan pislogott kettőt, majd megjegyezte - Ezek kiszedték a zsanérokat?

Bálintot a hangos csattanás verte fel. Hátát a falnak vetve aludt el, a nyakát alig tudta megmozdítani, annyira elgémberedett az este. Bár arra még emlékezett, hogy Giorgio mellette ült, mielőtt végleg elaludtak mindketten, de hogy mikor került az ölébe az énekes feje, arra nem emlékezett. Hajnalban valamikor magához tért, és mintha akkor már ott lett volna, de túl fáradt volt ahhoz, hogy bármit is tegyen ellen. Zavarni, minden esetre nem zavarta. Ami pedig csak rontott a helyzeten, hogy Bálintra is a frász jött a hirtelen zajtól, felrántotta az egyik lábát, ezzel óriásit lökve az énekes fején. Newton egyik törvénye szerint egy mozgásban lévő test addig mozgásban is marad, amíg másik erő vagy test nem hat rá - jelen esetben ez a másik test a padló volt. A kemény padló.

Barniék arra értek be a próbaterembe, hogy Giorgio a fejét fogva próbál négykézlábról talpra állni, Bálint pedig a nyakát masszírozza, hátha utána nem lát majd csillagokat, amikor mozogni akar. Egyetlen közös volt bennük: az a mérges tekintet, amivel Barnit bámulták. Nem az ajtó miatt haragudtak persze, azt még ők maguk szerelték szét este a menekülés reményében, de a zár továbbra sem engedett, csinálhattak ők bármit a zsanérokkal, nem tudták leemelni az ajtókeretről.

- Remélem hoztál magaddal pénzt, Ati, mert iszonyú sok fagyival lógsz nekünk! - nevetett Barni hangosan.

- Én csak azt akarom tudni, - kezdte Giorgio rekedten - hogy ez az egész kinek a fantasztikus ötlete volt, mert ha megtudom és a kezeim közé kerül, akkor én esküszöm...

- Igazából Sára és Anna voltak az ötletgazdák. - vont vállat Zsoma, mire az összes szem rá szegeződött, mert bemártotta a csajokat - Most mi van?

Giorgio, ahogy hallotta a barátnője nevét, azonnal hangnemet váltott - ...akkor én esküszöm, hogy megölelem. - nyújtózkodott egy nagyot - De rátok még mindig mérges vagyok. Mégis milyen dolog így bezárni minket?!

- Hoztunk mekis reggelit. - tartotta fel Peti a papírzacskókat.

- Azt hiszitek, hogy holmi gyorskajával ki tudtok engesztelni? - játszott sértődöttet az énekes karba font kézzel, orrát a magasba emelve.

- De ez sajtos toast... - vetette be Peti azokat a kiskutya szemeit. Túl jól tudták, hogy a sajtos toast Giorgio gyengéje.

- Na jó, ha már elhoztátok, ne vesszen kárba!

Másnap mindenki pihenős napot tartott. Giorgio és Bálint a lányokkal töltötték a napot, persze csak miután visszaszerelték a próbaterem ajtaját; Ati néhány barátjával lógott, Zsoma meglátogatta a szüleit, Barni és Peti meg nyakukba vették a belvárost és lőttek pár képet a zenekar insta oldalára.

Harmadnap összeültek még egy utolsó próbára, amiről Bálint volt az első, aki elment, szorosan utána Giorgio, nehogy megint bezárva találják magukat. Kellemes csalódás volt mindenki számára, hogy a két srác egyáltalán nem veszett össze semmin sem, sőt, néha még tanácsot is kértek a másiktól. Mintha kicserélték volna őket. Az összezárva eltöltött éjszaka úgy fest, jót tett mindkettejüknek.

A hét hátralevő részére csak egy koncert volt betervezve, méghozzá Pesten, szóval messzire se kellett menniük. Időben megérkeztek a helyszínre, ezúttal Anna és Sára is elkísérte őket. Bent a színpad mögött beszélgettek és iszogattak a fiúkkal együtt. Bálint egy sörpadon ült, kezében egy szigorúan mentes sör, mellette pedig a barátnője állt, aki találomra kiválasztott egy-egy tincset a hosszú hajából és befonta neki.

- Szédítően fogsz kinézni, Bálint! - kacsintott rá Sára, majd Giorgio felé fordult - A te hajad túl rövid ehhez, de ha mondjuk a bajuszodon növesztesz még egy kicsit, akkor majd befonhatom neked azt!

- Sajnálom, amore, de ehhez a bajuszhoz csak Bálint érhet hozzá. - a lány arcára kiülő zavar miatt kicsit bővebben kifejtette - Ő volt ott, amikor ez a bajusz megszületett és csak ő vigyázhat rá, amíg világ a világ.

Sára egy vállrántással tovább tette magát a dolgon - Ez is olyan fiús dolog, mi?

Bálint erre felpattant és elfordult, hogy elrejtse az arcát; úgy tett, mintha egy darázs megcélozta volna a sörét, és az elől menekülne. Érezte, ahogy elvörösödik az arca és nem akarta, hogy ezt más is lássa. Ő maga már el is felejtette azt a régi interjút, amiben ezzel baromkodtak, Giorgio mégis szóról szóra emlékezett, mit mondott a riporternek akkor. El kellett nyomja magában a késztetést, hogy odamenjen és finoman megsimogassa az énekes bajuszát, mint akkor tette. Furcsán jól eső érzésekkel töltötte el, hogy mégiscsak van valami, amit Sárának sem, csak neki szabad. Aztán gyorsan el is vetette az ötletet. Mégis hol jár a feje? Miért kezdett versengeni Sárával? Miért hasonlítgatja magát hozzá?

Anna rántotta ki a gondolatai közül, aki odalépett mellé és belekarolt - Minden rendben, édes?

Nem, Anna, semmi sincs rendben! Aznap este, amikor összezártatok Giorgioval, olyan emlékek és érzések szabadultak ki a szívem legsötétebb zugaiból, amikről azt hittem, hogy örökre eltemettem őket. Itt vagy nekem te; nálad se okosabbat, se kedvesebbet, se megértőbbet, se odaadóbbat nem kívánhatnék, és mégsem tudlak úgy szeretni, ahogy akarnálak. Azért viselkedtem gorombán Giorgioval, mert megijedtem. Elkezdtem rá többként nézni, mint egy egyszerű haverra, és ez megrémisztett. Azt hittem, így távol tudom tartani magamtól és akkor ezek a furcsa érzések is elmúlnak. Aztán megismertelek és mindent elfeledtettél velem. De félek, csak ezért hittem, hogy szeretlek, mert elvontad a figyelmemet - Ja, persze. Nincs semmi baj.

A két lány segített a többiek sminkjét megcsinálni, Ati ugyanis kitalálta, hogy most ki akarja próbálni a szemceruzát, Petinek csillogó köveket ragasztottak az arcára, Giorgio egy kis csillámot kapott és a szemkihúzást Bálint sem tudta megúszni, pedig, becsületére váljék, ő megpróbálta, Anna viszont végül csak elkapta. Egyedül Barni és Zsoma tudott sikeresen elbújni a két lány elől.

A koncert újfent remek hangulatban telt, a tömeg őrjöngött és a zenekarból is mindenki jól érezte magát. A közönségkedvenc - ami a ruhákat illeti - egyértelműen Zsoma volt, aki erre a fellépésre előkereste egy régi szoknyáját, amiben párszor már mutatkozott a színpadon. A koncert után az instaposztok fele Ati szeméről szóltak, mindenki odáig meg vissza volt érte, a másik fele meg a gitárosról.

Bálint és Giorgio ugyanúgy tartották a fogadásukat, és aznap bizony az énekes nyert.

A Polaroid alatt odaballagott a szintetizátorokhoz, majd rátámaszkodott az alacsonyabbikra és úgy énekelt.

- Magukkal flörtölnek a másik szemén keresztül... - közben azokkal a barna szemeivel lassan végigmérte a billentyűk mögött álló Bálintot. Nem siette el a dolgot. A tekintetük csak egy pillanatra találkozott, de a másik azonnal elkapta a fejét és inkább a közönséget nézte onnantól, próbálva teljesen figyelmen kívül hagyni Giorgio kihívó félmosolyát. Ez persze neki is feltűnt, ezért, hogy újra magára irányítsa a billentyűs figyelmét, szabad kezével a másik egy befont tincse után nyúlt és az ujja köré csavarta azt. Minden igyekezete ellenére Bálint fülei teljesen elvörösödtek. Az énekes amint észrevette, jót nevetett rajta, majd folytatta a dalt - ...védtelen lelkük más meztelen testébe menekül...

Lement az utolsó dal is, megvolt a meghajlás, bemenekültek a színpad mögé és az összes ott található vizet megitták. Aznap este a szokottnál is melegebb volt. Bálint gyorsan letudta a fogadásuk elvesztésével járó megalázó feladatot és meghívta az énekest egy sörre. Biztosan az időjárás is tehetett róla, de mind úgy elfáradtak a színpadon, hogy senkiben sem merült fel, hogy még elmenjenek beülni bulizni és iszogatni valahova. Megvárták, hogy a tömeg elcsendesüljön és hazaszivárogjon kintről, majd lassan ők is elindultak.

Anna és Bálint autóval voltak, hazáig a lány vezetett. A billentyűs nem is tudott volna, hiszen amint kikanyarodtak a parkolóból, azonnal elaludt. Arra ébredt, ahogy a barátnője lágyan simogatja az arcát - Itthon vagyunk édesem, menjünk fel, gyere!

Gyors zuhany, amiért a billentyűs nem tudott elég hálás lenni; nem volt elég a nyári forróság és a színpadot világító reflektorok melege, amik miatt teljesen átizzadta az ingjét, de még a füstgépekből ömlő műfüst is rajtuk csapódott le. Most már segített a crew, de még emlékezett, milyen volt régen minden fellépés után magának letisztítani a hangszereket. Amikor meglátta a tükörképét a fürdőszobában, szabályosan megijedt. A fekete szemceruzája teljesen elkenődött az arcán, a haja kócos volt, a befont tincsei össze-vissza álltak... csak arra tudott gondolni, hogy ha valaki szembejött volna vele az utcán, aki úgy fest, mint ő most, akkor biztosan átmegy a túlsó oldal járdájára. Azért humoránál volt, csinált egy borzasztó tükörszelfit a rémisztő képéről és beküldte a messenger csoportjukba.

Bálint
Felt cute, might delete later.

Ati
Rosszat fogok álmodni...

Zsoma
A retináim, ne már haver!
Legalább valami tw-t írhattál volna előtte

Barni
Pont úgy nézel ki, mint ahogy érzem magam!

Erre küldött egy képet a dobos is. Már az ágyában feküdt, a képen csak a hosszú lábai látszottak, meg a fehér-kék csíkos lepedő, amivel takarózott. A kép sarkában akadt még egy árnyék, mintha Barni nem lett volna egyedül. Bálint nem csinált belőle ügyet, biztos valami csaj, gondolta egy vállrántással. Csak egy csaj, akit még nem mutatott be nekik. Talán nem is fogja. Lehet csak egy egyéjszakás kaland. Neki ugyan semmi köze nem volt ahhoz, Barni hogyan tölti a szabadidejét... vagy hogy kivel.

Mikor előjött a fürdőből, úgy festett, mint valami görög félisten: egy szál törölköző a dereka köré csavarva, körülötte gőzfelhők, viszont a vizes haja továbbra is szanaszét állt. Az összes fonást kibontotta, kivéve azt az egyet, amit Giorgio megpiszkált a koncert alatt. Szánalmasan nyálasnak érezte? Igen. Rá tudta volna venni magát, hogy kibontsa? Esélytelen. Anna nyomott egy puszit az arcára, majd ő is elvonult fürdeni. Mire a lány is végzett és bebújt a billentyűs mellé az ágyba, az már majdnem aludt.

- Jó éjt életem. - köszönt el Anna és leoltotta az ágy mellett világító lámpát.

- Mhm.

Bálint hiába volt fáradt, képtelen volt olyan könnyen elaludni, mint az autóban hazafelé. Ahogy becsukta a szemeit, Giorgiot látta, ahogy a Polaroid közben őt bámulja. Mégis miért viselkedett úgy, ahogy? Megpróbálta tudatosan elterelni a gondolatait, de egyszerűen nem tudott menekülni az énekestől; bármire gondolt, arról ő jutott az eszébe. Elkezdte megtervezni hogy másnap mit fog főzni, erről az esti instant leves és Giorgio korgó hasa ugrott be neki. Végső elkeseredésében feltette a fejhallgatóját, hogy zenét hallgasson, hátha az majd segíteni fog elaludni, de amikor keverésre állította a listáját, az első szám, amit bedobott, az az Enjoy the silence volt; nem is Dave Gahan mély hangját hallotta, hanem az enyhén hamis Giorgiot, és látta maga előtt, ahogy a próbaterem közepén áll a gitárjával, abban a kinyúlt, fehér-piros rövidujjas pólójában...

- Ez nem állapot! - dörzsölte meg a szemeit, miután tehetetlenül félredobta a fejhallgatóját és a hátára fordult. Fél szemével Annára nézett és csak arra tudott gondolni, mennyire utálja magát.