Jungkook pov:

Még mindig ott ültem, nem törődve semmivel és senkivel. Samnek már sikerült lenyugtatnia, és már a mentősök is kiértek. Én őszintén szólva, hagytam volna azokat az erőszakolókat szenvedi a földön. Főleg azt akit leütöttem. Soha nem ütöttem még meg embert....tárgyal. Az előző iskolában is elég sokszor verekedtem a fiúkkal. Yoongi vitte túlzásba és kicsapták. Bár megértem, ha valakit addig versz hogy kómába kerül akkor igen. De ott sose fordult még elő ilyen! Itt se fog ha rajtunk múlik. Ránéztem a kezeimre, és láttam hogy elvágtam a tenyereimet. Biztos túl erősen fogtam az üveget. Felálltam, majd elkezdtem kimenni a helyiségből, de az egyik mentős megállított.

- Fiatalember. Álljon meg! Meg kell vizsgálnunk magát is. - mondta, én megálltam majd a fejemet felé fordítottam.

- Vizsgálja azokat a nyomorékokat. - csak ennyit mondtam, majd kimentem. A fiúk nem próbáltak megállítani, mert tudták hogy ilyen helyzetekben inkább hagyjanak békén. Amint kiértem véremet, és a srác vérét az arcomba és a pólómba kezdtem el törölni. A pólót nem annyira sajnálom mert nem a kedvencem, meg amúgy is ki lehet mosni. Az arcomat meg azért nem mert ha beérek a védőnői szobába, a csapnál úgy is meg fogom mosni. Kezeimet törölgetve értem be az iskolába. Mindenki elképedve nézett rám. Voltak olyanok akik okosak voltak és elálltak az utamból, de az idióta ribancoknak mivel nincs agyuk, ezért idejöttek hozzám.

- Kookie Oppa! Mi tértént?! Ez amiatt a ribanc miatt van?! - a ribanc szónál emeltem a kezemet hogy lepofozzam a ribancot, de a másik kezemmel lefogtam és magam mellé nyomtam.

- Miért véded ennyire?! Fiúkat keresel Oppa? - kérdezte egy másik. Ezen elnevettem magamat.

- Sam egy nagyon helyes fiú lenne. - mondtam mosolyogva.

- Hogy mondhatod ezt Oppa?! Jobban szeretsz vele lenni mint velünk?! - mutatott végig magán és a barátain.

- Aha! Noona nagyon kedves, aranyos és tehetséges. - mondtam.

- Micsoda?! Mi is tehetségesek vagyunk! - kezdett el hangosabban beszélni. Én elnevettem magamat.

- Miben? A fasz cibálásban? Abban biztos. Meg a szopásban. - mondtam nevetve.

- Amiatt a hülye ribanc miatt vagy ilyen! - kiabálta.

- Ha még egyszer le ribancozod akkor úgy jársz mint az a srác akit leütöttem. Oh, ott tolják. - mondtam vigyorogva, miközben a mentősök eltolták.

- Mi?... - kérdezte hallkan. Mindenki teljesen le volt shockolva.

- Oh, sajnos az arcát nem én törtem be, mert Yoongi megelőzött, de szerintem a koponyáját sikerült. - mondtam miközben belevigyorogtam a lány arcába. - És ne aggódj. Ha tovább terrorizáljátok Noonát, akkor nem fogjátok ennyivel megúszni. - utaltam a srácra akit az előbb eltoltak. - És erről Yoongi fog kezeskedni. - mondtam vigyorogva, majd elindultam utamra, a védőnői szobába.

Sam pov:

A korházban az orvosom egy "ici-picit" lebaszott amikor meglátott, de amikor elmeséltük Yoongival hogy miért is nézek ki úgy ahogy néhány szép dolgot mondott a fiúkról, és megköszönte Yoonginak aki megvédett. Az orvosom lekezelte minden sebemet, majd bekötötte őket és elengedett minket. Yoongi ugyan úgy vitt haza, mint ahogy elvitt a korházba. Az utcán mindenki megnézett minket, de se Yoongit, se pedig engem nem érdekelt. Yoongi sietett velem haza, hogy tudjak ruhát felvenni. Mivel sietett elég gyorsan hazaértünk. Kinyitotta az ajtót, bement, letett a kanapéra és bezárta az ajtót. Leült mellém a kanapéra.

- Jól vagy? - kérdezte. Én csak egy kicsit bólintottam, míg továbbra is a bekötött lábfejeimet néztem. Néhány perc néma csend után megszólaltam.

- Még egyszer köszönöm hogy ott voltál. - mondtam, felé fordítva a tekintetemet. Megfogta ölemben pihenő egyik kezemet.

- Ez csak természetes. - mondta. - Nem szeretném hogy ilyen történjen veled.

- Nem lett volna következménye. - mondtam.

- Ezt hogy érted? Hogy nem lett volna következménye? - kérdezte összezavarodva, fejét kicsit oldalra biccentve.

- Ezt úgy értem, hogy valószínűleg nem védekezett volna. - itt idegesen bólintott. - Nem lettem volna terhes utána ha megtörténne. - mondtam higgadtan. Itt Yoongi ledöbbent.

- Miért?

- Mert nekem azon kívül hogy hiányzik a fájdalom és a hőérzékelésem. Azon kívül még aszexuális is vagyok. És ezért is nem lehet valószínűleg. Meg ezek miatt az esetek miatt szedek fogamzásgátlót. - mondtam. - Mert abban az iskolában, bármi megtörténhet.

- Ez igaz. Nem tudtam hogy aszexuális vagy. - mondta. Itt elnevettem magamat.

- A szüleimen kívül senki sem tudja. De két kezemet összeteszem hogy olyan orvosom van mint Dr. Jeon. Mert ő már a szexualitásommal kapcsolatban egy csomó érzést visszahozott. Ami fura, de jóérzés. - mondtam mosolyogva. - Már csak annak örülnék ha a fájdalom érzetemet is visszakapjam. Ha nem is teljesen, akkor csak részben. De Jeon azt mondta hogy megoldható, szóval ki fogok tartani hogy minden megoldódjon.

- Melletted leszek egész végig. És a többiek is. - mondta. - Na de most menj, zuhanyozz le és vegyél fel valamit. - mondta. Ezen elnevettem magamat egy kicsit.

- Igaz is. - mondtam. Yoongi felé fordultam, és a nyakába vetettem magamat. Akkora volt a lendület, hogy elfeküdtünk a kanapén. Yoongi meglepetten visszaölelt. Fejem nyakánál volt, így megpusziltam azt. Yoongi elnevette magát.

- Na, de most tényleg ment és zuhanyozz le. - mondta, miközben elkezdtünk felülni.

- Rendben. - mondtam, miközben elengedtem és felálltam. Felmentem a szobánkba, kivettem egy fehér pólót és egy fekete cicanadrágot, majd bementem a fürdőszobába.

Jungkook pov:

Amikor odaértem a védőnői szobához, az zárva volt. Az ajtó mellett volt egy papír amin rajta volt hogy melyik napokon van nyitva, és egyáltalán van bent a védőnő. Pénteken pont hogy egy ilyen nap, hogy nem is lehet bemenni, és nincs is itt a védőnő. Mérgesen belerúgtam az ajtóba. Meghallottam a hangosbemondó, recsegését.

- Jeon Jungkook, kérem fáradjon az igazgatói irodába.- hallottam meg egy férfi hangot.

- Na fasza. - morogtam az orrom alatt, miközben elindultam az igazgatói iroda irányába. Út közben azok a diákok akik nem voltak ott, és nem látták hogy hogy nézek ki, sokkolva néztek végig rajtam. Szerencsére hamar odaértem és egy kopogás után be is mentem.

- Jó napot. - köszöntem. Az igazgató intett hogy foglaljak helyet. - Miért hivatott igazgató úr? - kérdeztem. Mintha nem tudnám hogy azért hivatott mert lehet betörtem a srác koponyáját, amit a vér is igazol.

- A mai "kis" incidensről lenne szó. - kezdett el beszélni. - Miért verte meg azt a fiút? - kérdezte.

- Fiú? - itt elnevettem magamat. - Azt az alljadékot nem lehet fiúnak nevezni. Egy szégyen. - mondtam.

- És miért tartja alljadéknak azt a fiút? Mit tett? - kérdezte.

- Mert megakart erőszakolni egy lányt. Név szerint, Sam Morgant. - éreztem hogy kezd forrni a vérem a dühtől. De tartottam magamat és nem fakadt ki belőlem.

- Fel kellene hogy függesszem, de mivel új tanuló és csak védelmezett valakit ezért nem fogom megtenni. - mondta.

- Köszönöm. - mondtam. Nem mondott semmit csak intett hogy hagyjam el az irodáját. Kimentem majd becsuktam az ajtót. Elmentem a termünkbe. Mivel már az óra elkezdődött kopogtam majd beengedtem magamat a terembe.

- Kopogni ki fog?! - kérdezte a tanár idegesen.

- Oh, elnézést ÉN kopogtam. Arról már nem tehetek hogy maga süket és nem hallotta meg. - odamentem a helyemhez és felkapta a cuccaimat. Odafordultam a srácokhoz.

- Majd találkozunk. Sziasztok. - köszöntem el tőlük mosolyogva, majd elindultam kifelé.

- Hová meg?! - kérdezte a tanár.

- Valahová. - válaszoltam és elhagytam a termet. Mentem míg meg nem hallottam hogy valaki utánam fut.

- Kookie Oppa állj meg! - kiabálta egy nyávogó hang. Megálltam és meg fordultam.

- Mi van? - kérdeztem. Ő elkezdett játszani a hajával.

- Nincs kedved eljönni velem egy titkos helyre? Csak te és én. - kérdezte kacéran. Elkapott a hányinger.

- Nem. - mondtam.

- Amiatt a kis szuka miatt?! - kérdezte mérgesen. Itt engem is elöntött a méreg, és felpofoztam a ribancot. A kezemet lévő vágás, ismét vérezni kezdett. Szerintem megérezte hogy a meleg folyadék lefolyik az arcán. Odateszi az ujjá, majd megnézte.

- Hogy merészeltél összekenni?! Elcseszted a sminkemet! - kiabált. Legszívesebben homlokon basztam volna magamat, de az ismét vérző kezem miatt nem tettem.

- Te tényleg ennyire! Mindegy... - mondtam. - És még egyszer elmondom. Ne merd lekurvázni Samet. Mert az igazi kurva TE - mutattam rá. - és a barátaid vagytok. - jelentettem ki, majd megfordultam és mentem tovább. Amint kiértem az épületből, elkezdtem futni Yoongiék háza felé.

Látnom kell, hogy minden rendben van vele.

Sziasztok remélem tetszett ez a rész.😁 Ha tetszett akkor ha szeretnéd votold a részt.😊 A következő részben találkozunk.

👋🏻Sziasztok.👋🏻