November

Az őszi szünet a végéhez közelít. Idáig remekül telt. Anyunál háromszor is voltunk látogatóban. Úgy tűnik egyre jobban van. Az orvos szerint a téli szünetig még nem merik haza engedni, de ha addig nem eski vissza, a karácsonyt már együtt ünnepelhetjük. Ez hatalmas boldogsággal töltött el.

Eljött a hideg szél. Reggelente látszik a leheletem odakint, a Nap később kel, a fű hegyén van hogy már dér csillog. Ilyenkor az a legjobb, ha bekuckózunk a tv elé egy jó kis maratonra sok nasival, vagy olvasunk egy izgalmas könyvet, egy bögre kakaó társaságában. Imádom az ilyen időt! Viszont ha társaságban van az ember nyílván nem ül le olvasni (ugye?), ezért előkerestem a régi társasokat.

Apu nem tudott egész szünetben otthon lenni velem, így voltak napok, mikor kettesben maradtam Legolassal. Hatalmas döbbenet ült ki az arcára, mikor elővettem a Hobbitos társasjátékot. Már a Lego Hobbit videójátékot meg sem mertem mutatni neki. Meglátja magát lego figuraként, rögtön beállna a kék halál. Miután pár kört játszottunk, megtanítottam Ki nevet a végén-ezni is. Az nagyon tetszett neki, talán az egyszerűsége miatt... örök klasszikus.

Mikor ezt meguntuk, meg akart tanítani lembast készíteni a konyhában, de nagyon speciális és cifra nevű összetevői voltak. Nyílván a kívánt hatást (egy harapás kitölti egy érett felnőtt gyomrát) nem értük el, de az íze jó lett. Az ebédhez (zöldbab főzelék, sült virsli) tökéletesen passzolt.

Egy másik nap, megmutattam neki az ékszereimet. Nem mintha olyan sok gyűrűt, nyakláncot és karkötőt hordanék, de volt pár mindháromból. Valahogy rávett, hogy menjünk el egy hobbi boltba. Azt is nekem kellett megfejtenem, hogy hova akarna eljutni, mert náluk nincsenek hobbi boltok.

-Nálunk nincs olyasmi.- mondta a szót ízlelgetve magában. A kiejtéssel nem próbálkozott meg- Mi leadjuk a terveket, vagy elmondjuk az elképzelésünket a tünde kovácsainknak és ők megvalósítják. Páratlan remekműveket készítenek- áradozott.

-Akkor menjünk!- pattantam fel.

Elballagtunk a legközelebbi hobbi boltba. Vittem magammal pénzt bőven, mert sok olyan dolog szokott ott lenni, aminek nehezen állok ellen. Vettünk ásvány hatású csiszolt köveket. Az egyik világos menta zöld volt, a másik fehér. Vettünk vastag és vékony ezüst színű drótot. Egy-egy barna bőrcsíkot és 5x5-ös vékony falapocskát.

A drótokból lélegzetelállító gyűrű alapokat hajlítottunk. Az ásványokat ragasztópisztollyal ragasztottuk rá.

A falapokra egy-egy tetszőleges mintát rajzoltunk, majd dekopírfűrésszel kivágtuk. Apum szokott néha azzal dolgozni otthon, mikor méretre vágja az apró makett-mellszobrok talpát. Sokszor láttam vele dolgozni, sokszor segítettem neki. Simán megcsináltam.

Az enyémnek egy absztrakt alakzat adta az alapját, Legolasé meg leginkább erdei ágak közé zárt csillaghoz hasonlított. Kivágtam, mind a kettőt, maj lefújtam az enyém felét (függőlegesen) aranyra, a másikat zöldre. Legolas egy vékony ecsettel festette az egészet feketére, és a csillagot ezüstre.

-Ilyen színű festékszóróim is vannak.- mondtam neki utólag, mikor már a medál a bőrön lógott- Lefújtam volna.

-Tudom, de én szerettem volna csinálni rajta minden vonást. Hogy olyan szép legyen, mint akinek tervezem adni.- akaratlanul is elmosolyodott, miközben képtelen volt a szemembe nézni.

-Tauriel nagyon fog örülni. Szerencsés lány.- tettem hozzá.

-Valóban, de én ezt nem neki készítettem.- félénken felnézett rám és a tekintetét az enyémbe fúrta.

-Köszönöm.- tartottam a szemkontaktust és próbáltam a lábaimon megállni, bár minden porcikám remegett.

-Gyere!- szólított fel- Rád adom.

Két kezével közrefogta a nyakamat, mögötte laza csomóra kötötte a láncot. Nem lépett el, de a kezei a hátamra csúsztak és finoman magához húzott. A fejemet a mellkasának döntöttem, mikor azon kaptam magamat, hogy az én kezeim is a vállán pihennek. A szívünk lassan ugyanarra a ritmusra állt be. Lehunytam a szemeim és egy pillanatra minden gondom elszállt. Nevessetek, de jó illata volt.

-Szia Nova, megjöttem!- hallottam apum hangját az előszobából. Lassan lazult a szorítás a hátamon annak jeléül, hogy menjek csak, ő itt vár.

-Szia apu!- kiáltottam vissza, miközben lerohantam a lépcsőn.

-Hogy telt a napod?- kérdezte, miután egy puszit nyomtam az borostás arcára.

-Remekül. Nézd mit kaptam!- mutattam meg neki büszkén a Legolas-féle nyakláncomat.

-De hisz ez meseszép! Kitől kaptad?- ámult el rajta. Ha a fény ráesett az ezüstre festett csillagra, akkor tényleg úgy csillogott, mintha igazi lett volna.

-Úgy tűnik, van valaki, aki a kedvemre akar tenni.- néztem a lépcső felé boldogságtól sugárzó arccal, oda, ahol Legolas gubbasztott és nézett minket.

-Nekem is van egy hírem, ám ez eltörpül a tied mellet, csillagom.

-Mi az?- kíváncsiskodtam.

-Tudod-e ma milyen nap van?- kérdezett rá rejtélyesen.

-November 6. Miért?- mire kimondtam eszembe jutott- Már fent van?

-Csak rád vár!- kacsintott.

A tv elé ronahntam, átkapcsoltam youtubera és beírtam: hobbit 3 trailer 2.

-Itt vér fog folyni...- ennyit tudtam kinyögni. Láttam Legolast elfordulni a lépcsőn.

Offtopic
Aki kommentben megírja kié volt az a négy gyűrű, az kap egy virtuális buksisimit.