J-Hope pov:

A kémia óra hamar eltelt. Bár én nem igazán figyeltem, mert aggódtam azért hogy mi történt Sam kezével. Megvágta? Vagy bántották? Nem szeretném hogy bántsák. Amint kicsengettek, Sam azt mondta hogy kövessük. Mi követtük. Elvezetett mindet, egy az udvaron lévő titkos helyre. Alig találtuk meg mert bokrok védik körbe. Ott volt egy pad amire ő  helyet foglalt.

- Srácok, eddig nem nagyon meséltem magamról. Sőt egyáltalán semmit. - kezdett el beszélni. - Most szeretnék beszélni egy kicsit a családomról és magamról. - mondta miközben körbe nézett. Mi csak némán bólintottunk, majd folytatta a beszélést. - Na szóval, kezdjük ott hogy félig koreai vagyok. Anyám koreai, apám pedig amerikai. Ők vigyáztak rám úgy - itt elgondolkozott. - 6-7 éves koromig. - mondta.

- Hogy érted azt hogy vigyáztak? - kérdezte Tae.

- Úgy értem, hogy ők...Hogy is fogalmazzak. Nem akartak engem. Ha szebben akarok fogalmazni akkor, nem voltam tervben. - mondta. - De amikor kiderült hogy anyám terhes, addigra már az abortuszt ki lehetett lőni. - mondta, itt ennél a pontnál kezdtem teljesen elszomorodni. - De egy idő után, elkezdték beleélni magukat. Hogy majd lesz egy kisfiúk akit majd jóra nevelnek. De amikor kiderült hogy nem fiú lesz, akkor teljesen megváltoztak. Aztán pedig megszülettem, és nem törődve azzal hogy lány vagyok, fiú nevet adtak. Vagyis olyan nevet ami mind két nemnek jó. Akkor csak azért törődtek velem mert baba voltam, és nem tudtam volna gondoskodni magamról. Aztán ahogy nőttem, kiderült a betegségem, ami miatt elkezdtek utálni. - mondta. Hallatszódott a hangján a szomorúság. - Többször kerültem korházba apám miatt.

- És anyud? Ő nem állította le apád? - kérdezte Jin. Sam csak nemlegesen rázta a fejét.

- Nem. Nem törődnek velem, és ezt nem csak a levegőbe mondom. Nem lenne rám idejük, mivel fűvel-fával csalják egymást a fülem hallatára. - itt mindannyian kiakadtunk. - Ha mondhatom, akkor én szó szerint egy utcagyerek vagyok. - mondta nevetve.

- Hogy érted? - kérdezte Yoongi.

- Sokszor raktak ki kiskoromban, hogy ne legyek láb alatt. Akkor találtam rá egy elhagyatott házra távolt az iskolától és a szülőktől. Ha kiraktak, oda mentem aludni. - mondta. Yoongi szemeiben láttam a dühöt, amit Sam szülei iránt érez. - Az évek alatt sok cuccomat vittem át oda. Mert egyszerűen mindent elvesznek tőlem. Még az elsősegély csomagot sem használhatom mondván hogy "Pocsékolsz." pedig az anyám az orvos. Ma is azért jöttem be később, mert nem otthon aludtam. - mondta. Láttam hogy szemeit könnyfátyol fedi. Próbálta visszatartani. Yoongi és én leültünk, két oldalára, majd átöleltük. Éreztem hogy hírtelen kezeink közt elkezdett rázkódni.

- Nyugodtan sírj. - mondta Nam. Amint befejezte a mindatát, Sam lehajtotta a fejét és láttam hogy legördült az első könnycsepp az arcán. Jin letérdelt Sam elé, és rátette a tenyerét a térdére.

- Anyád helyett anyád leszek. - mondta mosolyogva. Itt Samnél elszakadt a cérna és elkezdett zokogni.

- Jhin eommaaahahaa. - mondta, majd előrébb hajolt és kezeit lassan Jin nyak köré fonta. Mintha félne hogy Jin eltaszítaná magától. Jin is visszaölelte Samet, majd elkezdte simogatni a hátát. Senkit nem hallottunk még ennyire keservesen sírni. Olyan volt hallgatni, mintha megpróbálták volna kitépni a szívünket. Ezek a dolgok már biztos nagyon rég óta nyomták a szívét, és most végre mindent kiengedhet magából. Kook nem bírta tovább ő is elkezdett sírni.

- Noona. - mondta hallkan. Sam odakapta a fejét, elengedte Jin és felállt a padról. Odament Kookhoz és őt is megölelte.

- Ne sírj Kookie. - kérte meg Sam. Kook remegő kezeivel magához ölelte Samet, majd fejét a vállára tette. Együtt sírtak, ameddig Kook abba nem hagyta és el nem engedte Samet. Még mindig megállás nélkül folytak a könnyei. Próbálta visszatartani őket. Rá nézett Yoongira, aki a padon ült lehajtott fejjel, hogy ne lássuk az arcát. Sam odasétált hozzá és nyaka köré fonta karjait. Yoongi felkapta a fejét. Láttuk a szemeiben a könnyeket. Lassan átölelte Sam derekát, majd fejét a vállába fúrta.

- Yoongi, sírsz? - kérdezte Tae.

- Nem. - mondta. De hallottuk a hangján hogy igen is sír. Sam amikor teljesen megnyugodott, elengedte Yoongit.

- Köszönöm hogy itt vagytok. - mondta nagy mosollyal, és újra elkezdett sírni. De azok a könnyek amik most folytak le arcán azok már örömkönnyek voltak. Mindenki elmosolyodott, majd odamentünk és egy csoportos ölelésbe fontuk.

- Ez csak természetes. - mondtuk egyszerre. Eltelt egy kis idő ameddig öleltük Samet, majd elengedtük.

- De remélem azt tudod hogy nem fogjuk engedni hogy hazamenj. - mondta Yoongi.

- De akkor hová menjek? - kérdezte. - Mert ott sem lehetek abban az elhagyatott házban. - mondta kétségbe esve.

- Nem is azt akartam hogy ott legyél. Nincsen valami rokonod akinél lehetnél? - kérdezte.

- Nincsenek.

- Akkor jössz hozzánk. - jelentette ki Yoongi, amin mind meglepődtünk. - Anyám, tudna neked segíteni is. Pszichológus. Mert az egy dolog hogy mi meghallgatunk, de tanácsokat nem tudunk adni. - mondta.

- De én nem akarok zavarni. Nem szeretnék láb alatt lenni. - az utolsó mondatot halkabban mondta.

- Még hogy láb alatt. Örülünk neki hogy vagy nekünk. - mondta Jin. - Lett egy lányom. - mondta egy nagy mosollyal, amin elnevettük magunkat.

- Te vagy az egyetlen normális emberi egyed az iskolában. - mondta Tae. Mindenki helyeslően bólogatott.

- De tényleg csak akkor ha nem zavarok. - mondta.

- Nem fogsz zavarni. - mondta Yoongi. Sam csak bólintott. Tesi óra helyett ezen a kis titkos helyen voltunk, beszélgettünk és hülyéskedtünk. A többi órára bementünk, gyorsan el is teltek, majd elérkezett a búcsúzás. Elköszöntünk Samtől és Yoongitól, majd elindultunk haza.

Sam pov:

Amint elköszöntünk elindultunk a korház felé. Jó volt végre kiadni magamból mindent ami a szívemet nyomta.

- Amúgy. Egy ilyen kontrol vizsgálaton vagy min, mit csinálnak? - kérdezte kíváncsian.

- Hát, röngen felvételeket készítenek, hogy megnézzék hogy na-e bármi velem. Ezen kívül semmi extrát nem csinálnak. - mondtam.

- Érdekes lehet. - mondta. Én csak hümmögtem, mire odaértünk a kórházhoz. Odamentünk Shinhez.

- Szia Shin.

- Szia Sam. Ki ez a fiatal ember? - kérdezte Yoongrira nézve.

- A nevem Min Yoongi, és Sam barátja vagyok. - mondta, miközben a kezét nyújtotta Shin felé. Shin boldogan elfogadta a kezét.

- Látod Sam, én meg mondtam hogy sikerül barátot szerezned. - mondta. Én csak bólintottam. - Na de menjetek, a doktor úr vár. - erre a mondatra elindultunk. Elmentünk a kortermemhez, majd bekopogtam. Amikor betessékelt az orvos, bementünk.

- Jónapot. - köszöntünk egyszerre.

- Sziasztok. Ki ez a fiú? - kérdezte mosolyogva Dr. Jung. Yoongi bemutatkozott.

- Bent maradhatok ameddig végeznek? - kérdezte Yoongi. Az orvos bólintott.

Yoongi pov:

- Sam vedd le a garbód, és a pólód. - Sam megtette amit kért, és szemem elé tárult a felső teste. A háta tele volt ütés nyomokkal, mintha övvel vagy valami bőrrel ütötték volna. A hasán egy hatalmas lila folt éktelenkedett. És a nyaka...fojtogatás nyomai. Próbáltam magamat lenyugtatni. Hamar készen lettek a vizsgálatokkal. Az orvos leszidta Samet hogy vigyázzon magára jobban, majd elköszöntünk és elhagytuk a kortermet.

- Apád volt? - kérdeztem, utalva a sebeire.

- Igen. - mondta hallakan. Elhagytuk a korházat, majd elindultunk Samékhez. Hamar oda értünk. Elővette a kulcsait, kinyitotta a zárat, majd kezét a kilincsre tette, de nem nyitotta ki. - Most jön a neheze. - mondta majd kinyitotta az ajtót. Azonnal fültanúja lettem hogy a szülei mit művelnek. Becsukta az ajtót, majd elindult a lépcső felé, majd intett hogy kövessem. Megtettem amit kért. Bementünk a szobájába. Elővette egy nagy válltáskát, majd elkezdte belepakolni a cuccait amibe segítettem. Gyorsan össze pakoltunk, majd elindultunk lefelé. Az ajtóhoz érve, valaki megszólalt.

- Kicsim. Szia. - köszönt egy női hang. Mind a ketten hátra fordultunk. - És ki ez a jó képű fiatal ember? - kérdezte egy kacér mosollyal miközben végig mért. A hideg is végigfutott a hátamon.

- Mi az a kibaszott táska az oldaladon? - kérdezte az apja idegesen. Látszott rajta hogy részeg... - Kérdeztem valamit! - kiáltott fel, ami miatt Sam össze rezzent. Megfogtam a kezét nyugtatás képpen. Belenézett az apja szemébe.

- Elmegyek. - mondta.

- És mégis hová? Az utca sarokra?! - kérdezte ordibálva. Ezzel most lekurvázta a saját lányát. - Hülye kis ribanc! Hálátlan vagy! - amint ezeket kimondta, én elengedtem Sam kezét és odafutottam az apjához, majd behúztam neki. Össze is esett.

Idióta. - mondtam, miközben visszamentem Samhez. Megfogtam a kezét, majd kézen fogva hagytuk el a házukat.

- Vissza se gyere! - kiabálta utána az anyja.

- NE AGGÓDJON, NEM IS FOG! - kiabáltam neki vissza. Miközben mentünk hozzánk, megnyugodtam. - Sajnálom hogy megütöttem a faterodat.

- Semmi baj. - mondta. - De miért?

- Nem bírom ha lekurváznak valakit, aki már ránézésre sem az. - mondtam.

- Köszönöm. - mondta.

- Szívesen. - az út további része, kellemes csendben telt. Amint hazaértünk, elővettem a kulcsomat, kinyitottam az ajtót és bementünk. - Megjöttünk! - kiáltottam. Meghallottam, hogy anyám jön.

- Szia kicsim. Ő kicsoda? - kérdezte anya mosolyogva.

- Ő itt Sam. - mondtam.

- Ohh, akiről meséltél nekem. - mondta anya, mire én éreztem hogy elkezd égni a fejem.

- Jónapot Mrs Min. - köszönt Sam, miközben szabad kezét anyám felé nyújtotta.

- Szia. Nyugodtan szólítja csak Sinonak. - mondta anya és boldogan elfogadta Sam kezét.

- Anya figyelj. - kezdtem bele. - Nem lenne baj ha Sam itt lakna nálunk? - kérdeztem Anya csak furán nézette rám.

- Miért? Történt valami? - kérdezte.

- Úgy is mondhatjuk. - mondtam miközben Sammel elindultam a nappali felé. Leültünk a kanapéra.

- Na, meséljetek. - mondta anya, miközben ő megfogta Sam másik kezét. Sam és én elmeséltünk mindent, tényleg mindent. Még azt is aminek én fül és szem tanúja voltam. Anyán láttam hogy haragszik és hogy nagyon sajnálja Samet. - Sam. Itt addig maradsz, ameddig csak akarsz. - mondta anya.

- Köszönöm. - mondta, hallkan.

- Ez csak természetes. De csak Yoongival tudsz aludni. - mondta anya szomorúan. Mintha olyan rossz lenne velem lenni egy szobában.

- Elalszok én a kanapén is. - mondta. Erre felkaptam a fejemet.

- Nem! - mondtam. Mind a ketten meglepődve néztek rám. - Nem engedem hogy a kanapén aludj. - jelentettem ki.

- De - nem hagytam hogy befejezze.

- Nincs semmi de! - mondtam. Anya elmosolyodott.

- Az én kicsi fiam végre valami érdeklődést mutat valaki iránt, nem csak a zongorázás és a kosarazás iránt. - mondta anya meg hatódva. - Na Yoongi, mutasd meg Samnek a szobádat. Addig én megcsinálom a vacsorát. Csak bólintottam, majd felvettem Sam cuccait.

- Gyere. - ő csak bólintott majd jött utánam. Még mielőtt bementünk volna a szobámba Sam felé fordultam. - Ne ijedj meg a rendetlenségtől. - mondtam, csak bólintott majd bementünk a szobámba. Vártam a reakcióját, a nagy kuplerájra. - Semmi reakció? - kérdeztem.

- Nem. Az én szobám is kupis. - monda.

- De a te szobád az enyémhez képest tiszta. - mondtam, ezen elnevettem magát. Letettem Sam cuccait. Kivette egy fehérneműt, rövid nadrágot és egy trikót, majd rám mézet.

- Hol a fürdőszoba? - kérdezte.

- Erre. - mondtam, majd kimentünk  a szobámból és a szobámmal szemben lévő ajtóra mutattam. - Ez az. - mondtam. Megköszönte, majd bement. Én lementem anyához a konyhába.

- Nagyon kedves és udvarias lány. Nem ilyen szülőket érdemel. - mondta anya.

- Egyetértek. - mondtam. - Megkérhetlek valamire anya? - kérdeztem. Anya csak bólintott.

- Persze, mi lenne az? - kérdezte.

- Ugye mivel te pszichológus vagy, tudnál beszélni Sammel? Mert oké hogy mi meghallgatjuk, de tanácsot nem tudunk neki adni. - mondtam.

- Persze. Mindenben segíteni fogok neki. Szüksége van az anya lánya beszélgetésekre, amiket a saját anyjától nem kapott meg. - mondta anya.

- Köszönöm. - mondtam.

- De. Te is megígéred hogy vigyázol rá. - mondta anya.

- Meg fogom védeni. - mondtam. Elhagytam a konyhát, majd felmentem a szobámba, elővettem egy boxert és el pólót. Kimentem a szobából és pont akkor lépett ki Sam. Haja a szemébe lógott.

- Bemehetsz ha szeretnél. - mondta miközben haját kisöpörte szemei elöl.

- Rendben. - mondtam, majd bementem. Levetkőztem majd beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet. Letusoltam, kiszálltam, megtörülköztem majd felvettem a ruháimat. Kimentem a fürdőszobából és nevetéseket hallottam meg. Hallkan lementem a lépcsőn, majd megláttam hogy Sam segít anyámnak a ramen elkészítésében. Sam nevetése zene füleimnek. Tudtomon kívül elmosolyodtam. Lementem a lépcsőn és bementem hozzájuk a konyhába.

- Miről beszélgettek? - kérdeztem.

- Semmiről. - mondta anyám egy széles mosollyal.

- Tuti hogy rólam beszéltél. - mondtam egy hatalmas sóhajjal.

- Yoongi, fogalmazzunk úgy, hogy már azt is kinézem belőled hogy az volt az első mondatod hogy "Aludni akarok." - mondta Sam.

- Nem is. - játszottam a sértődöttet. Majd megéreztem hogy megfogják a kezemet. Ránéztem Samre.

- Ne durcázz, tudod hogy szeretlek. - mondta mosolyogva. A szeretlek szónál a szívem kihagyott egy ütemet. Sok lány mondta nekem azt hogy szeret, de az ő szájából különleges hallani ezt az egy szót.

- Na üljetek le. - mondta anya. Kitett 3 tál rament az asztalra. Amikor anya is leült, jó étvágyat kívántunk, majd elkezdtünk enni. Amint befejeztük Sam összeszedte a tálakat, majd bement a konyhába elmosogatni. Annak ellenére is hogy anya ragaszkodott hozzá hogy majd ő megcsinálja. Amint elmosogatott, jó éjszakát kívántunk majd felmentünk a szobámba.

- Én fekszek kívülre. - mondtam. Ő bólintott, majd bemászott az ágyamba. Befeküdtem mellé, majd magunkra húztam a takarót. Becsuktam a szemeimet amikor meghallottam Sam hangját.

- Köszönöm.

- Szívesen. - mondtam mosolyogva. - A szenvedéseidnek a mainaptól, vége. - mondtam, mire megéreztem bekötött kezét, amivel megfogta a kezemet. Kézen fogva aludtunk el.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻