A hazafelé út sokkal hosszabbnak érződött, mint amilyenre emlékeztek. Mindenkin a jóleső fáradtság uralkodott. Más volt a végeláthatatlan koncertezésben és próbálásokban elfáradni, és megint más volt a rendes fizikai munkát végezni. A változatosság mégis új lendületet adott a csapatnak.

Giorgio szándékosan befoglalta a Peti melletti helyet és szinte egész úton szóval tartotta, mintha attól félt volna, hogy ha engedi szóhoz jutni a srácot, akkor azonnal kikotyogja, hogy hajnalban összefutottak. Az énekes nem tudta, mi ütött bele az éjjel és fogalma sem volt róla, hogy mindezek után hogyan tovább. Egész reggel kerülte Bálint tekintetét, egyetlen szót se szólt hozzá és nem is tervezett változtatni ezen, egészen addig, amíg kitalálja, hogy mit fog csinálni.

Bálint megértette a dolgot, ő is hasonlóan érezte magát. Egyáltalán nem gondolta át, hogy mit is csinál és rettentően szégyellte magát, hogy képtelen volt megálljt parancsolni a saját vágyainak. Most Giorgio mégis hogyan fog Sára szemébe nézni? És ő? Annáról nem is beszélve. Múlt este nem csak az énekes csalta meg a barátnőjét, hanem ő maga is. Nagyon nem gondolták végig, hogy milyen következményekkel fog járni az ő kis egy éjszakás kalandjuk. És a kapcsolataik csak az egyik fele a kialakult helyzetnek - ott van még az a kényelmetlen érzés is a szívük mélyén, az a suttogó hang az agyuk legsötétebb zugában, ami folytatást követel. Megízlelték, hogy milyen együtt lenni a másikkal, és attól féltek, hogy innentől nincs megállás. Egészen, vagy sehogy, mert félig nem lehet szeretni valakit.

Barni az anyósülésen félvállról hátra szólt a többieknek - Emlékeztek a haveromra, akinek voltunk a buliján?

Atinak szabályosan felragyogott az arca miközben vezetett, Giorgio és Bálint viszont kényelmetlenül fészkelődni kezdett. Kinek ugye milyen emlékei voltak arról a házibuliról.

- Ja, miért? - válaszolt Giorgio, nem túl lelkesen. Barni erről tudomást sem vett, úgy folytatta.

- A hét végére szintén szervez egyet, javarészt a sok egyetemista haverjának, mint évnyitó buli, tudjátok, utolsó csúnya elhajlás a szemeszter előtt, és megint meghívott minket. Mit írjak neki, elmegyünk?

Mielőtt az énekes vagy a billentyűs ellenkezhetett volna, Ati közbeszólt - Még szép! És most ti sem ússzátok meg, hogy végig maradjatok! - vetett egy cinkos pillantást kettejükre - Sőt, hívjátok el megint Sárit és Annát! Olyan jól érezték magukat a múltkor is!

Giorgio rémült arccal fordult Bálint felé. Hajnal óta most néztek először egymásra. Egyedül az nyugtatott valamennyit az énekesen, hogy hasonlóan ijedt tekintettel bámult vissza rá a billentyűs. Egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy hiányzik nekik még egy buli, tekintve, hogy a másik után is hol kötöttek ki... ugyanakkor a gondolat izgalmasnak hatott, de mivel nem tudták az éjszaka után hányadán is állnak a másikkal, nem mertek volna kockáztatni.

- Ne már srácok, jó lesz! - bizonygatta a dobos, miközben válaszolt az üzenetre.

---

Otthon nagyon furcsa volt visszarázódni a régi kerékvágásba. Nem volt folytonos sietség és kapkodás, nem volt annyi koncert, viszont ott voltak a lányok, akik már alig várták ezeket az időket, hogy végre pár óránál többet is tölthessenek együtt a párjaikkal. Egyik alkalom kínosabb volt, mint a másik. A vak is észrevette volna, hát még Anna és Sára, hogy valami megváltozott. A srácok sokkal zárkózottabbak voltak, nehezen találták a közös hangot, mindig olyan kedvtelennek tűntek. Amikor előhozakodtak ezzel a bulival, első kérdésük az volt, hogy a másik pár is jön-e.

Sári olyan izgatott volt, mint múltkor, ha nem még jobban. Egész nap zsizsegett, úgy viselkedett, akár egy tinilány. Régebben ezt Giorgio aranyosnak találta volna, most azonban kicsit zavarta; túl sok volt neki ez a pörgés. Ahogy válogatott a ruhái között, egyik darab sem tűnt megfelelőnek. Végül feladta és megkérte Sárát, hogy válasszon neki valamit, amiben este elmehet.

Amikor Giorgio és Sára megérkeztek a budai villába, a többiek már mind ott voltak. A srácok a nagy nappali egyik sarkában álltak, ott dumáltak. A lány szúrta ki őket először, nyomott egy puszit Giorgio arcára és odaszaladt Annához. A másik lány, aki eddig Bálintba karolva állt a srácok között, azonnal megölelte a felé szaladó Sárát, majd pár szó után elmentek szerezni valamit inni. Giorgio követte a szemével, hogy a barátnője merre szalad el, így vette észre ő is a haverjait. Ahogy kiszúrta Bálintot, úgy érezte mintha kirántották volna a lába alól a földet; az ő sárga ingje volt rajta.

Lassan odabotorkált a csapathoz és mielőtt becsatlakozhatott volna az aktuális beszélgetésbe, a billentyűs a kezébe nyomott egy pohár boros kólát.

- Anna már nem kéri? - kérdezte Giorgio, mert azt hitte, Bálint a barátnője poharát nyújtotta oda neki.

- Hogy mi...? Ezt neked kértem ki. Még nem melegedett meg teljesen. - ez eszébe sem jutott. Hosszú pillanatokig csak bámulta a másikat. Sokkal jobban megérintette ez a gesztus, mint azt gondolta volna. Erre mit kéne válaszoljon? Esetleg jegyezze meg, hogy milyen jól néz ki a másik? Hogy milyen klasszul áll rajta az ő ingje? Hiszen a csajok már nincsenek itt, a srácoknak meg úgysem tűnne fel egy ilyen komment, pláne nem tőle és pláne nem akkor, ha halkan mondja. Vagy tegyen úgy, mintha fel sem tűnne neki? Alig ismert magára. Ő nem szokta ennyire túlgondolni a dolgokat, az inkább Bálintra jellemző...

Ekkor megszólalt a háttérben a Halott Pénz egyik, ha nem a legismertebb száma, a Valami van a levegőben. Zsoma felkiáltott, hogy ő akkor megy bulizni és meg sem várta a többiek válaszát, egyenesen az ugráló tömegbe vetette magát. Ati hangosan nevetett, majd megkereste Pannát és követték a gitárost.

- Na szép... itt lettünk hagyva. - csóválta a fejét Barni, majd elkapta Peti csuklóját és magával rángatta őt is a tömegbe.

Giorgio és Bálint egyedül maradtak. Minden néma másodperccel egyre csak kínosabbá vált a hallgatás - Köszi a kólát. - nyögte végül az énekes.

- Nincs mit. - biccentett a billentyűs, majd hosszas tépelődés után tett egy lépést Giorgio felé, és megköszörülte a torkát - Figyelj, Gio...

Nem tudta befejezni, mert két kecses kar fonódott a dereka köré és Anna puszilta nyakon. Sára is azonnal megjelent, belekarolt az énekesbe és egyszerre kezdték el vonszolni a srácokat a táncoló tömeg felé.

Az este zene-felelősének nagyon változatos ízlése lehetett, vagy csak már nem volt szomjas, de a Halott Pénz szám után rögtön Maneskin következett. Bálintnak egyből eszébe jutott, mikor vissza kellett menjen a próbaterembe a telefonjáért, és hallotta, ahogy Giorgio egy másik dalukat énekelte. Annyira az énekes hatása alá került, talán az volt számára az a pillanat, amikor biztos lett abban, hogy igenis szereti őt, nem egyszerűen csak kedveli, vagy crusholja, vagy vágyik rá, hanem szereti - hangozzék ez akármilyen nyálasan. Bár Annával táncolt, meg mert volna esküdni rá, hogy a tömeg zaján és az üvöltő zenén túl hallja Giorgio hangját, ahogy ezt a dalt is énekli - Parla, la gente purtroppo parla, non sa di che cazzo parla, tu porta mi dove sto a galla che qui mi manca l'aria...

Nem vette észre, hogyan keveredtek már megint egymás mellé, de érezte, hogy valaki háta az ő hátának simul, és ahogy vetett oldalra egy pillantást, csak akkor látta, hogy Giorgio az. Kicsi volt a hely, sokan voltak odabent, mindenki más is hozzáért a mellette állóhoz, Bálint számára sem volt menekülés. Az egész szituáció nevetségesen kényelmetlen volt. A barátnőjét kellett volna nézze, vele kellett volna táncoljon és alig kéne várja a buli végét, hogy hazamenjenek, visszavonuljanak a hálójukba és... de nem, nem lehet ilyen egyszerű az élete! Folyamatosan csak Giorgiora tudott gondolni, és az sem segített a helyzetén, hogy minden második pillanatban összeért a karjuk, a hátuk van a vállaik. Látta, ahogy ott áll a hálószobája ajtajában egy tál gőzölgő instant levessel az ő pólójában, vagy ahogy könnyes szemekkel üvölti azt az olasz dalt, érezte milyen volt, amikor hosszú idő után először újra megölelte, az ajkai alattomosan emlékeztették az énekes első csókjára és nem tudta kiverni azt a képet sem a fejéből, ahogy Peti nagyszüleinek a házában ott feküdt a hófehér ágyon a karjai között; szinte hallotta még a másik halk nyögéseit és elfojtott sóhajait az éjszakájuk legszebb pillanataiban.

Megálljt akart parancsolni a gondolatainak. Már most nem érezte jól magát és tudta, ha ez így halad tovább, kénytelen lesz elmenni és lehűteni magát valahol. Azonban minél erőszakosabban próbálta elfojtani az emlékeit, azok annál élénkebben törtek fel. Szinte lángolt az arca a melegben, a szíve egyre hevesebben vert. Eddig bírta és nem tovább. Odahajolt Annához, mondván, hogy megszédült, mert itt bent nincs levegő, mindjárt jön. Kiverekedte magát a tömegből, és kimenekült a teraszra. Amilyen gyorsan csak tudta, becsukta az ajtót; a zene így már csak tompa hümmögésként jutott el hozzá. A korlátra támaszkodott, csukott szemmel kihajolt rajta és élvezte az este kijózanító hideg szelét. Végül arcát a kezeibe temette.

Kinyílt az üvegajtó, majd hamar vissza is csukódott - biztos kijött valaki. Bálint nem nézte meg ki az, de amint két ismerős kar átölelte, azonnal tudta, hogy Giorgio az. Az elmúlt napok után cseppet sem találta furcsának, hogy nem Anna jött utána, de jobb is így talán. Még nem volt biztos benne.

- Mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva a billentyűs - Itt bárki láthat minket.

Na nem mintha őt annyira érdekelte volna a dolog. Már pár napja elhatározta, hogy szakítani fog Annával, csak még ötlete sem volt, hogyan mondja el neki. Talán egyszerűbb lenne minden, ha meglátnák őket. Inkább Giorgio miatt aggódott. Nem tudta a másik hogy akarja kezelni a helyzetet, ami... tulajdonképpen mi is a helyzet? Nem beszéltek meg semmit. Nem igazán tudták, a másik mit akar. Bálint egyedül abban volt biztos, hogy nem fogja csak úgy elengedni Giorgiot.

- Csak megölelem a haveromat.

- Igen? - vonta fel fél szemöldökét Bálint, majd megfordult, hátát a korlátnak vetve vonta a karjaiba Giorgiot - Akkor gyere ide rendesen!

- Miért rohantál ki az előbb? Minden rendben van?

- Persze, megvagyok.

- Nem ezt kérdeztem. - addig-addig kereste Bálint tekintetét, amíg az hajlandó volt a szemébe nézni.

A billentyűs elhúzta a száját - Majd lerendezem magamban, semmi komoly.

- Bálint, azt hiszem, ha valakivel lehetsz őszinte, az én vagyok.

- Legyek őszinte? - a billentyűs elengedte az énekest, vett egy mély levegőt és felnézett az égre, úgy folytatta - Igazad van, nem vagyok jól. Az az éjszaka óta nem tudlak kiverni a fejemből, és tartok tőle, hogy ha három másodpercen belül nem csókolsz meg úgy, mintha te is szeretnél engem, akkor véglegesen elvesztem a józan eszemet. És pillanatnyilag úgy vagyok vele, hogy már nem érdekel, hogy ha bárki-

Giorgio szó nélkül tett eleget Bálint előző kérésének. Rövid, de mély volt a csók, a végén pedig elmosolyodott az énekes - Mégis mi az, hogy „mintha"...?

Még sosem csináltak ilyesmit ennyi szem előtt. Tényleg bárki megláthatta volna őket, viszont Giorgio szeretett veszélyesen élni és Sárival már régen nem volt ilyen izgalmas semmi - Ez elég ijesztő. - tette hozzá az énekes.

- Tudom, de... részben ezért is akarjuk annyira, nem? - suttogta a billentyűs, alig pár centire a másik ajkaitól - Mármint, a te nevedben nem akarok beszélni, de... én mindenképp akarom ezt. És téged is.

Ha bentről bárki kinézett volna a teraszra, láthatta volna, ahogy Kun Bálint, a Carson Coma maximalista billentyűse felkapja Fekete Giorgiót, ugyanezen banda mindig komolytalan énekesét és felülteti a korlátra, majd szenvedélyes csókokkal enyhít saját vágyain, amíg a másik bal kezével a vállába kapaszkodik, hanyatt ne essen, a jobbal pedig beletúr a billentyűse hosszú hajába. Mert Bálint most már nem Annáé volt, hanem az övé és csakis az övé.

Azonban senki sem figyelt rájuk.

Másnap délelőtt, mikor Bálint saját lakásukban, Annával az oldalán felébredt és ránézett a messenger csoportjukra, kész őrültek háza volt. Mindenki elküldte a szokásos, bulin készült lesifotókat, ezek viszont néhány odaszólásnál sosem kavartak nagyobb port. Most azonban más volt a helyzet. Az egyik fotón ugyanis, amin a Pannával táncoló Atit akarták megörökíteni, a háttérben két lány éppen megcsókolja egymást.

Ati
Na szép, ellopják itt a rivaldafényt...

Barni
These b*tches gay...
Good for them, good for them...

Zsoma
Várjatok már
Utálok ünneprontó lenni
De
Azok ott

Peti
Ilyen nincs

Barni
Na ne

Zsoma
Pedig eléggé úgy tűnik

Peti
@Bálint
@Giorgio

A képen valóban Anna és Sára látszott. Bálint nem akart hinni a szemeinek. Meg is dörzsölte őket, megcsípte a karját, de a képen akkor is ott volt feketén-fehéren, ahogy Anna megcsókolja Sárit. Mosolygott. Megkönnyebbült és nagyon, nagyon örült nekik. Így máris kisebb volt a bűntudat, amit azért érzett, mert szerette Giorgiot.

Ezzel azonban korán sem volt vége a beszélgetésnek. Ezen felfedezés öröme arra buzdította a srácokat, hogy a többi fotó hátterét is elkezdjék szépen sorban kielemezni, így bukkantak rá a zavaros tekintetű Barni válla fölött egy másik párra, akik ugyan csak nagyon messziről látszottak, mert kint voltak a teraszon, de az a mustársárga ing szinte világított.

Barni
Hát azok meg kik lehetnek lol
Amúgy, csak a fotón festek szarul
Nem ittam annyit, ami indokolná ezt az ábrázatot
Bárki is fotózta, szégyellje magát :P

Zsoma
Én vagyok a bűnös
És de, igenis ittál annyit :P

Ati
Sajnos Zsomának van igaza
Hallottad volna miket mondtál!

Barni
Miért, miket mondtam? Semmi sem rémlik...

Zsoma
Várjál, nekem van egy videóm is rólad xdd

És Zsoma nem is késlekedett tovább, elküldte a videót, ami, mint később kiderült, nem csak Barni részeges aranyköpéseit rögzítette, hanem Bálinték teljes teraszos mutatványát is. Ott volt a videó hátterében, hogy egy alak - Giorgio - utánamegy, megöleli, aztán ahogy a billentyűs felülteti a korlátra és megcsókolja, nem is egyszer. Bár az arcaik nem látszottak, mert nagyon messze voltak és sötét is volt, az ing árulkodott, a billentyűs nem tagadhatta, hogy az ott igenis ő. Bálint azóta már több ezerszer megbánta, hogy Giorgio ingjében ment el arra az átkozott házibulira. A többiek viszont egyelőre nem kötötték össze a pontokat. A billentyűs most először örült, hogy mindenki másnapos.

Barni
Na ezek vajon kik voltak xdd

Ati
Irigykedsz?

Barni
Csak az zavar, hogy ellopják a rivaldafényt, ahogy valaki az előbb fogalmazott...

Peti
bruh...

Barni
Jól van na!
De most komolyan
Kik lehetnek?

Bálint
Csak két random fazon a buliról
Miért olyan nagy cucc?

Barni
Nem rajtad volt ilyen színű ing?
Baszki...
Bálint, ejnye...

Bálint
...

Zsoma
Mondjuk, az előző kép után...

Barni
Szégyelld magad!
Ez nagyon csúnya volt!

Ati
De azért jogos...

Bálint
...

Barni
És ki volt a szerencsés lány~

Bálint eltávolította a csoportból a következő felhasználót: Barni

Peti felvette a csoportba a következő felhasználót: Barni

Giorgio becenevet állított be magának: Szerencsés lány

Barni
Köszi Pötyi <3
@Szerencséslány wtf xddd

Szerencsés lány
I said what I said

Barni
Mi van?!