Yoongi pov:

Este a telefonom csörgésére ébredtem. Kinyitottam a szemeimet és azonnal Sam békés arcával találtam szembe magamat. Arca láttán gyengéden elmosolyodtam, majd eszembe jutott hogy mennyire elbántam szegénnyel, arcához hajoltam és egy lágy csókot hintettem ajkaira. Megfordultam és éjjeliszekrényemen pihenő telefonomhoz nyúltam és meg sem nézve hogy ki hív felvettem és a fülemhez emeltem a telefont.

- Haló?

- Szia kicsim. - azonnal felismertem édesanyám hangját. - Azért hívlak hogy elmondjam, holnapra érek haza, és van egy kis meglepetésem számotokra. - amint kijelentette hogy holnap már itthon lesz, lefagytam.

- Oké. Nekünk pedig majd be kell jelentenünk neked valamit. - tudnia kell hogy összejöttem Sammel. Nem fogom anya miatt türtőztetni magamat. Nem fogom elrejteni a Sam iránti érzéseimet.

- Rendben kicsim. Na de én csak ennyit szerettem volna. Majd holnap meséltek nekem hogy mik történtek amíg én távol voltam.

- Oké. Na de akkor szia. - elköszöntünk egymástól, majd letettem a telefonomat vissza a helyére, én pedig visszatettem a fejemet puha párnámra.

Elgondolkodtam azon hogy anya vajon hogyan fog reagálni kapcsolatunkra. Mérges lesz, vagy örülni fog nekünk? Egyre jobban elkezdtem aggódni a holnap miatt, mikor megéreztem Sam meztelen mellkasát ahogy hozzányomódik hátamhoz. Kezeivel hátulról átölelt és magához szorított.

- Miért nem alszol? - nyammogta álmosan. Én mosolyodva felé fordultam és megsimogattam fejét.

- Anya hívott. Holnap érkezik haza. - válaszomra azonnal kinyitotta eddig csukva tartott szemeit. - Elfogjuk neki mondani hogy mi van köztünk. - láttam rajta hogy bepánikolt egy kicsit. - Ne félj. - simítottam meg arcát. - Bármit is fog mondani vagy reagálni, nem foglak elhagyni. - arcához hajoltam és megcsókoltam. Mikor elválltam tőlem, ő nyakamba bújt.

- Remélem jól fogja fogadni. - dünnyögte. Ahogy puha ajkai súrolták nyakamat, elkezdett beindítani.

- Ezt ne csináld. - kértem meg, ő pedig azonnal kibújt a nyakamból és felült. Kigombolta ingujjait, majd lekapta magáról a teljesen összegyűrt ruhadarabot. Ledobta a földre, majd háttal hanyatt feküdt a matracon.

Közelebb csúsztam hozzá, majd lekönyököltem a párnára és lenéztem Sam fekete íriszeibe. Oldalára fordult és magához ölelt. Úgy ölelt magához, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

- Én csak nem szeretnélek elveszíteni. - suttogta alig hallhatóan. Halványan elmosolyodtam, e mondat hallatán. Magamhoz öleltem kicsiny és törékeny testét, majd a hátamra fordultam, fejét pedig mellkasomra fektettem. Sóhajtottam.

- Tudod. Nem értelek. - kezdtem bele, mire értetlenöl felnézett rám. - Hogy tudsz szeretni engem? Majdnem megvert az az állat azon a napon, amikor mi megérkeztünk. Na és miért? Miattam. - kezdtem beszélni. - Utána ugyan az az ember majdnem megerőszakolt miattam. Apád is felképelt a kórház előtt, mert megakartál védeni. Más már rég elhagyott volna engem. - néztem le rá egy kis félmosollyal.

Sam felült, és nem törődve azzal hogy meztelen, rá ült alfelemre, mire zavaromban felkaptam rá a fejemet. Szerintem neki fel sem tűnt hogy nagyon veszélyes dolgot csinál.

- Te olyan hülye vagy. - csak ennyit mondott miközben lehajtotta a fejét. - Komolyan azt hiszed hogy ezek a dolgok miattad történtek? Azt hiszed hogy HeeChul miattad akart megverni, vagy megerőszakolni? Apám miatt ne rágódj, mert ahogy régebben is elmondtam, többször kórházba kerültem miatta. Egyet jegyezz meg. - kezeivel megsimította arcomat. - Amik történtek velem, nem miattad történtek meg.

- De ha én nem kezdek el azzal az állattal veszekedni, akkor nem történt volna meg. - felültem hogy jobban a szemeibe tudjak nézni.

- Nem. A. Te. Hibád. - szótagolta el a mondatot. - Elmondhatok egy titkot? - kérdezte mosolyogva, fejét lehajtva. Igenlően hümmögtem egyet mire belekezdett. - Sokszor gondolkodtam már azon, hogy milyen lenne ha meghalnék. Hogy utána vajon jobb lesz. Megszerettem volna tenni, de mindig küzdtem a késztetés ellen, és az ellen hogy ne gondoljak rá. - fájdalmasan felnevetett. Egyre rosszabbul kezdtem magamat érezni. - Mert tudtam hogy valaki jönni fog és kirángat a sötétségből. - nézett fel rám. - És jöttél te. - mosolyodott el. - Az első személy akit igazán érdekelt ha megvertek.

- Biztos másokat is érdekelt hogy mi van veled. Csak nem mertek segíteni. - fogtam meg egyik kezemmel derekát. Ő mosolyogva, nemlegesen rázta a fejét.

- Nem. Rajtatok kívül senkit sem érdekelt. - vett egy mély levegőt, majd folytatta. - Először nem is értettem hogy miért csinálod. Olyan voltál a szemeimben mint egy őrülten védelmező báty. - nevette el magát. - De egyre jobban kezdtelek megkedvelni, és nem azért ahogy kinézel. Nem azért mert folyton keménynek mutatod magadat. - sorolta a dolgokat. - Azért szerettelek meg, mert megragadott a személyiséged. Mert kedves voltál velem. Mert megvédtél. Mindig mellettem vagy. Mert biztonságban érzem magam melletted. - kezeivel megfogta vállaimat és a szemeimbe nézett. Ismét elfordította a tekintetét, és beharapta alsó ajkát.

Megfogtam a takarót és a vállaira húztam, mire felkapta a fejét. Egy ölelésbe húztam. Éreztem hogy teste megfeszült a kezeim között.

- Annyira örülök hogy vagy nekem. - suttogtam. Kezeivel körbe ölelt, és fejét a vállamra tette. Így maradtunk egy kis ideig. Észrevettem hogy odakint egyre csak világosabb lett, mire Sam elhajolt vállamtól. Olyan gyönyörű volt, ahogy a Nap sugarai megvilágították fehér bőrét. Nyakán észrevettem szívásnyomaimat, mik még mindig láthatóak voltak, úgy mint amiket Sam hagyott rajtam. - Remélem velem boldog vagy. - mondatom közben elfordítottam a fejemet egy kicsit. Hallottam ahogy felkuncog, majd két keze közé fogja arcomat, és maga felé fordította.

- Oppa, csak melletted lehetek a legboldogabb. - mosolyodott el, miközben megsimogatta arcomat. Mosolyogva becsuktam a szemeimet.

Ez a lány tényleg egy angyal.

Remélem tetszett a rész.😊Ha igen akkor voljatok.
Majd a következő részben találkozunk.
❤️👋🏻Sziasztok.👋🏻❤️