Csak egy gondolat az írótól: ez a fejezet nyáron született, még mielőtt a +1 dal megjelent volna, szóval a szóválasztás nem szándékos később ilyen szempontból

---

Giorgio régen aludt már ilyen jól. Magában elmélkedve és összegezve a dolgokat arra jutott, hogy a lányok nagyon szép munkát végeztek. Szinte csodát művelt Bálinttal a bezárva töltött éjszaka. Annyira élvezte a próbájukat és aztán a koncertet is utána! Az a furcsa feszültség eltűnt a levegőből és minden olyan volt megint, mint régen. Sosem értette, hogy a billentyűs egyik pillanatról a másikra miért lett vele bunkó. Amennyire emlékezett, nem tett semmit, amivel így magára haragíthatta volna.

Így viszont, hogy Bálint már nem bunkózik vele, az sem lenne tisztességes az ő részéről, hogy tovább piszkálja. Valami új szórakozást kell keressen magának. Arról persze szó sem lehetett, hogy teljesen leszálljon a billentyűsről; ahhoz túl mókás volt ugratni. A fuvolás incidensen is jót nevetett és természetesen egy pillanatra sem hitte el, amikor a másik megpróbálta elhitetni vele, hogy ki kellett dobja a hangszert. A szintetizátor elrejtésről nem is beszélve! Igen... nem fog leszállni Bálintról, csak finomabban fogja csinálni. Pont, mint a Polaroidnál. Amikor odalépett a billentyűshöz, hogy elvörösödött már a füle! És még csak meg sem sértődött miatta.

Reggel sokáig nem keltek ki Sárával az ágyból. Tizenegy fele járt, a nap besütött a redőny résein, de ők csak hevertek ott a takarók között. A háttérben zene szólt, egy közös listájukat indították el. Beszélgettek, halkan énekelgettek, kiélvezték a közösen töltött időt, ami a fesztiválszezonban ritkaság számba ment. Giorgio ivott egy kortyot az ágy melletti kis szekrényen álló poharából, majd feltette a szemüvegét, hogy ránézzen a telefonjára, hogy kereste-e valaki a délelőtt. A zenekaros csoportba érkezett csak pár üzenet.

Barni
Jó reggelt, Vietnám!
Kihevertétek a tegnapot?

Ati
Még mindig éppen heverem kifelé...

Zsoma
Én se keltem ki az ágyból még
Sose fáradtam el így koncerten

Giorgio
Helyes, pihenjetek csak!
Tegnap nagy bulit csaptunk, mindenki megérdemli!
Próba majd a kövi koncert előtt két nappal, addig szabadfoglalkozás.

Barni
Apropó buli...
Egy haverom bulit szervez holnap estére, aztán kérdezte, hogy van-e kedvünk benézni. Szigorúan, mint vendégek persze, nem pedig mint fellépők. Valakinek van kedve jönni?
Mi azt dumáltuk @Petivel, hogy benézünk, aztán ha jó akkor maradunk is.

Peti
Igen, igen.
Rég voltunk már így el rendes buliban, ahol nem mint Carson Coma vagyunk jelen, hanem.. ja.. vágjátok

Zsoma
Aha, inkognitóban

Ati
Benne vagyok, menjünk.

Zsoma
+1

Giorgio
Plusz egy fő belefér? :)

Barni
Szerintem nem gond. Sári?

Giorgio
Aha. Akkor megyünk mi is!

Barni
@Bálint?

Giorgio eltette a telefonját és elmesélte Sárinak, hogy miről dumáltak. A lány teljesen felpörgött. Már nagyon régen nem volt házibuliban, hát még Giorgioval és a srácokkal. Kérdezte, hogy kik lesznek ott, az énekes pedig felsorolta, akik eddig visszajeleztek.

- És mi a helyzet Annáékkal? - kérdezte a lány csevegő hangon - Ők is jönnek?

- Bálint még nem írt semmit, de gondolom. Mindig is nagy partiarc volt, lefogadom, hogy ki nem hagyná. - mesélte Giorgio háton fekve, kezeit a tarkója alá dugva.

- Bálint? - csodálkozott a lány - Mármint a mi Bálintunk? Kun Bálint?

- Igen! - nevetett hangosan az énekes - Jajj tényleg! Te még egyszer se voltál el velünk házibulin, csak koncertek után jöttél iszogatni. - jutott az eszébe. Sárával az után jöttek össze, hogy a zenekar már ismertebb volt, akkoriban már nem járogattak el annyit házibulikba, részben a hírnevük miatt, részben meg mert nem volt idejük vagy erejük hozzá - Sebaj! Majd akkor most!

Sára azt hitte, ez a másfél nap sosem fog eltelni. Úgy izgult, alig várta az estét. Felhívta Annát, biztosra ment, hogy eljönnek-e ők is. Választott egy laza Rolling Stones-os pólót, meg egy kényelmes farmer rövidnadrágot, látva, hogy Giorgio sem viszi túlzásba az öltözködést egy szürke, vékony hosszúnadrággal és egy mustársárga rövidujjas inggel.

Barni haverjának a lakása Budán volt, és a lakás szó nem is illett rá igazán, sokkal találóbb lett volna a villa kifejezés. Ahogy megérkeztek Giorgioék, hamar belebotlottak a többiekbe. Barni, Peti, Zsoma és Ati együtt iszogattak a nappaliban lévő kanapén. Az énekes úriember lévén kerített valami italt kettejüknek is, és csatlakoztak a többiekhez. Ahogy végignéztek a vendégeken, több ismerős arcot is felfedeztek; sokuknak örültek, hogy újra találkoztak, de akadt pár olyan alak, akit egész este kerültek.

Bálint és Anna stílusosan késtek, de közel sem ők érkeztek a legkésőbb. Amikor Giorgio meglátta őket bejönni, majdnem félrenyelte a vörösboros kóláját. A lányon egy hosszú fekete szoknya volt, és egy sima fehér rövidujjas, ami természetesen nem számított különösnek, Anna mindig is nagyon csinosan öltözködött. Bálint viszont... még sosem látta őt ilyennek. Mintha egy magazin címlapjáról lépett volna le. Hosszú, fekete, szűkszárú farmert viselt, és egy felhajtott ujjú, szintén fekete inget. A nyakánál a melegre való tekintettel ki volt gombolva a felső három gomb. Egyedül a bőrbakancsa és az övéről lógó láncok ütöttek el a többi ruhájától, de mégis inkább érdekessé és izgalmassá tették a megjelenését, nem pedig furcsává. Hosszú haját most nem fogta össze, egy kis zselével próbálta belőni, hogy ne lógjon folyton az arcába. Vagy megint elkapta Anna, vagy ténylegesen rászokott a szemceruzára; minden esetre most is ki volt húzva a szeme. Jól nézett ki na, ismerte be magának végül Giorgio.

Barni integetett nekik, hogy csatlakozzanak ők is. Sára azonnal felpattant, odaszaladt hozzájuk és Anna nyakába ugrott. A lány odaköszönt a fiúknak, aztán belevetették magukat a buliba, mentek táncolni. A tömeg közepén Pannába botlottak bele, ő is kapott meghívást. Miután kiugrálták magukat, egy-egy koktéllal kiültek a teraszra beszélgetni, ott nagyobb volt a csend, jobban hallották egymást.

A srácok bent körülvették magukat régi ismerősökkel és jó barátokkal, sokáig velük beszélgettek és nosztalgiáztak. Először Barniba bújt bele a táncolhatnék, megmarkolta Peti karját és magával rángatta a másik dobost az ugráló tömegbe. Zsoma végig Atit nyaggatta, hogy szedje már össze a bátorságát és menjen, beszéljen végre Pannával. A csapatban rég óta beszélték, hogy aki összehozza kettejüket, az választhat egy vadonat új hangszert, amit a többiek megvesznek neki. Végül Giorgio is megunta az ücsörgést, odabiccentett Bálintnak, majd eltűnt a tömegben. A billentyűs nem igazán tudta, mihez kezdhetne egyedül a kanapén. A pulthoz sétált, kért még egy boros kólát és csak utána ment ő is bulizni.

A levegő meleg volt bent, kevés és párás, a zene zavaróan dübörgött és Bálint sem csak egy pohár boros kólát ivott, kicsit megszédült, ahogy egy számára ismeretlen dalra bólogatott. A haverjait kereste a szemével, ekkor tudatosult benne, hogy a látása egész elhomályosodott. A sok körülötte álló alak teljesen összemosódott. Nem érezte jól magát. Kicsit túlzásba vitte a piát, izzadtságtól büdös idegenek között lötyögött olyan zenére, amit nem, hogy nem ismert, de még csak nem is tetszett neki és hirtelen végtelenül magányosnak érezte magát. Összerezzent, amikor valaki hozzáért a vállához.

- Jól vagy, haver? - Giorgio volt az.

Ahogy ránézett, egy pillanatra elhalkult a zene és mintha minden lelassult volna körülöttük. Nem tudta, hogy mit válaszolhatna erre. Csak nézte az énekest és nézte, próbálta összeszedni a gondolatait, hogy mit is mondhatna neki. Mintha a sors kegyetlen tréfát űzne vele. Épp az előbb hasított bele a tudat, hogy mennyire egyedül érzi magát, pedig itt van vele a barátnője is, meg a legjobb barátai, erre mit ad az ég, pont Giorgioba kell belebotlania.

- Hahó...! - rázta meg a tenyerét az énekes Bálint szemei előtt, de ettől csak hányingere lett a másiknak, úgyhogy elkapta a kezet és megállította - Ne csináld ezt, a frászt hozod rám! Jól vagy, Bálint?

A billentyűs végre rávette a szemeit, hogyelszakadjanak az énekes kezéről és sikerült újra az arcára összpontosítania afigyelmét. Ahogy Giorgio hozzá beszélt, tekintete akaratlanul is a másikszájára tévedt. Egy kósza gondolatfoszlány fogalmazódott meg az alkoholtólködös fejében, de hamar elhessegette. Mégis miért gondol ő ilyesmikre? Ha maeste bárkit meg akarna csókolni, annak Annának kellene lennie, aki épp odakintbeszélget Sárával és Pannával a teraszon, nem pedig az előtte álló barátjának.