Giorgio betartotta a magának tett ígéretét és a koncertet követő nap tényleg első dolga volt felhívni Sárát. A lány hangja kicsit rekedtes volt, mint aki éppen akkor ébredt fel.

- Jó reggelt tesoro, én keltettelek? - kuncogott a telefonba, miután a lány elnyomott egy ásítást.

- Neked is Gio... hány óra van?

- Hét lesz, de nem tudtam tovább várni.

- Miért, mi történt?

- Iszonyúan hiányoztál, szóval...

- Te most honnan hívsz? - a választ azonnal megkapta, ugyanis megszólalt a lakás csengője.

- Beengedsz, carina? Elhagytam a kulcsomat...

Sára hangosan felnevetett, majd kinyomta a telefont. Amíg a bejárati ajtóhoz sétált, megivott egy pohár vizet és beletúrt a hajába, hogy legalább egy kicsit rendezettebben álljanak a szőkésbarna tincsei. Ahogy kinyitotta, ott állt Giorgio, egy szál virággal a kezében és egy óriási mosollyal az arcán. A lány azonnal a nyakába ugrott, jó szorosan megölelte, majd elvette a virágot. Bent a konyhában beleállította egy magas pohárba, amíg az énekes levette a cipőjét és felvett egy laza pólót az ingje helyett.

- Nem tudom, te este mennyit aludtál, én viszont még visszadőlnék egy kicsit. - azzal nyújtózkodott egyet és visszabújt az ágyukba.

Giorgio egy pillanatra csak állt ott a hálószobájuk ajtajában, beszívta az otthoni levegőt és egyedül arra tudott gondolni, hogy de jó végre otthon. Nézte, ahogy Sára lassan újra álomba merül, ahogy a hosszú, mézszínű tincsei szétfolynak a fehér párnán, ahogy a mellkasa lassan emelkedik és süllyed, ahogy a hosszú lábaira csavarodik a lepedő, amivel félig takarózik... elszaladt gyorsan letusolni, majd óvatosan befeküdt a lány mögé, átkarolta és egy puszit nyomott az arcára.

- Olyan gyönyörű vagy, - suttogta alig hallhatóan a lány fülébe - én pedig olyan szerencsés.

Giorgio egyszer régen nagyon viccesnek gondolta felvenni, ahogy Barni torka szakadtából elkiabálja magát, majd beállítani ezt az értesítések hangjának a telefonján, most viszont ez a hang riasztotta fel őket. Sára majdnem kiugrott az ágyból, az énekes viszont az első sokk után a hátára fordult, és úgy elkezdett röhögni, hogy alig bírta abbahagyni.

- Mégis ki lehet az ilyenkor? - nyöszörögte a lány a szemeit dörzsölve. Giorgio csak vigyorgott. Meg se kellett nézze, pontosan tudta ki az. Barni újból elüvöltötte magát.

- Jó hosszú lesz az az üzenet. - kuncogott, majd a telefonjáért nyúlt.

Valóban nem tévedett, Bálint küldött egy képet neki messengeren, illetve írt alá egy kisregényt a legválasztékosabb magyar káromkodásokkal fűszerezve. A képen a kedvenc kék fuvolája volt, össze-vissza ragasztgatva megrágott rágógumikkal. A kisregény után érkezett még egy rövid üzenet.

Bálint
Baszd meg, Giorgio!

Giorgio
Én szóltam :P

Bálint
De most komolyan.
Ezt mégis, hogy vakarjam le róla?

Giorgio
Nekem ez úgy tűnik, mintha a te problémád lenne~

Bálint
Olyan gyerekes vagy!

Giorgio
Bagoly mondja verébnek...

Bálint
...

Előző este a fellépés után mind felmentek Zsoma lakásába aludni, mert a zenekarból csak ő lakott egyedül. Giorgio szándékosan jó korán felkelt, és megkereste Bálint fuvoláját. Tudta, hogy a billentyűs magával hozta, mert nem akarta a crewra bízni a többi hangszerrel együtt, helyette haza akarta vinni. Hamar megtalálta a tokot, felpattintotta a zárt és elővett a zsebéből egy zacskónyi színes rágógumit. Már ő se tudta, hány különböző csomagból vadászta őket össze. Miután kicsit rágott rajtuk, rá is ragasztotta mindet a hangszerre. Arra azért figyelt, hogy kárt ne tegyen benne, például a csőbe nem gyömöszölt be egyet sem, de a külsejét és a billentyűket nem kímélte. Mire végzett, már alig érezte az állkapcsát a sok rágózástól. Ahogy elkészült a mesterműve, gyorsan elhagyta a helyszínt - ezért érkezett olyan korán Sárához.

Bálint is korán akarta kezdeni a napját, de nem tudta megelőzni Giorgiot. Amikor felébredt, sehol sem találta az énekest és bevillant neki az előző este elejtett félmondatos figyelmeztetés. Azonnal valami rossz érzés fogta el. Magában azért fohászkodott, hogy ne legyen igaza, de amikor ránézett a fuvolájára, sajnos beigazolódott a félelme. Még legrosszabb rémálmaiban sem művelt ilyet Giorgio! Annyira mérges lett, hogy ököllel rácsapott a szekrény ajtajára, aminek neki volt támasztva a fuvola tokja, az pedig hangos reccsenéssel betört. Erre az összes bandatag felébredt.

- Mi a franc, ember... - motyogta Zsoma félálomban - Az egy tök új szekrény volt.

Bálint csak sziszegett és a kezét szorította. Sokkal vékonyabb volt az a szekrényajtó, mint amilyennek tűnt. Eltűnt a vörös köd a szemei elől, most fogta csak fel, hogy mit művelt azzal a szerencsétlen falappal. Zavartan motyogott valamit, majd összeszedte a holmiját és elment.

Három órával később egy új, egyébként vastagabb szekrényajtóval tért vissza. Addigra a srácok már mind elmentek. Szó nélkül fogta magát, és a Zsomától kapott csavarhúzóval kicserélte a törött ajtót az újra. Csak ezek után indult az Annával közös pesti lakásukba.

Amikor megérkezett, a lány nem volt otthon. Biztos dolgozik, vagy a barátaival lóg, gondolta. Szétszerelte a fuvoláját, mert valahol régen azt olvasta, hogy a rágógumit fagyott állapotban a legegyszerűbb eltávolítani, és egészben nem fért be a hangszer a fagyasztóba. Ezután nekilátott sütni, hogy azzal várja haza a barátnőjét. Ezt a sütit még az anyukájától tanulta, amikor kamasz volt. A recept kifejezetten egyszerű, és nem kell hozzá sok minden. A kakaós piskóta hamar megsült, az illata betöltötte az egész házat. Amíg hűlt, keresett egy üveg baracklekvárt. Szerencsére Anna nagymamája minden évben főzött be és rendszeresen küldött nekik is. Félbe vágta a piskótát és megkente a lekvárral, majd felkockázta az egészet és egy kis tálra tette.

Kimosta azokat a ruháit, amit a turné alatt hordott. Majdnem egy hónapja szinte megállás nélkül úton voltak. Olyan jól esett végre a saját otthonában a saját kanapéjukra leülni, sütit enni és tévét nézni. Alig várta, hogy Anna is megérkezzen és csatlakozzon hozzá.

Halk csipogás jelezte, hogy üzenetet kapott. Megnyitotta a messengert és azonnal elhúzta a száját... Giorgio írt.

Giorgio
Mizu a fuvoláddal?

Bálint
Kidobdtam.

Nem tudtam megpucolni.

Vehetek újat a jövő heti fellépésre.

Giorgio
Most szopatsz.

Bálint
Nem én.

Valahol azonban örült, hogy írt neki az énekes. Már el is felejtette, hogy a fagyasztóban vár rá a hangszere, hogy megtisztítsa. Elővette és valóban, a megfagyott rágógumikat sokkal könnyebb volt eltávolítani. Miután az összeset lepattintotta a fuvoláról, szépen letörölte, újra összeszerelte és küldött egy képet az énekesnek, amin egy diadalittas vigyorral pózol mellette.

Giorgio
Tudtam én, hogy kamuzol~

Bálint
Ha még egyszer hozzáérsz...

Giorgio
Na, mi lesz akkor? :3

Bálint
Akkor leborotválom a bajuszodat álmodban!

Giorgio
Haaaaaaaaaa?!
Nem mered!

Bálint
Akarsz fogadni?

Ekkor benyitott Anna a bejárati ajtón. Megérezte a sütemény illatát, és azonnal tudta, hogy a barátja hazaért. Levette a cipőjét és beljebb ment, Bálint nyakába ugrott, aki felkapta a lányt és körbefordult vele a nappali közepén. Finoman megcsókolta, majd vacsora után a kanapén összebújva beszélgettek késő estig, hogy kinek hogy telt az elmúlt pár hét - Bálintnak a fesztiválokon, Annának pedig itthon Pesten. A meredek sztorikat hallgatva a lány nagyon sajnálta, hogy ezt az utat most kihagyta. Általában ő is a fiúkkal tartott, imádta az ilyen turnékat. Olyan helyekre juthatott el, ahova magától nem biztos, hogy elment volna, és láthatta a színpadon a barátját, részt vehetett a hajmeresztő kalandokban, amikbe ilyenkor fellépések után keveredtek... de sajnos ezúttal sok volt a dolga. A billentyűsnek hála viszont teljesen azért nem maradt le semmiről, rengetegszer felhívta, amíg úton voltak, meg csomó képet és videót kapott.

Mielőtt este lefeküdtek volna aludni, Bálint még egyszer ránézett a telefonjára, nem kereste-e senki fontos. Egyetlen olvasatlan üzenete volt csak, az is Giorgiotól. Vállat vonva megnézte.

Giorgio
Vágod ezt a viccet?
Egy süket meg egy vak zenész zenélnek egy bárban.
Megszólal a vak:
- Mondd süket, táncolnak már az emberek?
Errre a süket:
- Miért? Már zenélünk?

Bálint nevetett, méghozzá hangosan. Anna odabújt a billentyűs nyakához, próbált a válla fölött átkukucskálni, hogy lássa, mit talált a barátja. Elolvasta a viccet és elmosolyodott. Talán mégis volt némi remény, hogy a közte és Giorgio között húzódó egyre szélesebb szakadékot valahogy mégis betemessék. Már az idejét se tudta, mikor nevetett Bálint utoljára az énekes egyik viccén. Holnap majd felhívja Sárát, és elmeséli neki, hátha közös erővel meg tudják békíteni a kettőt.

Bálint letette a telefonját, majd átkarolta a lányt és csukott szemmel a fülébe súgta - El nem merd mondani Giorgionak, hogy nevettem...

- Ki, én? - mosolygott Anna - Lakat a számon.