Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

16. rész

"- Sziasztok."

Yui pov:

Amint meghallottam azt a hangot. Azt a hangot melyet annyira ismerek, és ha itt van csak rosszat jelent. Mind a hárman megálltunk, de nem fordultunk a hang irányába.

- Nem mondták még nektek hogy ha köszönnek akkor illik visszaköszönni?! - kérdezte Mao ingerülten, miközben vállamnál fogva megfordított. A gyerekek is Mao felé fordultak. Yoongi felé fordítottam a tekintetemet akinek a haragot és a gyűlöletet láttam a szemeiben, majd Samre aki kicsit rémülten és össze zavarodottan nézett. - Oh, fiam. Hát te is itt vagy? Nagyszerű! - vigyorodott el. Mao tekintete Samre vándorolt majd elvigyorodott. - Nem gondoltam volna hogy barátod lesz fiam. Ráadásul aki ilyen alacsony. - mondta nevetve. Most már Sam is mérges volt. Ezek szerint nem szereti ha a magasságáról beszélnek.

- Mi közöd van hozzá?! - kérdezte Yoongi idegesen. - Amúgy is, mi a szart keresel itt?! Mit akarsz?! - egyre idegesebb volt. Sam nyugtatás képpen csak megfogta a kezét. Yoongi Samre nézett, majd láttam hogy elkezd megnyugodni.

- Hogy beszélsz az apáddal?! - kérdezte Mao. Yoongi rászorított Sam kezére.

- Nem. Vagy. Az. Apám. - tagolta el Yoongi a mondatát.

- Aha. Az engem nem érdekel. Most megyünk és szépen mindent meg fogunk beszélni. - mondta, majd elkezdett rángatni. Kirántottam kezemet szorításából.

- Nem megyünk veled sehová! - kiabáltam. Mao szemei haraggal teltek meg. Ökölbe szorította a kezét, majd megemelte hogy megüssön. Én elfordítottam a fejemet, kezeimet pedig arcomhoz tettem, majd becsuktam a szemeimet. Várva az ütést. De az nem érkezett meg. Óvatosan kinyitottam az egyik szememet és amint megláttam hogy Sam áll előttem, szemeim tágra nyíltak. Ott ált előttem és Mao őt ütötte meg helyettem, majd annyit vettem észre hogy Yoongi elkezdi Maot verni. Sam gyorsan odament Yoongihoz.

- Yoongi hagyd. - fogta meg a vállát. Yoongi abbahagyta a verést és Samre nézett.

- De hát meg ütött! Nem engedem hogy bárki is megüssön! - kiabálta. Sam két keze közé fogta Yoongi arcát.

- Jól vagyok. Látod. - mondta Sam, miközben elkezdte Yoongi arcát simogatni hogy megnyugodjon. Yoongi lehunyta a szemeit, majd egy kis idő múlva felállt. Megfogta Sam kezét, majd azt leengedte maguk mellé.

- Fiam úgy érzem nem voltam elég világos amikor a legutóbb beszélgettünk. - mondta Mao. - Nem akarom hogy fiúkkal legyél együtt. - itt kicsit felnevettünk. - Min nevettek?! - kérdezte idegesen.

- Ezt beszoptad "apad" mert Sam nem fiú. - mondta Yoongi nevetve.

- És mit jelent az hogy "beszgetés"? Mit ért ez alatt? - kérdezte Sam idegesen.

- Neked ehhez semmi közöd! - kiabálta. Én csak felvettem a szatyrokat a földről.

- Annyi hogy a drágalátos "férjem" megpróbálta kinevelni Yoongiból azt hogy biszexuális legyen. - amint ezt kimondtam, Sam odament Maohoz, és izomból oda rúgott ahová nem süt a nap.

- Ezt a nevelésért. - mondta Sam. Yoongi megfogta a kezét.

- Menjünk. - mondta felénk fordulva. Mi bólintottunk és Maot hátra hagyva elindultunk haza.

Sam pov:

Amint elindultunk haza, próbáltam magamat lenyugtatni. Mi az hogy az az állat ki akarta nevelni Yoongiból a szexualitását?! Teljesen kiakasztott hogy vannak ilyen emberek. Nem tudom elképzelni hogy milyen módszerekkel próbálkozott. A nagy magamban idegeskedésemből egy meleg kéz zökkentett ki. Odanéztem és Yoongi volt. Kezemet megfogta, majd ujjainkat összekulcsolta. Gondolom próbált megnyugtatni, ami sikerült is.

Amint haza értünk Yoongival átvettük a zacskókat hogy Yui kinyithassa az ajtót. Amint kinyitotta bementünk és a konyha felé vettük az irányt. Amint a konyhába értünk, letettük a szatyrokat.

- Rendben gyerekek, akkor én megcsinálom az ebédet. Addig ti foglaljátok el magatokat. - mondta Yui. Mi csak bólintottunk. Én kimentem a konyhából és elindultam fel, a szobánkhoz. Amint felértem kinyitottam az ajtót majd bementem, elkezdtem gondolkozni. Miért nem mondta el az életének ezt a részét? Miért nem mesélt többet az apjáról? Ennyire nem bízik bennem? Tudja hogy szeretem és segítek neki. Vagyis azt  nem tudja hogy szerelemmel szeretem, mert igen. Az együtt töltött idők alatt megszerettem. Meg azért is mert eddig senki sem törődött velem, és most hírtelen 8 ember is törődik velem, főképp Yoongi. De sok évi gyakorlás miatt már simán elrejtem az érzelmeimet, és hagyom hogy belülről fel emésszenek, majd elhalnak. Előbb vagy utóbb, csak idők kérdése. A nagy gondolkodásomból az ajtó nyitódása zökkentett ki. Yoongi volt az. Odajött és mellém állt.

- Yoongi. Kérdezhetek valamit?

- Persze. - válaszolta.

- Miért nem mesélted el hogy az apád miket csinált? Azon kívül hogy verte Yuit és téged. Miért nem mondtad el hogy ki akarta belőled nevelni a szexualitásodat? - kérdeztem miközben felé fordultam.

- Erre a válasz egyszerű. - mondta. Én csak kérdőn néztem rá. Nem értettem hogy ezt meg hogy érti. - Azért nem mondtam el, mert nem akartam hogy aggódj értem. - mondta, miközben már ő is rám emelte szép íriszeit.

- Azért aggódok mert nem mondod el! - mondtam. - Legközelebb mond el. - kértem meg.

- Rendben. - válaszolta. Kinyújtottam felé a kezemet, majd a kisujjamat. Ő lenézett rá. - Ez gyerekes.

- Én meg leszarom. - mondtam. Összekulcsolta kisujjainkat.

- Ha megszeged az ígéretet, levágom a kisujjadat. - mondtam teljesen komolyan, miközben megráztam a kezét.

- Egy baj van ezzel. - mondta.

- Mi?

- Az hogy kinézem belőled hogy megcsinálod. - mondta, mire mind a ketten felnevettünk. Elengedtük egymást.

- Talán igen, talán nem. Ha megakarod tudni akkor szegd meg az ígéretet. - mondtam mosolyogva. - Csak merd megtenni. - mondtam.

- Nem kísérletezek. - mondta nevetve. - És az ígéret az ígéret. - válaszolta, miközben odament az ágyához és leült a szélére. Odaálltam elé.

- És most mesélj. - mondtam, értve a kinevelésre.

- Rendben. - mondta, majd elvigyorodott. - De kérek valamit cserébe.

Vajon mit szeretne?

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro