Nyár, este, Balaton.

Még egy januári próba szünetében ültette el Zsoma a bogarat Barni fülében, aki azóta folyamatosan nyaggatta Giorgiot, hogy a nagy nyári turnészezon előtt úgymond „csapatépítés" címszó alatt el kéne mennie az egész bandának kempingeznie. Egész banda alatt természetesen nem csak hatukat értette, hanem a közeli barátokat, barátnőket is, ki kit akart elhívni. Ebből végül az lett, hogy Giorgio elhívta Sárát, a barátnőjét, Bálint az ő Annájával jött, Barni, Zsoma, Peti és Ati viszont csak úgy magukban. Velük tartottak még a crew-ból is néhányan, illetve Panna, a basszusgitáros nagy örömére. Nyílt titok volt a bandában, hogy Ati kedvelte a lányt, nem is kicsit és mindenki feszült izgalommal kísérte az udvarlási kísérleteit, Panna ugyanis nem adta könnyen magát. Délután érkeztek meg a kempingbe, gyorsan neki is láttak sátrat állítani. Ki-ki a sajátjával bíbelődött, közben pedig, mivel az egyik crew-tag nagyon viccesnek gondolta magát, egy közepes JBL hangszóróra csatlakozva olyan dalokat játszott le a háttérben, mint a Balatoni láz, a Fiúk ölébe a lányok vagy a Balatoni nyár.

Az utolsóra Barni azonnal felkapta a fejét - Srácok, ha már úgyis feldolgoztuk a Bábu vagyot, ezt nem akarjuk?

- Azzal már elkéstél, - vont vállat Panna - a Wellhello beelőzött.

Ezen többen is elkezdtek kuncogni. Barni sértettséget színlelve fordult vissza a már félig álló sátrához - Hmph, nem mintha csak egy banda dolgozhatná fel. - egy gyors mozdulattal lelopta Zsoma fejéről a piros baseball sapkáját, felcsapta a saját fejére, majd elkezdett csámcsogni a semmin, mintha rágózna és igyekezett a legfluortomisabb hangján megszólalni, miközben olyan lazán gesztikulált, hogy majd' szétesett - Hát, tudjátok gyerekek, az a karszon kóma... remek srácok, remek srácok, de ha hozzá mernek nyúlni a Balatoni nyárhoz, amit már mi is egyszer feldolgoztunk, tudjátok, akkor nagy bajok lesznek! Szétkapom azt a Gyurit, mint két kicsi legót.

Erre már mind a hasukat fogták, Giorgio a hátán fetrengett. Kétség sem fért hozzá, ha mások kifigurázására került a sor, Barni verhetetlen volt, tehetsége a párját ritkította. A sátrak azonnal elkészültek, egyikük sem most csinált ilyet először. Hamar előkerültek a fürdőruhák és megrohamozták a Balatont. A part homokos volt, a tó fokozatosan mélyült. Giorgio mit sem törődve a jéghideg vízzel, hatalmas lendülettel vetette bele magát, Zsoma és Barni nem sokkal lemaradva követték. Ati térdig ment bele, majd kijelentette, hogy neki ennyi is elég lesz, úgy állt ott, karba font kézzel, napszemüvegben, mint egy biztonságis. Panna Sárával és Petivel, a hasukat behúzva, lábujjhegyen egyensúlyozva evickéltek egyre beljebb és beljebb, ahol a három srác már nagyban fröcskölte egymást, Bálint pedig Annával kicsit lemaradva, fokozatosan bevizezve magukat igyekeztek hozzászokni a hideghez. Ők még hittek annak a városi legendának, mi szerint ha így teszel, akkor kevésbé lesz sokkoló a víz, mikor végre belemerülsz.

Este raktak egy kisebb tüzet, azt ülték körbe kölcsönkért fehér, műanyag székeken. Nem volt annyi, ahányan jöttek, így akik lányokkal jöttek most úrként viselkedtek, és miután Panna befoglalta a legtisztább széket Giorgio Sára, Bálint pedig Anna mellé telepedett le a földre. Előkerültek az XXL-es pillecukor-csomagok és az út közben vett szendvicsek, üdítők és sörök. Mikor már mindenkinek jó volt a kedve, kezdetét vették a csipkelődő, kissé személyeskedő, de még így is szórakoztató játékok.

- Jól van, jól van, ssshh! - csitította le a csapatot Panna - Fontos kérdésem van! Ati, kiss, kill, marry, Barni, Zsoma és Peti! Na?

- Mh-mh, erre nem válaszolok Panna, veled ellentétben nekem vannak elveim. Elvégre a barátaimról van szó. - intett nemet a mutatóujjával is, bár ezt mind azonnal megbánta. Amit az előbb mondott, nem igazán segítette közelebb hozzá, hogy meghódítsa a lányt.

- Ugyan már Ati, ne szégyellősködj! - legyintett Barni - Mindenki tudja, hogy ha engem csókolnál meg, azonnal el akarnál venni. Csak hát hamar rájönnél, hogy kapcsolatban kiállhatatlan vagyok, előbb vagy utóbb biztosan meg akarnál fojtani! - ez a válasz mindenki kíváncsiságát és fantáziáját kellő mértékben kielégítette.

- Oké, Giorgio, - ragadta magához a szót Anna - felelsz vagy mersz?

- Hogy én? Na de Anna, megsértesz... - hülyéskedett Giorgio - Merek, természetesen.

- Akkor mondj el valamit Sárának, egy titkot, amit még nem tud rólad!

- Hmm... - gondolkodott el egy pillanatra komolyan, majd megfogta Sára kezét és mélyen a szemébe nézett - Tesoro, sajnálom, hogy ezt így kell megtudd, de én... én... én félig magyar is vagyok!

- Dan-dan-daaaan. - tette hozzá Ati a drámai hatás kedvéért. Eddig tartott a komolyság, a társaság megint képtelen volt uralkodni magán. A jókedvet pár üveg sör fokozta tovább. Peti újabb pillecukrot tűzött a nyársára, de a sokadik ital után már nem látta jól, mennyire is tartja azt közel a tűzhöz. Alig telt el pár pillanat és a pillecukor lángra lobbant, amitől szegény Peti annyira megijedt, hogy nem csak a nyársat dobta el, de hirtelen olyan hangosat káromkodott, hogy Barni elejtette a telefonját. Zsomának hirtelen eszébe jutott, hogy nem zavarják-e a többi kempingezőt a hangoskodásukkal, de ahogy körülnézett, közel hozzájuk nem látott egyetlen sátrat sem, úgyhogy el is engedte ezt a gondolatot és egy újabb üveg sörért nyúlt. Ahogy visszazuhant a műanyag székbe, az nem vette jónéven a hirtelen súlynövekedést, lett légyen az bármilyen kevés, és hangos reccsenéssel eltört, így Zsoma végül szintén a földön landolt.

- Üdv a klubban, haver! - emelte meg saját üvegét Giorgio, mint DiCaprio a koktélját.

- Na, na, több komolyságot! - mondta Panna cinkos mosollyal az arcán, miközben Annára sandított - Nem adtál rendes választ, ne hidd, hogy ennyivel megúszod, Gio!

- Kérlek, Panna, kegyelmezz! - térdelt fel Giorgio és úgy kulcsolta össze a kezeit, mintha tényleg könyörögne.

- Nuh-uh! Büntetésből kapsz egy gonoszabb kérdést! Kiss, kill, marry, én, Sára és Anna, na gyerünk! - majd diadalittasan hátradőlt, miután nem érkezett semmi frappáns riposzt az énekestől.

Giorgio, úgy tűnt, komolyan gondolkodóba esett, pedig valójában csak az alkoholtól összekuszálódott gondolatait próbálta rendbe szedni. Valahol a most is hangosan szóló JBL-en és a társaság zsizsgésén túl Bálint hangját hallotta, amint elhúzott szájjal csak annyit mond - Ezt most miért kellett, Panna?

- Ne morogj már, ez csak egy játék! Mind érett felnőttek vagyunk, a helyén tudjuk kezelni a dolgokat! - majd Panna tekintete összeakadt Atiéval, aki épp a tábortűzbe tartott egy szál cigit, hogy rágyújthasson, aztán tovább vándorolt Barnira, aki meg az egyik crew-tagnak mutogatott fényképeket a telefonján a kutyájáról, mint egy büszke szülő a gyerekeiről. Nem bírta tovább, hangosan elnevette magát, vele Anna is, mire végül Bálint is megengedett egy visszafogott mosolyt.

- Gyerünk Giorgio! Túl sokat agyalsz! - szállt be Anna is a faggatózásba.

- Jól van, mivel sürgettél, téged nyírlak ki! - vágta rá, majd kinyújtotta a nyelvét. Anna nevetett, majd egyik kezét Bálint vállára rakta. Ismerte már a barátját annyira, hogy tudja, az is elég lenne neki, hogy Giorgio rossz felét keni meg a szelet kenyérnek, és máris beszólna neki valamit, ez a helyzet pedig több mint kényes volt, arról nem is beszélve, hogy hány üveg sör fogyott már el. Bálint meg sem mozdult, mire, mint később észrevette, nem csak Anna könnyebbült meg, de a többiek is - Természetesen Sárát venném el, úgyhogy megnyerted a csókomat, Panna!

- Csak kérnél már meg... - suttogta Sára, mire a mellette ülő Giorgio hebegve szabadkozni kezdett.

- Jól van! - vette magához a szót Zsoma, aki még mindig a fehér műanyag szék romjai között ült - Bálint, felelsz vagy...

Barni felkapta a fejét Zsoma hangjára és kimondta az első gondolatot, ami az eszébe jutott - Pfft, Zsoma az igazi hobbihajótörött! - nem ütött akkorát a poén, mint várta, ezért magyarázni kezdte - Tudjátok, a romok között remegve várlak... most komolyan! Úgy néztek rám, mintha nem ti írtátok volna a szöveget!

Eközben Bálint már régen elhatározásra jutott. Giorgio az előbb gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő bizony merni fog, maga sem akart alul maradni. Tudta milyen gyerekesen viselkedik, de valamiért érezte, hogy ha most ezt kihagyja, élete végéig ezzel szívná a vérét az énekes. Megitta a kezében lévő sör végét, az üveget a földre csapta és odabiccentett Zsomának - Merek.

- Elfelejtettem, mit akartam...- bámult maga elé Zsoma szomorúan.

- Nekem van egy ötletem. - vetette fel Giorgio gonoszan vigyorogva. A banda visszafojtott lélegzettel figyelte, hogyan alakulnak az események. Barni és Ati váltottak egy pillantást, amiből mindketten tudták, hogy ha megint tettlegességig fajulna a helyzet, ki kit fog visszatartani. Giorgio és Bálint farkasszemet néztek - Mutasd meg, megy-e még az a kézen állás!

Bálint egy félmosoly mellett elnevette magát, mert sokkal rosszabbra számított. Ahogy viszont felállt a földről és tett egy lépést, azonnal megérezte, hogy bizony az egyensúlyérzékével lesz egy kis gondja. Biztonságos távolba sétált a tűztől, közben többször megfeszítette és ellazította a karjait, hogy meggyőződjön róla, nem fog-e azonnal összecsuklani, amint leteszi a kezeit a földre. A mutatvány előtt még megrázta a fejét - egy utolsó reménytelen próbálkozás, hogy száműzze az alkoholt onnan. Csak azon járt az esze, hogy ennek sikerülnie kell, különben rajta fog nevetni az egész társaság, amíg csak világ a világ, azt pedig nem tudná elviselni. Összeszorította a fogait, megfeszítette az egész testét és csodával határos módon pár másodpercig meg is tudta tartani egyenesen magát. Földet éréskor elnyomott egy káromkodást, ugyanis mezítláb volt és rálépett egy kisebb gallyra, de palástolva érzelmeit diadalittasan tért vissza a tűz mellé.

Sára odahajolt Giorgio füléhez - Amore, úgy bámultad őt, mint Anna! A végén még féltékeny leszek!

- Hogy én? Bálintot? Mégis mennyit ittál ma este carina...? - majd odahajolt a lányhoz egy rövid csókra.

Az este a továbbiakban minden nagyobb konfliktus nélkül zajlott. Zsoma elővett egy akusztikus gitárt a kisbuszból, amivel jöttek, Peti kiosztott két csörgődobot, Bálint pedig előkotorta a csomagtartó mélyéről a legkisebb „zongoráját" - az egész nem volt nagyobb az alkarjánál, és egy kis fúvóka segítségével lehetett megszólaltatni. Eljátszottak pár klasszikus, tábortüzes dalt, mindenki hangosan énekelt, még Ati is. A szája a füléig ért, amikor Panna megtapsolta az egyik után.

Másnap reggel sokáig aludtak, majd miután összepakolták a sátrakat, visszamentek úszni egy utolsót a Balatonban. Hazafele úton ugyanaz a crew-tag felelt a zenéért, mint aki a hangszórót is kezelte. Egyszer viccből elindított egy Carson Coma dalt, mire Barni fennhangon elkiáltotta magát, hogy - Kapcsold már ki ezt a szart! - mire Giorgio élesen felnevetett. Ennek ellenére a számot nem ugrották át, így a második refrént már mindenki torka szakadtából kiabálta

- I'm breaking free as a bird, free as a queen, gonna get to places I've never been...