Mairon, miután Aule elhagyta Angbandot, hangos kacagásban tört ki, miközben imádott valája nyakába ugrott. Ismét jól szórakoztak, bár azt kissé bánta, hogy nem láthatta ténylegesen felrobbanni a fejét a valának.
" Tudod hogy komolyan mondtam amiket mondtam? Gyere, látogassuk meg a hálótermet...hallja csak a valinorig tartó úton a nagy mamlasz, mennyire is imádom én a nagy és veszélyes Morgothot. " - ó és hogy tetszik az új játékszerem?- kérdezte, majd menten megcsókolta a valát.
Drauglin a kapuig ment, egészen Aule után, hogy annak eszébe se jusson visszafordulni, így kettesben maradtak a trónteremben....

Aule fülére tapasztotta kezét, amikor már a sokadik kéjes Melkor felkiáltást hallotta. Igyekezett mielőbb elhagyni ezt csúfos sötét és kietlen vidéket, ahol szinte mindenhol hallotta Mairon hangját. Egész megkönnyebbült, amikor elérte a hágókat és nem visszhangzott tovább a fülében ez borzalom. 
Manwe palotájába érve, dühében ismét kivágta a hatalmas ajtót, aminek a túloldalán a valák beszélgettek és iszogattak. Mawe Ulmo mellett állt, aki még mindig nem tért vissza szeretett vizeibe, hanem a rokonsággal töltötte a napját. Nienna azonnal felkapta a fejét, amint Aule belépett a terembe, vörösen izzó, forró fejjel még mindig fortyogva. Hiába hagyta el a határt, még mindig a fejében zengett Mairon hangja. 
  "ez jó lesz..." jegyezte meg vigyorogva Ulmo, poharába kortyolva.
Szórakoztatta a kovácsmester az utóbbi időben.
"cssssh!... Aule, már megint mi történt?" kérdezte Manwe nagy sóhajjal. Kezdte ez az egész hiszti Mairon miatt kikészíteni. Yavanna is neki panaszkodott szüntelen, ahogy többiek is a nagyrészt kitalált pletykáikkal. 
  " Az az átokfajzat bátyád egy szörnyeteget csinált az ÉN ártatlan Maironomból! Azt állítja, hogy szabad akaratából van vele...olyanokat mondott a szörnyetegről, hogy ha a kutya megeszi, megveszedik!! Még hogy ölelő kar meg esti fátyol...Aghrrr!!! Nem akart velem jönni, inkább azzal a förtelemmel van..még hogy szereti!! Mawe, te hagyod ezt?! Vissza akarom kapni az ellopott maiámat!!! "
"Aule, nem gondolod hogy valami eszement módon tényleg szereti Morgothot az az ifjú? Hagyd már őket...." kérte Este.
" Elátkozta én mondom!!! Bahhh!! " 
  Aule csapkodott a hatalmas ökleivel és a kohók tüzét beizzító dühvel emlékezett Mairon szavaira, szerelmetes tekintetére és arra, ahogy Melkorba karolt. Idegesítette, hogy nem tudta magával hozni az ifjút. 
" én megmondtam!" kiabált bele Ulmo, többen is kacagni kezdtek ismét, mindenki emlékezett a víz urának elméletére- és beigazolódni látszott.
MAnwe azonban szép lassan egyre mérgesebb lett. Nem volt rá jellemző a düh, Melkor megláncolásánál is inkább csalódott és szomorú volt, mintsem dühös.
 "te...elmentél... ANGBANDBA?!" Fakadt ki végül és mérgében fényesen izzani kezdett, szinte megvakítva a többi valát. 
" El! " vágta rá azonnal a vala önfejűen, de szemét eltakarta Manwe fényétől. " Vissza akartam hozni Őt....Ne röhögjetek már, mi olyan mókás, Tulkas, orome?! " 
 "elmentél Angbandba, beengedett a fivérem, beszéltél Maironnal és megpróbáltad visszahozni? Elment az összes eszed Aule?!"
 Manwe hangjától dörgött az ég is, elege volt ebből az egészből. Képes volt odamenni és a hatalmas bátyját idegesíteni ezzel. Azt hitte menten ő maga fog felrobbanni, nem is Aule se nem Arda.
"nekem lenne egy kérdésem" - szólt hirtelen közbe Mandos, aki egész eddig némán ücsörgött a terem végében. Az is csoda volt, hogy eljött. "Nem úgy volt, hogy a szilmarilokat akarjuk visszakapni?" Tette fel kérdését nyugodtan, szinte halkan. 
  " Tényleg, ha már ott voltál...láttad a szilmarilokat, Aule? " kérdezte VardaUlmo akaratlanul is felnevetett erre.
" Szerintem a szilmarilok helyett annak a maiának a hátsó fertálya sokkal jobban izgatta Aulét. " nevetett, kilötyögtetve a bort. 
  Yavanna le kellett hogy üljön erre. Aule hidegen viselkedett vele mindig és és vita követte a vitát, na de hogy egy maia jobban érdekelje őt mint Ő maga? Ez sok volt a viráglelkű asszonynak, akit Este próbált megnyugtatni, míg Varda a férje mellé lépett. 
" CSENDET! " kiáltotta el magát manwe, mire az ég is visszhangzott " Innentől kezdve, megtiltom, hogy a bátyámmal és Maironnal foglalkozzatok. Hagyjátok őket békén, elvannak egymással, a maián meg nem ül semmi varázs. Aule, békélj meg. Senki nem mehet Angbandba! Hagyjátok őket békén. EZ parancs! Ulmo, ne köss fogadásokat a többiekkel a maiáról, ez neked is szól! A témát, itt és most, lezárom. Megértetted, Aule?!"
" Melkor jó útra tért.....a maga módján. Hagyjátok, lelje meg a békéjét választottja mellett" suttogta Varda.
  Mindenki lesütötte szemét és némán megfogadták hogy engedelmeskednek, persze Ulmo még elrakta a begyűjtött nyereményét és kicsit kuncogott pohara mögött. Lehet gyakrabban kéne jönnie, nagyon is szórakoztatóak lettek a valák idő közben. Aule füstölve, dühöngve rohant ki a teremből. Manwe fáradtan viszaült trónjára, homlokát masszírozva és sóhajtozva. Varda lépett mellé, hogy megnyugtassa feldúlt urát - nem szerette ilyennek látni. Lassan mindenki visszatért hétköznapi csevegéseihez, betartva uruk parancsát, nem foglalkozva Melkorral és Maironnal. 
  " Láttad az arcát? " kacagott továbbra is a sárkánybőrön fetrengve Mairon, kinyújtott kezekkel, féloldalasan a fekete hajú valára pillantva. Még mindig jól szórakozott Aule látogatásán, bár zavarta, de ugyan akkor nevetségessé is tette magát a hatalmas vala. Mairon nem volt bolond, érezte a férfi szándékát s ez taszította de mulattatta is. Szélesen vigyorogva Melkor felé fordult az ágyon, aki a fejét féloldalasan támaszkodva a könyökével tartotta s a fiút nézte 
"igen, láttam" mosolygott a vala. Őt is szórakoztatta az idegesítő kovács önsajnáltatása, és biztos volt benne most az összes vala rajta röhög. Főleg Ulmo. De egész más járt a fejében. Nyíltan felvállalta kapcsolatát a fiúval az elmúlt napokban. Nem csak azt, hogy nála van vagy hogy a tanítványa; még azt se árulta el senkinek amikor még oda volt Vardáért, de persze semmi nem lett belőle mert a nőnek nem kellett... Most meg büszkén hangoztatta az egészet. Biztos hogy elment az esze...
  " Eszembe jutott valami..." hajolt közelebb a valához és a kezéhez bújt szorosan, jelezve, hogy ölelje át, mint egy kisállat. " Emlékszel az emberbarátainkra? Az újdonsült orkok, meglátogathatnák a falujukat, nem árt nekik egy kis edzés. Mit szólsz hozzá? "
A maia gondolatai gyakran jártak ilyen dolgokon. Edzetni akarta az orkokat, gondolkodott azon, hogy a farkasokból is többet kellene teremtenie és még több sárkányuk lehetne, de egy új faj kialakításán is elgondolkodott már az edzésük mellett. Na, meg a varázslás...a telepátia sikeres volt, jöhetett valami új, valami nehezebb. Elszántan csillogott a szeme ahogyan a valára pillantott, még szorosabban hozzásimulva féloldalasan.
  "De csak ha mi is megyünk velük." Igazából Melkorban is felötlött a gondol, bár benn egyszerűen mert vágyott a vérükre és hogy maga mellé állíthassa őket. Mennyire csodás is lenne megrontani a valák új kiskedvenceit. Gyengéden átölelte a hozzádörgölőző maiat. " végén még új becenevet kapsz" nevetett fel, és csak gondolataiban mondta ki -yaulënin-. 
 Mairon erre rendkívül elvörösödött, így gyorsan témát is váltott, mintha csak a vala gondolataiban olvasott volna.
" Arra is gondoltam, hogy az oldalunkra állíthatnánk őket. A tündéket amúgy se szívlelik...persze, csak egy kis ideig...eljátszadozhatnánk velük...ha van kedved...aztááán pedig....megöljük őket...szépen...lassan..." emelkedett meg, melkor felett támaszkodva
  Melkor elmosolyodott, több okból is. első, ezek szerint már olvasott a gondolataiban, na nem tudatosan, de valahogy mégis kapcsolatban álltak. Második, imádni valónak vélte, ahogy incselkedik vele a maia. Nem mintha nagyon kellett volna neki, sokszor már az is elég volt neki, hogy ránézzen azokkal a narancs szemekkel, és már is csillapíthatatlan vágyat érzett iránta. És ha már itt tartott, finoman felnyúlt azért a kecses nyakért hogy éppen hogy csak megkarcolja a fogaival. 
" Mit csinálsz? Éppen a stratégiáról beszélek...." nézett rá egy huncut mosollyal és azonnal hozzá is simult. Ezt a fajta különleges kapcsolatot, Mairon is érezte. Rávetette a narancs szemeit és macskaszerű pupilláját a férfira és kajánul -amit Tőle tanult - elmosolyodott " nagyon nagyon fontos stratégiákról. Mi lenne, ha itt " csókolta meg bal oldalt a mellkasát " jelennének meg először...maajd..." vezette át az ajkait baloldalra " ide jönnének, bevetve minden erejüket és..." harapott rá a férfi sötét mellbimbójára " mindet levágnák. Aztán, odamegyünk mi, elzavarjuk őket....és istenként fognak imádni....én pedig...terjesztem, hogy tiszteljenek és érted harcoljanak..minden erejükkel " Újra megemelkedett, hogy a tekintetük találkozzon és már várta is a meglepett vala reakcióját az előbbiekre.- Mit gondolsz, drágaságom?
Mikor meglátta a sunyi vigyort, már nem sejtett túl sok -jót-."nem figyeltem, elmondanád még egyszer?" Nézett most ártatlan nagyra nyitott szemekkel, bár közben a maiat cirógatta egyik kezével. ÉS tényleg, figyelt, de mutassanak neki valakit aki tudna koncentrálni ilyen helyzetben!
" Ó, hát persze! "felelte a maia, majd megnyalta a nyelve hegyével a férfi fülét. " az orkok két oldalról veszik be a falut " ült melkor ölébe, mindét combját a derekára szorítva a valának " aztán, öldökölni kezdenek....mert Mirdautas vras! Aztán..." érintette meg a vala becses tagját a jobb ujjhegyeivel elsőre gyengéden, majd teljes erejéből, de nem úgy, hogy fájdalmat okozzon. " jövünk mi....elzavarjuk őket, az emberek örülnek, téged istenként imádnak, én meg ráveszem őket, hogy szolgáljanak téged, de aztán...." mosolyodott el és megnyalta a vala nyakát " megöljük mindet! " 
Melkor úgy döntött inkább mégis belefolytja a maiaba a szót és  felült hogy megcsókolhassa, ajkait haraphassa - egyebek közt több minden is eszébe jutott mivel lehetne még elhallgattatni. Nem hagyta odébb menni, vagy megfordulni, kimondottan kedvelte, ha maia rajta tartott sajátos lovagló leckét; de amit éppen kezével művelt is az őrületbe kergette. Hogy lehet ennyire tökéletes? Ábrándozott, miközben egyszerre kavaroktak a fejében a falu lemészárlásáról eltervelt képek és a Maironról felvillanó még kellemesebb tervek aznap estére.
Mairon összerezzent és egy kellemes hidegérzés futott át a testén, ahogyan a vala megcsókolta. Teste lángra lobbant, s szorosan magához húzta a meleth ninnek keresztelt Melkort, belefúrva a hajába s nem engedte el egy pillanatig se, a vágy, nem hagyta neki. És meg is ígérte....sosem hagyja el Melkort....