39. rész
"- Remélem tetszeni fog."
Sam pov:
Izgatottan néztem Yoongira, mint egy kisgyerek. Vajon mi lehet az ajtó mögött amit annyira meg akar mutatni nekem?
Kinyitotta az ajtót és bement engem húzva maga után. Amit a szobában láttam attól a lélegzetem is elakadt. Egy zene stúdió.
- Csukd be a szádat vagy betömöm. - kacsintott egyet, egy perverz vigyorral. Azonnal becsuktam a számat, és szégyenlősen lehajtottam a fejemet. - Azért szerettem volna neked megmutatni neked ezt a helyet, mert előfordulhat hogy nem találsz meg. - felemeltem a fejemet. - Szóval hogyha nem találsz akkor itt keress.
- Felhívnálak. - rántottam meg a vállamat. Elvigyorodott.
- Nem hallanád hogy itt csörög a telefonom. - értetlenül néztem rá. - Hangszigetelt falak. - perverz mosolyra húzta az ajkait. Először nem esett le, de egyre többet kezdtem belegondolni. Beindult a fantáziám ami nem jó. - Mikre gondolsz? - kuncogott fel. Kérdésére azonnal felkaptam a fejemet. - Piroska. - egyik kezével gyengéden megcsípte az arcomat. Keze meleget sugárzott. Megfogtam arcomon pihenő kezét és arcomat a tenyerébe bújtattam.Tekintetemet felvezettem arcára. Arcán láttam hogy kicsit meglepődött. Becsuktam a szemeimet.
Yoongi pov:
Sam lehunyta a szemeit és mosolyogva pihentette fejét tenyeremben. Haja, mi eddig vörös volt, most fekete és fehér volt. Nem bírtam megállni. Elkezdtem arcához hajolni, és gyengéden megcsókoltam. Nem csuktam be a szemeimet, a szemébe akartam nézni. Azonnal kinyitotta a szemeit.
Észrevettem bennük a meglepődöttséget. Elhajoltam tőle, és lenéztem rá. Ő sokkosan felnézett rám. Két keze közé fogta az arcát és kicsit megütögette azokat, mi miatt elnevettem magamat.
- Ne nevess! - tetette a durcás kislányt. Nem bírtam megállni hogy ne mosolyodjak el.
- Egyébként, Nam mondta hogy mindig is meg szerettél volna tanulni zongorázni. - néztem rá.
- Igen. Mindig is érdekesnek találtam. Még ha nem is tudtam játszani, mindig élveztem másokat nézni és hallgatni. Csak a szüleim ezt is tönkretették nekem. - nevetett fel egy kicsit.
- Ne add fel. - megragadtam a kezét és elkezdtem kihúzni a stúdiómból. Megálltunk a folyosón és felnéztem. Samet kicsit hátrébb toltam, majd megragadtam a padlás ajtajának zsinórját, majd megrántottam. Az ajtó kinyílt, a létra pedig leesett. - Gyere.
- Nem megyek előre. - pirult el. Először nem esett le hogy miért mondta ezt, de eszembe jutott hogy szoknya van rajta. Elvigyorodtam.
- Hölgyeké az elsőbbség. - vigyorodtam el. Ő csak elhúzta a száját, de a végére csak elindult felfelé. Míg fel nem ért, néztem formás fenekét. Amint felért én is felmentem. Felérve Sam mellé álltam és felé néztem mosolyogva.
A padlás közepén ott volt zongorám, mit nagyon szeretek. Sam lassan elindult a zongora felé és elkezdte vizsgálni. Kezével megérintette a billentyűket és lenyomott párat, majd egy boldog mosollyal felém fordította fejét. Elindultam a zongora felé és mikor oda értem leültem a székre.
Sam levette a szmokingját és nyakkendőjét, majd nyakánál kigombolta az ingjét. Kinyújtottam felé a kezemet, és mikor megfogta és lassan ölembe húztam.
- Megtanítalak zongorázni. Ha szeretnéd. - ajánlottam fel neki a lehetőséget. Már egészen kis korom óta vonzott a zongoránk, annyira hogy meg is tanultam rajta játszani. Sam meglepődve hátra fordította a fejét.
- Kérlek. - nézett rám kölyökkutya szemekkel. Olyan aranyosan nézett ki. Szemei, mik alig látszottak ki haja alól, hajstílusom miatt, csillogtak felemás hajkoronája alatt. Kicsit zavarba jöttem ezért elfordítottam a tekintetemet.
- Nem kell kölyökkutya arcot. Ha csak megkérsz, akkor is megtenném. - éreztem hogy arcom egyre csak forrósodik.
- Akkor legközelebb nem leszek aranyos. - fordult előre. Én azonnal visszafordultam. Kezeimmel megfogtam csípőjét és feljebb húztam az ölemben, én államat vállára tettem, arcomat nyakához fordítottam. Nyakába bújtam.
- Azt nem mondtam hogy nem tetszett. Sőt, túlságosan is izgat, mert nem szoktál ennyire aranyos lenni. - dünnyögtem egy kis vigyorral az arcomon. Ő oldalra döntötte a fejét és kicsit el is fordította azt. Mellkasomnak nyomódó hátán keresztül éreztem szapora szívverését. Olyan gyorsan vert mint az enyém.
Sam hátra döntötte a fejét a vállamra és egy kicsit felém fordította a fejét. Szemeztünk egymással, én pedig egyre jobban éreztem hogy meg kell csókolnom. Hiányoznak puha ajkainak érintése. Ajkaira hajoltam, de még mielőtt megcsókoltam volna megszólaltam.
- A tanításod később is rá ér. - suttogtam ajkaira, majd bezártam a köztünk lévő távolságot. Csókunk közben kezeimet felvezettem ingjén és elkezdtem tovább kigombolni azt.
Amint kigomboltam teljesen az ingjét, kezeimet bevezettem ingjébe és lassan átöleltem derekát. Sam törte meg a csókunkat.
- Ne itt. - nyögte ki nehezen. Én csak bólintottam, ő pedig felállt és felvette a szmokingját amit a mellkasa elé tett takarva magát. Elindult a lépcső felé és pedig gyorsan utána mentem. Lementünk a padlásról és amint a lábam a padlót érintette felkaptam Samet és bevittem a stúdiómba.
Letettem, majd odamentem az ajtóhoz. Becsuktam és elfordítottam a zárat.
Remélem tetszett a rész.😊Ha igen akkor voljatok.
Majd a következő részben találkozunk.
❤️👋🏻Sziasztok.👋🏻❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro