- Túl vagytok az idei nyár első nagy koncertjén, hogy érzitek magatokat? - kérdezte egy túlsminkelt riporter a színpad mögött. A zenekar fél órája még odakint állt és játszott a tömegeknek, épp, hogy volt idejük inni pár kortyot, mielőtt megtalálta őket ez a nő. A friss adrenalintól hajtva belementek egy gyors interjúba, gondolták úgyis csak rutinkérdéseket kell majd megválaszolniuk. Ati és Barni se perc alatt kihozott pár padot a nekik felállított kis fóliasátorból, mert odabent lehetetlen volt megmaradni a hőség miatt, és miután leültek, Giorgio nem is várt tovább a válasszal.

- Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy egyszerre vagyunk felpörögve és hulla fáradtak. Persze becsúszott egy-két baki, de hát mi is emberből vagyunk, nem, Bálint? - és egy tenyérbemászó vigyorral az arcán oldalba bökte a billentyűst, akinek azonnal elvörösödött az arca.

Viszont akármennyire is fájt az igazság, tényleg vétett pár hibát a színpadon és átkozódott is miattuk rendesen. Amióta az eszét tudta, maximalista volt, és a fellépéseken csak a legjobbat akarta nyújtani, már-már elfogadhatatlannak tartotta a hibákat. Bár a közönség szinte sosem hallotta azokat ki, tudta, hogy a srácok viszont igen. Általában nem is szokott rontani, ezért érezte magát most még kínosabban. És az, hogy ki lett emelve, ráadásul pont Giorgio által... Ezt nem hagyhatta szó nélkül.

- Igen, egyszer-kétszer félreütöttem pár billentyűt. - ismerte be egy vállrántással, mintha nem is zaklatta volna fel annyira a dolog, aztán hozzátette - Minden esetre a következő fellépésen még jobban figyelni fogok, és ígérjük, addigra Giorgio is megtanulja a dalszövegeket. - ezzel rákacsintott az énekesre, ugyanis ő sem alakított tökéleteset aznap.

Az egyik dalban például felcserélt két sort, egy másik közben összegabalyodott a nyelve, a harmadiknak pedig teljesen elfelejtette az elejét; háromból viszont kétszer sikeresen mentett Barni és Bálint vokálja. Aztán meg nem mintha ezek olyan óriási hibák lettek volna, pont annyira lehettek zavaróak, mint amiket az előbb Giorgio szúrt oda a billentyűsnek. Minden esetre vette a lapot, és leszállt Bálintról.

- Ilyen melegben mindezek ellenére is felejthetetlen koncertet adtatok, szerintem az egész közönség szédületesen jól érezte magát és semmit sem vett észre azokból, amiket ti itt említettetek. - békítette őket azonnal a riporter, majd áttért a következő kérdésére - Az elmúlt néhány hónapban kiadtatok három új dalt, ezeknek máris kifejezetten magas a hallgatottsága és hozzáteszem méltán, hiszen a dalszövegükkel könnyű azonosulni, a zene pedig, amellett, hogy iszonyú technikás, azonnal magával ragad, gratulálok hozzájuk. Na de, a nagy kérdés: ezek „csak" új dalok vagy egy teljes új album is készülőben van?

Ezúttal Barni ragadta magához a szót, mielőtt bárki más megszólalhatott volna - Fején találtad a szöget, igen, már jó ideje dolgozunk egy új albumon, gyakorlatilag azóta, hogy kiadtuk az előzőt. Ez a három mindenképpen szerepelni fog majd rajta, további néggyel már nagyon közel állunk ahhoz, hogy végre befejezettnek lehessen nyilvánítani őket, de akad még pár, amiből csak a demók vannak meg, vagy elkezdtük a szöveget írni hozzá... egyszóval még távol a munka vége.

- Igazán nagyszerű hírek! Mikor számíthatunk a megjelenésre?

- Pontos dátumot még nem merünk mondani, - vette át Ati, mert Barni figyelmét elvonta egy pohár hideg sör, amit épp az a crew tag adott a kezébe, akit az interjú előtt megkért, hogy szaladjon már el és hozzon neki egyet, és meg sem hallotta a kérdést - de azt beszéltük, hogy a következő nyár magasságában szeretnénk kiadni.

- A négy szám, amire mondtátok, hogy nemsokára elkészülnek, azokat mi választja még el a kiadástól? - faggatózott tovább a riporter, nem is sejtve, hogy újra veszélyes terepre tévedt.

- Van még mit csiszolni rajtuk. - mondta Bálint. Már vette is a levegőt, hogy bővebben kifejthesse, mire is gondol, de Giorgio közbevágott.

- Igazából csak Bálint nincs velük megelégedve. Szerintem már mehetnének ki, ahogy vannak.

- Már elnézést, de az egyikben Barni kérte, hogy vegyük újra a dobot, a másikból hiányzik még a szinti...

- Az nem az én hibám... - motyogta Giorgio, mire Bálint felcsattant.

- A harmadikban meg teljesen hamis vagy!

- Hamis a te jó édes...

- Csitt! - ugrott fel Zsoma, majd a riporter felé fordult - Ahogy látod, elég fáradtak vagyunk, szóval, ha nincs több kérdésed, indulnánk vissza a hotelbe aludni egyet.

A nő azonnal vette a lapot, szedte a holmiját és indult is volna, de Barni félrehívta egy pillanatra, hogy megkérje, erről az esetről ne számoljon be a cikkében. Természetesen az újságíró a szavát adta, hogy egyetlen szót sem fog írni az incidensről, viszont ahogy az várható volt, másnap feketén-fehéren ott állt a pontos beszélgetés az interneten. A cikk így szót:

---

Mindegyikőnknek van bőröndje - de talán közel sem akkora, mint Fekete Giorgionak és Kun Bálintnak, a Carson Coma nevű együttes énekesének és billentyűsének.

A napokban a nyári szezon első koncertje után kaptam el a fiúkat egy gyors interjúra (lásd a pontos interjút lejjebb) és bizony nem sok híja volt, hogy az énekes és a billentyűs ne csak szavakkal, hanem tettekkel is egymásnak essenek. Giorgio piszkálódó viccein a komoly Bálint hamar felkapta a vizet és hideg riposztokkal válaszolt. Innen már nem volt megállás, mielőtt félbe szakították az interjút, már majdnem az anyázás szintjére jutottak.

A kérdés persze egyértelmű: mi ütött a fiúkba? A színpadon a zenekaron semmi sem látszik, mindenki mosolyog, viccelődik, jól érzi magát, mintha a dolgok a legnagyobb rendben lennének. Vajon mióta tart ez a viszály a két tag között? És vajon túléli-e ezt a zenekar? Ti mit gondoltok minderről?

---

Bálint fintorogva olvasta az újságíró drámai túlzásait, minden második mondatnál a szemeit forgatta. A hotelszobában az ágyán ült, mellette nyitva volt az ablak, a telefonján meg videóhívásban Annával beszélgetett. A lány is olvasta, Sári aznap reggel küldte el neki.

- Tényleg ilyen rossz volt a helyzet? - kérdezte lágy hangon. Nem számon kérni akarta a barátját, csak aggódott érte. Tudta jól, mennyit jelent neki a zenekar, és bele sem akart gondolni, mennyire összezuhanna, ha tényleg feloszlanának. Csak az érdekelte, tényleg baj van-e, vagy ez az újságíró színezi így túl a dolgokat.

- Dehogy! - rázta meg a fejét Bálint - Vagyis... neki tűnhetett úgy. De én tudom, hogy nincs akkora baj, mint ahogy ez a szenzációhajhász leírja.

- Mi történt?

- Giorgio beszólogatott, én visszavágtam, csak a szokásos. - Anna felvonta a szemöldökét - Most mi az? Megint ő kezdte. Én meg csak úgy tűrjem?

- Nem, dehogy. Viszont valamit továbbra sem értek. Régen annyira jóban voltatok. Mi történt?

- Őszintén? Nem tudom. - Bálint kihajolt a képből, hogy rágyújtson. A füstöt gondosan kifújta az ablakon. Remélte a szaga nem reked meg a szobában - Egyszer csak megelégeltem az odaszúrt, viccnek szánt, de bántó megszólalásait és elkezdtem kiállni magamért.

- Megint cigizel?

- Csak egy-egy szálat, és csak ilyen esetekben. Amikor nagyon ideges vagyok. - a kamerához tartotta a doboz cigijét kinyitva, két szál hiányzott belőle - Ezt a dobozt két hete vettem. Egyet adtam Atinak, a másikat meg most szívom.

- Jól van na, hiszek neked. - bólintott a lány - Mihez kezdetek a cikkel?

- Gőzöm sincs. Ignoráljuk, gondolom.

Pár szobával odébb Giorgio még aludt. Arra riadt fel, hogy csörög a telefonja. Mikor meglátta, hogy Sári az, azonnal felvette; addig még játszadozott a gondolattal, hogy kinyomja és visszafekszik. Kidörgölte az álmot a szeméből és felvette a telefont. A lány nem kerülgette a forró kását, egyből nekiszegezte az énekesnek a kérdéseit.

- Mit csináltatok már megint?

- Mire gondolsz, carina? - ásított egy nagyot és csak ekkor vette észre a kismillió egyéb értesítést a telefonján. Minden üzenet, minden Facebook poszt egy bizonyos cikket emlegetett - Ó, Barni ki fog nyírni...

- Mi történt? - kérdezte a lány türelmesen.

- Én csak válaszolgattam annak a túlsminkelt riporternek a kérdéseire, próbáltam viccelődni, hisz ismersz! Aztán Bálint mindenbe belekötött, majd azt mondta, hogy hamis vagyok az egyik új dalon. Itt lett elegem.

- Volt anyázás?

- Nem emlékszem. - a szemöldökei között megmasszírozta a fejét - Talán nem.

- Azok után, amit a zenekar indulásáról meséltél, - váltott témát Sára - nekem úgy tűnt jóban voltatok. Akkor most meg miért nem...? Mi történt?

- Nem kifejezés, hogy jóban voltunk. - Giorgio megengedett magának egy pillanat nosztalgiát - Csak arra emlékszem, hogy amikor bemutatta nekünk Annát, még nem volt semmi, utána lett rosszabb a helyzet.

- De Annát én is ismerem. Biztos, hogy nem ő ugrasztott össze titeket.

- Jajj, persze, Anna nem az a fajta lány. Csak hogy időben el tudd helyezni a dolgokat. - az énekes mélyet sóhajtott - Eleinte csak kevesebbet beszéltünk. Aztán kerülni kezdett, amikor meg kérdőre vontam, idegesen felcsattant. Próbáltam úgy tenni, mintha leperegne rólam, de egy idő után nyilván elkezdtem visszaszólogatni, hogy vegye már észre magát. Azóta ez van. De a feloszlás eszünk ágában sincs!

- Akkor jó. Majd túl lesztek ezen is valahogy. - próbálta vigasztalni a lány, amire Giorgio majdnem rávágta, hogy persze Sára könnyen beszél, nem ő tölti jóformán az egész nyarát Bálinttal, de még az utolsó pillanatban lenyelte a mondatot - Mit terveztek a cikkel csinálni?

- Nem tudom. Én most iszok egy kávét, aztán visszafekszek aludni még egy kicsit, addig pedig a zseniális Bálint kitalálhat valami megoldást, mert most ő a hibás. - el se köszönt a lánytól, csak lerakta a telefont és a táskájából elővett egy instant kávét.

Olyan érzés volt ilyet innia, mintha egy fradi drukkernek lila pulcsit kellett volna felvennie, de konyha nem járt a szobákhoz, hogy készíthessen egy rendeset magának. A szálloda étkezőjében ihatott volna igazi kávét, ott viszont túl nagy volt a kockázata annak, hogy belefut valakibe a zenekarból. Bálinthoz a semmi kedve se volt, Barni pedig azonnal felnégyelte volna, így hát inkább leerőszakolta a torkán az instant kávét és visszadőlt aludni, ahogy azt Sárának is mondta.

Peti ott ült Barni ágyán a szállodaszobájában és együtt olvasták a cikket. Amikor a végére értek, Barni odafordult a másik doboshoz - Te, én megfojtom ezeket...