- Ez meg mi a szent szar?

- Vigyázz a szádra!

Erre a párbeszédre keltem fel... A földről. Gőzöm sem volt, hogyan kerültem oda. Nem csak a padlóra, hanem a Bosszúállók mulatozásának kellős közepére. Azonnal felugrottam, és az Erőm segítségével láthatatlanul alkottam védőpajzsot magam körül, ha esetleg meg akarnának támadni.

Mindenki ott volt. Az összes Bosszúálló.

- Te mégis ki a fene vagy? És nem, Steve, nem vigyázok a számra! - szólt hátra Tony Stark, azaz a Vasember. Szórakozottan felvontam a szemöldökömet.

- Ismerlek ám mindannyiótokat.

- Igazán? Bizonyítsd! - felelte Thor, kihívó pillantással kísérve.

Hát legyen, gondoltam.

- Fémhulladék - biccentettem Tonynak.

- Nagy Zöld Genyó - néztem Bruce Banerre, azaz Hulkra.

- Amcsi Pajzsos Öregember - így Steve Rogers, Amerika Kapitány felé.

- Verébszem - Sólyomszemnek.

- Kalapácsos Villámhárító - egyértelműen Thor.

- Ninja Nő - pillantottam Natashára, tehát Fekete Özvegyre.

- Azt hiszem, mindenkit felsoroltam - mosolyodtam el végül. Értetlenül néztem Vasemberre, akit rázott a röhögés, már az első szó kiejtése óta.

- Hát ezek a nevek! Tehetséges egy lány vagy! KALAPÁCSOS VILLÁMHÁRÍTÓ! - vonyított fel ismét.

- Marha tehetséges, valóban - forgatta a szemét Steve, és szinte éreztem a ''Vigyázz a szádra!" megszólalást a nyelve hegyén.

Mi több, éreztem is.

Nekem ez volt a képességem. Vagy szupererőm, kinek hogy tetszik.

- De még mindig nem válaszoltál, hogy ki a fene vagy - tette hozzá Amerika büszkesége.

Hetyke vigyort varázsoltam az arcomra, és leszedtem a védőpajzsot magam körül. Lehúztam a kapucnimat, így kibuggyant alóla világosbarna hajam, amiben egy pár hosszú, fehér csík világított a fejem két oldalán.

- A nevem Waverly Strange. Stephen Strange lánya vagyok.