Csak egy gondolat az írótól: a fejezet második felét egy 12 órás repülőút nyolcadik-kilencedik óráiban írtam, kb 10 ezer méter magasan, kérlek, ha egy kicsit ooc, azt tudjuk be ennek. Köszi :3

---

Bálint először nem hitt a szemének. Remélte, hogy csak rosszul lát. Semmit sem beszéltek meg Giorgioval, hogy ami most közöttük zajlik, az mi is tulajdonképpen. Van-e az énekes cselekedetei mögött is valami komolyabb szándék, vagy ezt is csak afféle szórakozásnak fogja fel? Tudja egyáltalán, hogy ő mennyire kedveli? Mert, ha tisztában van vele és még ennek ellenére is csak szórakozik vele... bele sem akart gondolni. Mondjuk, a buli estéjén elég komolynak tűnt, de ez a mostani teljesen váratlanul érte. Nem érezte késznek magát, hogy a srácok elé álljon az igazsággal. Addig nem, amíg pontosan ki nem mondják, hogy mi ez a valami, ami közöttük zajlik. Gyorsan kellett cselekednie, ha menteni akarta a menthetőt.

Bálint
Giorgio, ne már!
A végén még tényleg elhiszik, hogy veled smároltam.

Némán fohászkodott az összes létező istenhez, hogy Giorgio ebből vegye a lapot és ne rontson a helyzeten. Szerencséjére az énekes nem volt teljesen hülye, még másnaposan sem.

Szerencsés lány
Jólvanna...
Már viccelni sem szabad?

Bálint becenevet állított be Giorgionak: Humor Herold

Barni
xddd

Peti
lol

Ati
lmao

Zsoma
rofl

Humor Herold
Nagyon vicces.
Egyéb szinonima?

Barni
Szerintem lefedtük a legtöbbet.
De akkor ki volt az, Bálint?
És te hol voltál akkor Giorgio?

Humor Herold
Valószínűleg épp egy vécécsészét ölelgettem...
Nem kellett volna már az a harmadik vbk

Bálint válaszolt neki: Barni
Kinek az árnyéka volt azon a képen, amit a múltkori buli után küldtél az ágyadból?
Pingpongozhatunk tovább ezekkel a kérdésekkel, ha akarod?

Peti
Ne már srácok...
Engedd el, Barni, nem ér annyit

Barni válaszolt neki: Bálint
Nem kell így felkapni a vizet na, csak kérdeztem

Bálint becenevet állított be Barninak: Pletykás vénasszony

Zsoma
lol úgy kell neked

Bálint kezdett megnyugodni most, hogy végre elterelődött róla a szó. Le is tette a telefonját, nem akart egyelőre ezekkel a gondjaival törődni. Visszacsukta a szemét, hátha tud még pihenni pár percet. Legközelebb délben tért magához, ekkor már egyedül. Az ágy melletti szekrényen hevert egy kis papír, rajta pár gondolattal Annától. Elment dolgozni, meg délután majd beugrik vásárolni, szóval este későn jön. Írhatott volna telefonon is, de ő már csak ilyen volt; annyival kedvesebb és személyesebb így a dolog, mint messengeren.

A billentyűs napja nagyon lassan telt. Próbálta felhívni Giorgiot, de az énekes nem vette fel. Hagyott neki egy üzenetet, hogy amint tudja, hívja vissza, aztán hogy kiszellőztessen a fejét, fogta a deszkáját és elment otthonról.

Giorgio le sem láttamozta, nem is beszéltek a következő próbáig. Egyetlen fellépésük volt csak szeptemberben, az is a hónap vége felé. Bálint úgy érkezett a próbára, hogy már egy hete nem hallott az énekes felől. Félt, vallotta be magának. Mi van, ha túl sok volt az, amit akart és Giorgio megharagudott rá. Szinte belebetegedett, hogy nem tudja, mi van a másikkal. Ennek persze Anna itta meg a levét.

Érezte a lány már jó rég óta, hogy kihűlt a kapcsolatuk, és tudta, hogy erről valamennyire ő is tehet, hiszen nyár közepe óta találkozgat Sárival. Viszont vak sem volt, látta, hogyan néz a barátja az énekesre, ezért nem érzett akkora bűntudatot, amikor megcsókolta a másik lányt. Nem tudta, hogy történt-e bármi a két srác között, viszont azzal tisztában volt, hogy neki Bálinttal legjobb esetben is csak mint barátok lesz közös jövője, és ő ezzel teljesen megbékélt. Boldog akart lenni és azt akarta, hogy a billentyűs is boldog legyen. Még gyűjtötte a bátorságot, hogy a szemébe nézzen és mindezt elmondja neki.

Kivételesen Giorgio érkezett elsőként a terembe, Bálint pedig másodikként futott be. Kínos volt az első pár csendben töltött perc. Némán pakolásztak a hangszereik körül, a másikra sem mertek nézni. Mikor Bálint végzett, leült a szintetizátorok közé; biztonságot adott neki, hogy valami elválasztja az énekestől, így visszatért a bátorsága.

- Figyi, mi volt veled a héten? - Giorgio összerezzent, ahogy váratlanul megtört a csend.

- Én csak... - kezdett mentegetőzni - kellett egy kis idő, hogy átgondoljam a dolgokat.

- Ezt meg is írhattad volna és akkor nem idegeskedek annyit. - bár nem mondta ki, de megkönnyebbült - És mire jutottál? Már, ha nem veszed tolakodásnak...

- Szakítani fogok Sárival. - bökte ki végül Giorgio. Bálint arca ugyan nem változott, de belül olyan boldog volt, mint még soha. Ezek szerint az énekes mégiscsak komolyan gondolta a közöttük alakuló dolgokat?

- Hogy tervezed?

- Még nem tudom. Majd kitalálom. - úgy dörzsölte a szemeit és az arcát, mint aki nem aludt túl sokat - És veletek mi a helyzet?

- Én is szakítani akarok. - jelentette ki a billentyűs határozottan, miközben azt kívánta, bár ilyen magabiztos tudna lenni akkor is, amikor Annával kell majd beszélnie - Igazából, már jó ideje érik a dolog.

- Igen? - vonta fel fél szemöldökét Giorgio - Pedig külső szemnek úgy tűnt, minden rendben veletek.

- Hosszú történet... - megrezzent a telefonjuk, azonban egyikük sem vette le a szemét a másikról, hogy megnézze azt.

- Majd máskor?

- Majd máskor. - egyezett bele Bálint, hálát adva az égnek. Nem most akarta elmesélni a nagy szerelmi történetét az énekesnek. Mindenképpen át akarta előbb gondolni, hogy mit és mit hogy fog tálalni neki. Félt, hogy a másik hogyan reagálna a hallottakra. Miközben magában rágódott, Giorgio ránézett a telefonjára.

- Hát haver, van egy rossz hírem. - Bálint szíve kihagyott egy ütemet - Barni most írt, hogy a srácokkal dugóba kerültek. Ha leszállnak a buszról, és gyalog jönnek, úgy is van egy bő negyven percünk kettesben.

Hamiskás fény csillant az énekes szemében, ahogy a másikra vigyorgott - Negyven perc rengeteg idő, sok minden megtörténhet...

Bálint akarva-akaratlanul hátrébb húzódott a székén a szintetizátorok mögött, mire Giorgio felpattant a földről és csodálkozást színlelve maga elé kapta a kezeit, mintha meztelen lett volna és csak takargatni akarná magát - Ejnye, Kun Bálint, mikre nem gondolunk! A félreértések elkerülése végett pontosítanék: negyven perc remélem több mint elégséges arra, hogy előadd az előbb hosszúnak titulált történetedet.

Bálint halkan nevetett, a másik színészkedése mindig mosolyt csalt az arcára - De hát...

- Semmi de hát! Kapsz öt percet átgondolni a mesédet, pont annyi időt, ami alatt lefőzök két kávét, és utána tiéd a színpad!

Ezzel el is tűnt a konyhában.

Mire visszaért két cappuccinoval a kezében, Bálint átült a kis két személyes kanapéra, ami már azelőtt ott volt a próbateremben, hogy ők az első próbájukat megtartották volna itt. Nagyon kopottas volt, a színe teljesen kifakult és számos kávefolt tarkította; legalábbis remélték, hogy kávéfoltok azok. Giorgio szó nélkül a kezébe nyomta az egyik bögrét, majd leült szorosan mellé, a billentyűs szabad kezét pedig a feje mögé húzta, arra rádőlt, a lábait kinyújtotta a karfára. Bálint elnevette magát a helyzet szürrealitásán, illetve Giorgio szivárványos zoknijain.

- Most mi van? - nézett fel rá ártatlan szemekkel.

- Kényelmes? - kérdezte mosolyogva Bálint, akinek már kezdett zsibbadni a karja.

- Nekem az. - vigyorgott az énekes.

- Na várj egy kicsit. - letette a kávéját, nehogy kiöntse, majd ő is felhúzta a lábait a kanapéra, Giorgiot átkarolta és közelebb húzta magához, fejét a vállára döntötte és ismét magához vette a már hűlőben lévő cappuccinot.

- Sokkal jobb!

- Ugye?

- De ezzel nem úszod meg a sztorit. Na, ki vele! Érdekel a pletyka, mi van Annával?

- Hát... tudod... - továbbra sem volt ötlete, hogyan kezdjen neki.

- Na jó, állj. Játsszuk azt, hogy bármit is mondasz, annak semmi következménye. A hely kamerája hangot amúgy se rögzít, én pedig síri csendben leszek, nem szólok semmit se közben, se utána. Vagy fogjam be a füleimet?

- Ne, dehogy! - nevetett Bálint. Hálás volt, amiért a másik ennyit viccelődött, könnyített a dolgokon - Akarom, hogy halld.

- Akkor meg mondd már! - türelmetlenkedett az énekes.

- Jól van na! Amikor az első albumunkon dolgoztunk...

- Komolyan onnan akarod kezdeni?

- Mit is mondtál arról, hogy nem szólsz közbe?

- Bocsi.

- Szóval amikor az első albumunkon dolgoztunk, én, sajnálom, de erre nincs jobb kifejezés, beléd estem. - Bálint arca teljesen elvörösödött, de úgy volt vele, ha most nem mond el mindent az énekesnek, akkor sosem - És ez nagyon ijesztő volt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Még sosem éreztem ilyesmit azelőtt. Szó szerint belemásztál az életembe azzal az olaszos közvetlenségeddel és őszinteségeddel, én pedig éreztem, hogy nincs számomra menekvés. Viszont ezek az érzéseim egyre hevesebbek lettek és tudtam, hogy ha nem vigyázok, te is rájössz és akkor ki tudja mi történne... rettegtem, hogy emiatt kitennél a zenekarból.

- Tudod, hogy sose tettem volna ilyet, ugye? Még ha nem is éreztem volna már akkor én is hasonlóan...

- Én azért... várj, micsoda?! - jutottak el Giorgio félvállról odavetett szavai Bálint tudatáig.

- Mit gondolsz, miért téged nyúztalak a leggyakrabban?

- Én... én nem is... nekem fel se tűnt...

- Na most mész el a fenébe! - könyökölte oldalba a billentyűst nevetve - A sztori viszont nem rólam szól. Szóval, ezek után...

- Nem, nem, ezt elrontottad, most már te sem úszod meg. Hogy is volt ez a hasonlóan érzés? - vigyorgott Bálint. Élvezte, hogy végre egyszer ő is húzhatja a másik agyát valamivel.

- Eh, tudod, hogy megy ez. - megvonta a vállait és szemeit a kávéjára szögezte - Az oviban is azt szekálod, aki tetszik neked, szóval...

- Hihetetlenül gyerekes vagy, ugye tudod? - nevetett a billentyűs, ahogy szépen lassan a kirakós összes darabja a helyére került.

- Bagoly mondja verébnek. - majd bosszúból beleivott a másik kávéjába is. A bajusza csupa hab lett, de megérte! - Na de, vissza hozzád. Azért kezdtél el bunkózni velem, hogy távol tarts?

- Igen. Távolságot akartam tőled, mert kezdtek a dolgok kicsúszni a kezeimből. Féltem, hogy véletlenül még olyat teszek, amit megbánok. Összejöttem Annával, azt hittem ő majd eltereli a figyelmemet, de nem lett igazam. Ekkor kezdtem el beszólogatni, hátha... így utólag visszagondolva, elég nagy idióta voltam.

- Szóval Annával te sosem...?

- Bedumáltam magamnak, hogy kedvelem... de miután összezártak minket ide estére, teljesen megváltoztak a dolgok. Azóta pedig nem volt megállás. Azt hiszem tartozom neked ennyivel, hogy nyíltan is beismerjem... Giorgio, én tényleg és teljesen beléd estem.

- Hát igen, én már csak egy ilyen elbűvölő személyiség vagyok!

Szélesen elvigyorodott, majd behunyta a szemeit és megcsókolta Bálintot. A billentyűst ez a gesztus teljesen váratlanul érte. Még mindig nem tudta teljesen elhinni, hogy Giorgio viszonozza az érzéseit és hasonlóan komolyan gondolja a dolgokat, mint ő. Azonban azt nem is sejtette, hogy az énekes még erre is rá tud tenni egy lapáttal. A csók után Bálint füléhez hajolt, úgy súgta neki - Én is szeretlek.

Amikor megérkeztek a többiek, Bálint és Giorgio már a próbaterem két, egymástól legmesszebb lévő sarkában bújták a telefonjaikat, igyekeztek minél átlagosabban festeni. Zsoma elől azonban semmit sem lehetett eltitkolni. Ahogy meglátta Bálintot, fennhangon megkérdezte - Na mi az, valakinek jó estéje volt?

A billentyűs csak zavarodottan nézett rá, majd Zsoma kicsit sem diszkréten a nyakára mutatott, Bálint pedig a napon már másodszorra vörösödött el teljesen. Pedig az előbb direkt kérte Giorgiot, hogy legyen diszkrét. A szeme sarkából látta, ahogyan énekes próbálja visszatartani a nevetését a sarokban. Amikor a srácok is elkezdtek pakolászni, ki-ki a saját holmiját és hangszereit, Bálint odahajolt Giorgiohoz és csak annyit súgott neki - Mit is kértem?

- Nem tudtam megállni... - magyarázkodott kuncogva.

- Kinyírlak...

- Este Sári nincs otthon.

Bálint felvonta az egyik szemöldökét - Kifejtenéd?

- Félek egyedül a lakásban... mit gondolsz, Anna kibírna nélküled egy estét?

Mielőtt Bálint válaszolhatott volna, Barni szólt közbe - Ha végeztetek a duruzsolással, akár kezdhetünk is.

A próba után mindenki szétszéledt, ment haza pihenni. A szeptemberi koncertjük a Budapest Parkban lesz, hatalmas bulival készülnek, úgyhogy több próba is vár rájuk ezúttal. A következőt két nap múlvára beszélték meg.

Giorgio amikor hazaért, a lakás már üres volt, üzent is Bálintnak, hogy jöjjön, amikor akar.

Másfél óra múlva csengettek. Giorgio szabályosan rohant ajtót nyitni. Nagyon várta már Bálintot és hogy esetleg mi mást tartogat még az éjszaka hátralévő része. A billentyűs egy tepsivel a kezében állt az ajtó előtt, egy sima fekete rövidujjasban és farmerben, a derekára egy piros-fekete kockás inget kötött.

- Jól nézel ki. - szaladt ki Giorgio száján véletlenül.

- Hoztam sütit. - mutatta büszkén a tepsit a billentyűs - Barackos.

Bent a konyhában ültek le, csendben ették a még mindig langyos süteményt. Bálint kiszúrta az egyik polcon a tőle zsákmányolt Queen-es bögrét, el is mosolyodott rajta. Újra szóba kerültek a lányok, megegyeztek, hogy a Parkos koncert után összeülnek négyen és megbeszélik a dolgokat. Így lesz talán a legegyszerűbb tiszta vizet önteni a pohárba.

- És a srácokkal mi legyen?

- Semmiképp sem szabad sokáig titkolnunk előlük. - jelentette ki Giorgio - Minél hamarabb megtudják, annál jobb.

- Ebben egyet értek. Következő próbán?

- Inkább a Park után...

- Kő, papír, olló. - jelentette ki Bálint könyörtelenül. Giorgio sóhajtott, majd előretartva az öklüket három menet után győztesként került ki a vitából.

- Igen! - kiáltott fel diadalittasan - Akkor a Park után.

A billentyűs beletörődve bólintott. Lehet jobban is járnak így. Túl nagy a rizikó a koncert előtt.

Hirtelen Giorgio felpattant és berohant a szobájába. Bálint csak hangos kotorászást hallott, viszont amikor visszatért az énekes, nem látott nála semmit - Ezt neked akartam adni. - ezzel odacsúsztatott hozzá egy régi pengetőt - Ezt használtam az első fellépésünkön. A tiéd.

- Hogyhogy? - Bálint nagyon meglepődött. Sejtette, mennyire sokat jelent ez a pengető Giorgionak és az, hogy neki akarja adni, csak azt jelentheti...

- Hát, nem jutott más az eszembe... és így akartam hivatalossá tenni a dolgokat veled... már amennyiben elfogadod.

Bálint közelebb húzta magához a pengetőt, majd jól megnézte. Egy cinkos mosollyal nézett el mellette az énekesre, úgy kérdezte - És mit is takar pontosan ez a dolog kettőnk között?

- Hogy a pasim vagy. Az enyém. Csakis az enyém és senki másé. - látva a billentyűs csodálkozó arcát, hozzátette - Ez túl sok neked? Akkor add vissza! - majd kinyújtotta a nyelvét. Bálint válaszul a szívéhez szorította az apró tárgyat.

- Nem én!

Azzal felpattant és elkezdett Giorgio konyhafiókjaiban matatni. Szerencsére talált egy csomó hústűt. Egyet kivett, a régi gáztűzhely fölött felhevítette és átlyukasztotta a műanyag pengetőt. Úgy szaladt át rajta a forró fém, mint kés a vajon. Giorgio megsejtette mit akar csinálni, ezért visszabújt a szobájába és hozott egy aprószemes láncot. Valami régi nyaklánc lehetett, de a célra megfelelt. Kikapta az átlyukasztott pengetőt a billentyűs kezéből, felfűzte, majd a nyakába akasztotta. Minden figyelmeztetés nélkül rámarkolt a láncra és azzal rántotta közelebb Bálintot magához. Giorgio alig hallhatóan lehelte a szavakat, csak Bálintnak szánta őket, senki másnak - Azt akarom, hogy sose vedd le.

Erre a billentyűs kiszabadította a pengetőt Giorgio markából és a szájához emelte, majd egy finom csókot nyomott rá.

Több se kellett Giorgionak, félrelökte Bálint kezét és a billentyűs következő csókját már ő követelte. Egyik kezét Bálint nyakán tartotta, úgy húzta egyre-egyre közelebb magához a billentyűst, a másik kezével pedig már kezdte kicsomózni az inget a derekán.

- Hé, lassíts! - nevetett Bálint, akinek egyáltalán nem voltak ellenére a dolgok, csak hirtelen gyorsultak fel az események és ő még fejben a pengetőnél járt.

- Mi lenne, ha most te sietnél inkább egy kicsit, hmm? - vetette fel Giorgio, és bár igyekezett csevegő hangnemet megütni, elárulta az, ahogy izgatottan kapkodta a levegőt.

- Igen? Siessek én?

Elkapta Giorgio kezét, amelyik már éppen a pólója alatt matatott, és egy perdüléssel a konyhaszekrényhez szorította. Az énekes ösztönösen hátravetette a fejét, ezzel védtelenül hagyva a nyakát.

- Nagyon nem volt szép, ahogy délelőtt kiszívtad a nyakam - súgta Bálint két csók között - Úgyhogy ez most jár nekem.

Nem ishabozott tovább, Giorgio nyakához hajolt. A harmadik után úgy döntött, egyelőreelég lesz ennyi. Helyette heves csókjaik közepette most ő kezdte felcsúsztatniegyik kezét Giorgio pólója alá. Az énekes első hangosabb sóhaja után érezte,hogy már nem fog tudni leállni. Egyetlen gondolat uralkodott rajta, hogy vágyika másikra, talán most még jobban, mint eddig valaha. Giorgio megérezte, mitakar az ő billentyűse, így egy ügyes mozdulattal belekapaszkodott Bálintba, alábait a derekán, a kezeit a nyaka mögött kulcsolta össze és hagyta, hogy abillentyűs oda vigye, ahova akarja.