"Látnom kell, hogy minden rendben van vele."

Yoongi pov:

Ez a nap valami katasztrófa. Az eleje tök jól kezdődik meg minden, aztán meg hírtelen meg akarják erőszakolni Samet, mi meg jól megverjük azokat a férgeket. Aztán pedig itt vagyunk és annyi információval lettem lebombázva, hogy már nem tudom hova tenni. Bár ha igaz az amit Sam mondott, hogy a szülein kívül ezeket a dolgokat senki sem tudja, akkor bennem megbízik. Nagyon örülök neki. Mert így is nehezen nyílt meg mindnyájunknak. Már csak annyit szeretnék, hogy lezuhanyozhassak, és Sammel lehessek. Ja, és még azt is hogy Sam és anya beszéljenek a ma történtekről. Meghallottam a lépcsőnk recsegő hangját. Odafordítottam a fejemet és Sam jött le. Haza vizes volt. Gondolom megmosta, mert az is véres lett.

- Van hajszárító valahol? - kérdezte. Én felálltam, majd odamentem hozzá.

- Van. Gyere. - mondtam majd elindultam fel, majd bementem anya szobájába és felvettem a hajszárítót a földről. Megfordultam de Sam nem jött be a szobába. Odamentem hozzá majd a kezébe adtam a hajszárítót. - Tessék.

- Köszi. - mondta mosolyogva majd elindult vissza a fürdőszobába. Mentem mögötte. Amint beért, bedugta a hajszárítót a konnektorba, majd elkezdte megszárítani a haját. Ott volt a fésű de nem fésülte szárítás közben a haját. Szemei csukva voltak, élvezte a meleg levegőt. Neki dőltem az ajtófélfának és néztem. Kezével borzolta haját, miközben szárította.

- Miért nem használod a fésűt? - kérdeztem. Itt rám emelte tekintetét.

- Minek? - kérdezte értetlen tekintettel.

- Mert így összegubancolod az egészet, utána meg kitéped a hajadat. - mondtam. Befejezte haja szárítását, meg akarta fogni a fésűt, de én gyorsabb voltam. - Gyere. - mondtam miközben elindultam vissza a nappaliba. Hallottam hogy Sam jön utánam. Leültem a kanapéra, ő pedig csak értetlenül nézett rám.

- Odaadnád? - célzott a kezemben lévő fésűre.

- Ülj le a földre. - mondtam. Ő nagyot sóhajtva leült nekem háttal a földre. Elkezdtem fésülni a haját. Tévedtem, nem gubancolódott össze a haja. Olyan puha és dús haja van. Jó fogdosni. Amint kifésültem a haját letettem magam mellé. - Kész. - mondtam. Sam leült mellém a kanapéra.

- Meg tudtam volna fésülni a hajamat. - mondta. Én vállat rántottam.

- Az engem nem érdekel. - mondtam. Ezen elnevette magát.

- Ezt én szoktam mondani. - mondta.

- És egyébként nagyon puha a hajad. - mondtam mosolyogva, majd elkezdtem birizgálni a haját.

- Köszi. - mosolyogva rám nézett. Hírtelen meghallottuk hogy kopognak. Egymásra néztünk. Sam felállt, majd odament az ajtóhoz és kinyitotta azt. Azt vettem észre hogy valaki Sam nyakába ugrik, ez által a padlóra estek. Hírtelen nem tudtam hogy ki az, aztán pedig a rengeteg vértől ami a ruháján volt rájöttem.

- Szia Kook. - köszöntem.

- Sziasztok. - köszönt vissza, még mindig Samet ölelve. Sam totál sokkot kapott, de amikor észbe kapott, kezeivel átölelte Kook derekát.

- Szia Kookie. - mosolyodott el.

- Hogy hogy itt vagy? Nem iskolában kéne még lenned? - kérdeztem kíváncsian.

- Eljöttem. - mondta. Itt felnevettem.

- Kookie, beszélt veled az igazgató? - kérdezte Sam.

- Igen.

- És? - kérdeztem érdeklődve.

- Nem lett semmi. Azért mert új vagyok, és mert Noonát védtem. - mondta mosolyogva. Felállt, majd segített Samnek is. Kook leült a kanapéra, közénk pedig Sam.

- Amúgy azzal a lányal mi lesz? - kérdeztem Samtől. Elvégre Sam védi meg.

- Elengedtem a kezét. - mondta hallkan.

- Ezt hogy érted Noona? - Kook nézte értetlenül. Sam felemelte a fejét.

- Ezzel túl messzire ment. Nem fogom többé megvédeni. - mondta érzelem mentesen. - Ha neki ennyit számított az, hogy annyiszor megvertek helyette, akkor oldja meg egyedül.

- Meg most úgy sem fogják megverni, mert azok a férgek korházba kerültek. - mondtam.

- Abba kételkedek. - mondta Sam, miközben kicsit felkuncogott. - Nem csak azoknak a fiúknak a célpontaj. A ribancok céltáblája is.

- Ne védd meg. Kihasznált. Kapott az alkalmon, és egy ajánlat miatt elcsalt és majdnem megizéltak. - mondta Kook lehajtott fejjel. Sam felé fordult és megfogta a kezét.

- Nyugi. - próbálta nyugtatni. Sam elengedte Kook kezét, felállt majd elkezdett a lépcső felé rohanni.

- Hová mész? - kérdeztem.

- Hozom az elsősegély dobozt. - mondta, miközben felrohant a lépcsőn, majd pár perc múlva rohant vissza közénk. Leült a helyére. - Kookie, menj kezet mosni!

- Rendben. - mondta, majd bement a konyhába és megmosta véres kezeit és az arcát, majd visszajött és leült a helyére. Sam kivette az alkoholt és egy vattát. Ráöntött egy kis alkoholt a vattára majd megfogta Kook kezét és megfordította azt, így megláttuk a tenyerét. Elvágta. Sam óvastosan odatette a vattát a vágásra, mire Kook felszisszent. Szép lassan elkezdte tisztítani a sebet, majd mikor megtisztította bekötötte, aztán pedig a másik kezével ugyan ezt megismételte.

- Hol tanultál meg így lekezelni a sebeket? - kérdeztem érdeklődve Samtől. Felém fordította a tekintet.

- Magamtól, és magamon tanultam meg. - mondta egy szomorú mosolyal.

Még beszélgettünk egy csomót. A mai nap történtekről. Annyi idő telt el, hogy Kooknak már el kellette mennie, mert már az iskola időnek vége és a szülei aggódnának ha késne. Amint elment, mi elkezdtünk TV-t nézni. Ezzel ütöttük el az időnket, miközben vártuk anyát. Szeretném hogy beszéljen Sammel. Mert hiába nem mutatja ki, én érzem, sőt látom rajta hogy megrázta a mai nap történtek. Látszik rajta hogy nehezen viseli ha hozzá érnek, de tűri nehogy megbántson valakit. Miközben anyára vártunk én is elmentem lezuhanyozni és hajat mosni, majd felöltözni és visszamentem Samhez.

Már olyan este 6 körül járhatott, mikor meghallottuk az ajtó zárjában a kulcs csörgését. Nyitódik az ajtó, majd anya belép a házba.

- Sziasztok. - köszön anya mosolyogva. Az a mosoly el fog tűnni az arcáról ha megtudja hogy mi volt ma.

- Szia. - köszöntünk egyszerre. Anya megközelítette a kanapét hogy leül hozzánk, de még mielőtt leült volna Sam felállt és megölelte anyát. Anyu meglepődve ölelte vissza Samet.

- Történt valami? - kérdezte aggódva, miközben Sammel együtt leült a kanapéra. Sam nem válaszolt anya kérdésére.

- Majdnem megerőszakolták. - válaszoltam Sam helyet. Anya szemei tányér nagyságúra nyíltak, és láttam bennük a gyűlöletet, még akkor is ha nem is ismeri az illetőket.

- Hogy...hogy mi? - kérdezte anya, miközben próbálta leplezni idegességét.

- Jól hallottad. - mondtam.

- De ugye nem - kezdett volna bele de félbe szakítottam.

- Nyugi nem történt meg. - mondtam.

- Hála Yoonginak. - szólalt meg hallkan Sam. - És nagyon hálás vagyok hogy ott voltál.

- Hála égnek. - sóhajtott megkönnyebbülve anya. Jól megölelgette Samet, majd egy kicsit eltolta magától. - Meséljetek. - mi elkezdtünk mesélni hogy hogy kezdődött és hogy hogyan végződött. - Megérdemelték. Én is ezt tettem volna. - mondta anya, amin mind felnevettünk. - És el fogok menni beszélni azokkal a - csúnyát akart mondani de inkább nem fejezte be a mondatát.

- Nem szeretném. - mondta Sam hallkan. Anya csak meglepetten nézett rá.

- Miért? - kérdezte, miközben fejét simogatta.

- Mert akkor lehet megint megtörténik. - mondta fejét lehajtva. Itt felugrottam álló helyzetbe.

- Ameddig én itt vagyok, nem fog megtörténni! - kiáltottam fel. Anya csak elnevette magát, miközben Sam csak csodálkozva nézett rá.

- Az én kicsi kisfiam felnőtt! - kiáltott fel egy széles vigyorral az arcán anya. Anya előre hajolt majd megragadta a kezemet, majd Sam mellé engem is egy ölelésbe rántott.

- Én már rég felnőttem. - mondtam gúnyosan. Itt anya elengedett és elkezdte Samet ölelgetni, amin meg is lepődtünk Sammel.

- Akkor a kislányommal fogok törődni. - mondta miközben egy gyengéd mosollyal Samre nézett. Sam szemeit hírtelen könnyfátyol fedte, és megszorította anya ruháit. Próbálta elrejteni az arcát anya vállába. Anyu az egyik kezével a fejét, míg másik kezével a hátát simogatta mosolyogva. - A fiúkkal úgy is csak a gond van. - mondta anya nevetni. Sam is elnevette magát és néhány könnycsepp is legördült az arcán.

- Én is itt vagyok. - mondtam, miközben sértődöttséget játszok. Itt csak még jobban elkezdtek nevetni. - De igaz. Te meg ne sírj. - mondtam és letöröltem néhány könnycseppet Sam arcáról. Elmosolyodott. Megfogta a kezemet amivel könnyeit töröltem le, miközben elengedte anyut és egy ölelésbe rántott. Meglepettségtől először azt se tudtam hogy mi van, de amikor észbe kapta, visszaöleltem.

- Nem sírok. - mondta nevetve. Elengedtük egymást, majd anya mondta hogy menjünk vacsorázni. Leültünk mind a hárman, majd elkezdtünk enni. Amint befejeztük anya elküldte Samet, mert nem akarta hogy megint ő mosogasson. Én is mentem volna Sam után, de anya megfogta a vállamat. Felé fordultam, kérdő tekintettel.

- Bevetted a gyógyszered? - kérdezte aggódva. Én csak elnéztem oldalra. Csak sóhajtott egyet. - Ezek szerint nem. Tessék. - mondta majd a kezembe nyomta a kis gyógyszert. - Vedd be.

- Rendben. - mondtam majd számba vettem a kis gyógyszert, majd lenyeltem. - Jó éjt.

- Jó éjt kicsim.

Felmentem a szobámba, ahol megláttam Samet ahogy az ablakon néz kifelé. Odamentem és mellé álltam.

- Jól vagy? - kérdeztem. Ő csak mosolyogva rám nézett.

- Jobban. - mondta. - Majd elfelejtettem bevenni a gyógyszereimet! - mondta, miközben homloka közepére csapott. Odament a táskájához, majd kivett két kis üveget és mind a kettőből kivett egy gyógyszert és megette őket. Odament az ágyhoz majd befeküdt. Én is lefeküdtem Sam mellé. Egymás felé fordultunk. Becsuktam a szemeimet, majd megéreztem hogy Sam hozzám bújt, és fejét a mellkasomba fúrta. A szívem, érintésétől gyorsabban kezdett el verni. Kezeimmel közelebb húztam magamhoz.

- Jó éjt Sam.

- Jó éjt Yoongi.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻