Namjoon pov:

Ott feküdtünk és nem csináltunk semmit. Én néztem a fehér plafont, majd a tekintetem a mellettem fekvő Samra vándorolt. Hátán feküdt, szemei csukva voltak. Csak néztem arcának vonalait, rövid vörös haját. Sam kinyitotta a szemeit majd rám nézett. Kicsit zavarba jöttem, mert biztos észrevette hogy bámultam. Mert tudom, nem illik bámulni, de eddig nem volt esélyem arra hogy jobban szemügyre vegyem. Sam felült, így vörös haja arcába omlott, eltakarva szemeit. Tekintetét rólam Taere vándorolt. Négykézláb odamászott hozzá, majd gyengéden megérintette a vállát.

- Tae.

- Tae.

- Tae. - szólongatta. - Akkor nem. - mondta, mire majdnem hangosan felnevettem, de befogtam a számat. - Bealudt.

- Azt látom. Nem válaszol, vagy reagál semmire. - válaszoltam, miközben felültem. Le szálltam az ágyról és összepakoltam a táskámba a cuccaimat, majd felkaptam a táskát a hátamra. Sam felállt az ágyra, majd le akart sétálni, de megbotlott Tae lábában ezért elkezdett zuhanni egyenesen rám. Széttártam a karjaimat hogy el tudjam kapni. Egyenesen karjaim közé esett. Olyan lendülettel esett rám, hogy automatikusan hátrébb léptem. Kezeimmel átöleltem kis testét. Egyik kezemmel combjai alá nyúltam, majd megemeltem és letettem a földre. Kezeimet levettem róla, majd elindultam ki a szobából.

- Gyere. - mondtam, miközben elhagytam a szobát. Sam jött utánam, majd becsukta maga után az ajtót. Lementünk a nappaliba, ahol Nari ült és olvasott.

- Sziasztok gyerekek. Befejeztétek a tanulást? - kérdezte kedvesen. Mi csak bólintottunk. - Tae?

- Elaludt. - válaszolta Sam. Nari csak bólintott. - De én mennék sétálni. Túl sokat ültem. - mondta nevetve. Elköszöntünk Naritól, kimentünk a házból majd elkezdtünk sétálni.

- Na akkor most hova? - kérdeztem Samet sétálás közben. Sam megrántotta a vállát.

- Nem tudom. - mondta. - Bármerre. Csak sétálni szeretnék. Sokat ültem. - nevette el magát.

- Menjünk valamit enni vagy akármi. - javasoltam. - Mert a sok tanítástól éhes lettem. - nevettem fel, a tarkómat vakargatva. Sam rám emelte tekintetét mosolyogva.

- Rendben. - mondta. Én egy mosollyal az arcomon vezettem az utat egy kávézó felé. Suli után sokszor beülök oda, mert csendes, nyugodt és mindig ihletet az a dalszövegíráshoz. Út közben észrevettem néhány playboyt, akiket mindig látásból láttam eddig, most minket néznek. Ha pontosabb akarok lenni akkor Samet. Egy padon ültek vagy öten és csak bámultak. Annyira irritált hogy átkaroltam Sam vállát. Ő csak értetlenül nézett rám. Én a playboyok felé biccentettem a fejemet, ő pedig abba az irányba nézett, majd vissza rám és csak bólintott. Sam átkarolta a derekamat. Egyre csak közeledtünk és közeledtünk feléjük, és mikor túlmentünk mellettük felszólaltak.

- Állj meg cica.

- Gyere vissza. - meg ehhez hasonlókat kiabáltak Samnek. Ő csak felemelte szabad kezét és felmutatta nekik középső ujját, majd kezét leengedte maga mellé.

Amint odaértünk a kávézóhoz, elengedtem Samet, majd kinyitottam neki az ajtót. Bement én pedig utána. Leültünk egy ablak melletti kis asztalhoz egymással szembe. Kijött hozzánk egy pincér.

- Sziasztok mit hozhatok? - kérdezte mosolyogva.

- Én macaront szeretnék és egy lattét. - mondta Sam, miközben mosolyogva a pincér felé fordult.

- Rendben. - mondta, miközben felfirkantotta Sam rendelését a kezében lévő jegyzetfüzetre. - És ön? - kérdezte felém fordulva.

- Én is ezeket kérem, köszi. - mondtam mosolyogva. A pincér felírta az én rendelésemet is, majd elment leadni a rendeléseinket.

- Miért pont ezt a kávézót választottad a sok közül? - kérdezte Sam kíváncsian. A kíváncsiságán önkéntelenül is elmosolyodtam.

- Nagyon nyugodt és meghitt. - adtam választ kérdésére.

- És ezt honnan tudod? Gyakran jársz ide? - folytatta a kérdezősködést.

- Igen. Szinte mindig iskola után ide jövök. - mondtam. - Itt könnyen szerzek ihletet a dalszövegíráshoz. - a dalszöveg szónál felcsillantak a szemei.

- Majd elolvashatom őket? - kérdezte kíváncsian. Én mosolyogva bólogattam.

Megjött a pincér a rendeléseinkel. Letette őket az asztalra, majd tovább állt. Elkezdtük enni a makaronjainkat. Közben beszélgettünk tovább a zenével kapcsolatos dolgokról. Kiderült hogy Sam, a matekórákon ír dalszövegeket. Azt is megtudtam, hogy mindig is meg akart tanulni zongorázni, csak hát a szülei leszarták hogy mit akart. Megittuk az utolsó korty lattét, majd oda mentünk a pulthoz fizetni. Sam elővette a pénztárcáját és kivette a pénzét. Már nyújtotta volna a pénzt, de megfogtam a kezét és letoltam magunk mellé. Értetlenül nézett rám.

- Én hívtalak meg, én is fizetek. - mondtam, miközben átadtam a pincérnek a pénzt.

- Oké. De legközelebb én fizetek. - mondta, miközben mosolyogva felnézett rám. Fizettem az elfogyasztott dolgokért, majd kimentünk.

- Hazakísérlek. - elengedtem a kezét. Sam eltette a pénzét vissza a zsebébe. Mivel azok a nyomik pont a mi irányunkba jöttek, átkaroltam Sam vállát, Sam pedig a derekamat és elindultunk. Amikor elmentünk volna mellettük az egyik megfogta Sam csuklóját.

- Amúgy te fiú vagy, vagy lány? - kérdezte az egyik. Sam szúrós szemekkel nézett rájuk.

- Egyik sem és mind kettő. Na ezt rangd össze! - egy kaján vigyorral válaszolt, majd kirántotta a csuklóját a srác szorításából és mentünk tovább. - Kiakaszt. - suttodta, miközben szabad kezével az orrnyergét maszírozzta. Csak egy félmosolyra húztam az ajkaimat.

Az út további részét csendben töltöttük, és nem a kínos fajtában, hanem a kellemesben. Amire oda értünk Yoongiék házához, addigra már elkezdett sötétedni. Elengedtem Samet, majd egymással szembe álltunk. Lehajoltam hozzá és homlokára egy puszit nyomtam. Elhajoltam tőle, sarkon fordultam és elindultam haza.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻