Yoongi pov:

Sam édes hangjára ébredtem, ahogy beszél valakivel. Lassan kinyitottam a szemeimet. Fejemet felemeltem mellkasáról, majd államat tettem le és néztem ahogy telefonál valakivel. Nem hinném hogy észrevett, így csak mosolyogva figyeltem őt.

- Nem, nem hinném hogy ma bemegyünk.

- Egy napot csak kibírtok nélkülünk. - nevetett azzal az édes hangjával. Lenézett rám egy pillanatra, mire megugrott alattam. - Yoongi, az Isten áldjon meg, legközelebb szólj ha felébredtél. - szidott le mire felnevettem.

- Bocsi. - másztam feljebb és megpusziltam orrát.

- Hope köszönt. És azt kérdezi hogy mit csináltál velem ami miatt nem tudtam bemenni én sem. - kivettem a kezéből a telefonját és a fülemhez emeltem.

- Sam itt vagy még? - kérdezte Hope a vonal túlvégén.

- Hope, itt Yoongi. - szóltam fele a készülékbe. - Sam mondta hogy van egy kérdésed ami hozzám szól.

- Igen. Mi az Istent csináltál Sammel hogy Ő nem tudott bejönni. Mert belőled simán kinézem hogy ellógod.

- Biztos akarod tudni hogy mit csináltam? - húztam egy perverz vigyorra ajkaimat, miközben lenéztem Samre.

- Igen. - válaszolt határozottan. Én szólásra nyitottam a számat de Sam megszólalt.

- Yoongi, kérlek ne. - suttogta hogy csak én halljam. Láttam hogy arca vörös volt. Megszólaltam.

- Miután Sam elaludt én lekapcsoltam az ébresztőt. Úgyhogy ma velem lóg. - hazudtam. Nem csak Sam miatt, hanem azért mert ez a mi magánéletük és azért is mert kiakadna. Na meg azért is mert ezt halkan nem tudná velem megvitatni, így mindenki hallaná körülötte.

- Soha többet ne csinál. Mert hiányoztok, és mert egyszerűen nem lehet kibírni ezekkel az állatokkal. - mondta.

- Hát, ahogy Sam is mondta, ma már nem fogunk bemenni. De holnap már megyünk. - nyugtattam meg.

- Valamiben nagyon sumákolsz. - jegyezte meg. - De nem akarom tudni.

- Szerintem sem akarod tudni. - nevettem fel. Meghallottam a háttérben az iskolacsengő hangját. - Na, de ahogy hallom a beszélgetésünknek vége. - utaltam a csengőre.

- Hát igen, szia. Szia Sam! - kiabált bele a telefonba hogy ő is hallja, én pedig elrántottam a fülemtől a készüléket.

- Sziaaaa~. - nevetett fel Sam. Én is elköszöntem majd véget vetettem a hívásnak. Samre néztem és vissza adtam neki a telefonját.

- Amúgy, van valahol kosárpálya a közelben vagy akárhol? - tettem fel a már napok óta fejemben forgó kérdésemet.

- Van egy. - mondta. - Ha leszállsz rólam és felöltözöl akkor megmutatom hogy hol van. - ajánlotta fel. Én csak bólintottam és már azonnal li is máztam róla és magamra kaptam a pólómat.

- De akkor már át is öltözök mert akkor én ott maradok. - indultam el a lépcső felé. Sam is jött utánam fel egészen be a szobánkba. Kérdőn hátra néztem rá.

- Akkor én is ottmaradok veled. - indult el a cuccai felé.

Min a ketten gyorsan felöltöztünk a játékhoz megfelelő ruhákba, amikben tudunk mozogni, majd én az ágyamhoz mentem és lehajoltam. Elővettem az ágyam alól a kosárlabdámat és Samre néztem.

- Menjünk. - fogtam meg kezét és elindultam vele ki a szobámból, le a lépcsőn majd ki a házból. Bezártam a bejárati ajtót majd ránéztem Samre. - Mutasd az utat. - néztem rá, mire ő mosolyogva elindult az egyik irányba.

Már mentünk egy ideje. Beszélgettünk.

- Biztos tudod hogy merre kell menni? - kérdeztem meg vigyorogva. Hátranézett rám.

- Igen. Nem egyszer voltam már ott. - fordult vissza, és figyelte az utat.

- De azt mondtad hogy a közelben van. - nyavajogtam.

- Kinek mi számít közelnek. - nézett hátra egy félmosollyal.

Pár perc sétálás után meg is érkeztünk. Ahoz képest hogy egy eldugott helyen van, jó állapotban van a pálya.

- Megérkeztünk. - engedte el a kezemet és hátra nézett rám.

Azonnal a palánkhoz mentem és bedobtam a labdát. Megfogtam a pattogó labdát és Samhez fordultam, majd odadobtam neki. Elkapta, és a labdát pattogtatva elindult ő is a palánk felé. Csont nélkül bedobta a labdát.

- Ezt amúgy kérdezni akartam már a legelső nap is, mikor tesiórán kosaraztunk. Te tudsz kosarazni, vagy ennyire ügyes vagy? - kérdeztem mire csak mosolyogva átpasszolta nekem a labdát.

- Tudok. Régen mikor utcán voltam mert ugye kiraktam, egy csomó olyan gyerekkel találkoztam akik meg jobban szerettek kint lenni, mint otthon a szüleikkel. Ők tanítottak meg. Csak nem ment olyan jól, de mikor egyszer kificamodott a csuklóm és meggyógyult olyan laza lett hogy simán dobom a csontnélküliket. - nevette el magát a végére.

Elkezdünk ketten játszani. Nagyon ügyes és ahoz képest hogy milyen alacson, nagyot tud ugrani.

Játszottunk már egy ideje, mikor meghallottuk hogy az uton elkezdtek ropogni a kavicsok. Azonnal abbahagytuk a játékot és az utat kezdtük el figyelni.

Egyre csak közeledtek felénk mikor megláttuk Dr. Jung, egy lány kezét fogva. Értetlenül egymásra néztünk Sammel majd vissza a párra akik csak boldogan sétáltak és beszélgettek.

Amint a pár is észrevett minket mosolyogva elindultak felénk, majd amint odaértek hozzánk Jung megszólalt.

- Sziasztok. Hogy-hogy itt vagytok? - kérdezte.

- Eljöttünk játszani. - válaszolt Sam mire én csak helyeslően bólintottam egyet.

- Ha már itt vagytok akkor bemutatom nektek a jegyesemet. Kim Hyuna. - mutatta be a maga mellett álló lányt.

- Sam Morgan.

- Min Yoongi.

Mutatkoztunk be Sammel. Hyuna mosolyogva megszólalt.

- Örűlök a találkozásnak. Jung más sokat mesélt rólatok. Főleg Samről. - amint ezt kimondta egyből kezdtem magamat felbosszantani. Miket mesélhetett róla?

- Megkérdezhetem hogy hány éves vagy? - tette fel ugyan azt a kérdést Sam mint amit én szerettem volna.

- 18. - amint elmondta életkorát mi Sammel egymásra néztünk, majd vissza Hyunára. Ezt folytattuk. Mind a kettőnknek ugyan az járt a fejében.

- Nagyon nem látszik rajtad. - jelentettük ki egyszerre, mire felkuncogott.

- Sokan mondták már.

Beszélgettünk minden féléről. Mind a ketten kérdeztünk Hyunától, hogy egy kicsit jobban megismerjük őt, majd felajánlottuk hogy beszállhatnak játszani ha szeretnének. Boldogan elfogadták az ajánlatunkat, majd megalapítottuk a két tagos csapatokat. Sam Hyunával, míg én pedig Byullal voltam.

Pár perc játék után mind a két csapat teljes összhangba került. Samék nagyon jól játszottak, tudták nagyon jól hogy a másik mit fog csinálni.

Hírtelen meghallottam telefonomat, leálltunk a játékkal ameddig letudom a dolgokat. Ránéztem a kijelzőre és halványan elmosolyodtam.

Jómadarak.

Sziasztok kedves olvasók. Hát igen, egy új karakter,kit drágalátos Everhope3469 testesít meg.😊

Kim Hyuna

18 éves.
Kedves lány, de ha felidegesítik elég cifrán fogalmazza meg a dolgokat. Nagyszájú.
Hűséges és őszinte. Nagyon ragaszkodó.
Nagyon hülye dolgokra rá lehet venni, és szereti is hülyíteni a körülötte lévő embereket. Mellette sohasem lehet unatkozni.
Szeretteit megvédi, mindíg kiáll mellettük.
Imádja a pólókat, mondhatni pólófétises. (Pont mint én xD)
Nagyon állat barát.

Szabadidejében rajzol, zenét hallgat, gitározik, sétál, lovagol, táncol és énekel.

Egy kis személyleírás😁
Remélem tetszett a rész.😊Ha igen akkor voljatok.
Majd a következő részben találkozunk.
❤️👋🏻Sziasztok.👋🏻❤️