Melkor reggel indult el Manwe kastélyába, Mairon még bőven aludt, akárcsak a farkasaik. Késésben volt, de a késés elegáns, várakozzanak csak rá a gőgös valák!
Manwe idegesen járkált fel s alá, háta mögé rejtve a kezeit.
Hol lehet Melkor? Kérdezte magától az ezüst hajú férfi, aggódva, mi lesz ha a fivére nem jön el. Aule, ezt nem bánta volna egy kicsit sem, ahogyan asszonya, Yavanna sem. Gyűlölettel telt meg szíve a sötét vala nevének hallatán is.
" Ne aggódj, biztos eljön" nyugtatta férjét Varda.
"és mi van ha nem? Lehet éppen ül angbandban és rajtam röhög. Lehet mégse  volt jó ötlet..." tépelődött a valák vezére, folytatva az ideges mászkálást. De meg kell próbálnia, talán ha megbeszélnék azt az incidenst akkor lehiggadnának a kedélyek. Még Auleval és Tulkassal is megígértette, higy nem esnek neki Melkornak. Már csak ő hívta így fivérét, a többiek mind Morgothnak. Ugy festett ennyit jegyeztek meg az aggasztó hírek ől amit kaptak...
" Drága férjuram, ülj le és várj türelemmel" nyugtatta a fekete hajú Varda, kémlelve a gyönyörűen ragyogó csillagait az égbolton.
Minden vala összegyűlt. Yavanna szőlőszemeket csipekedett, férje pedig italt töltött magának, hogy ne maradjon száraz a torka, mikor egy sötét árny lépett be a csillogó, aranyozott terembe.
Tulkas azonnal megemelkedett és homlokát ráncolva nézte az árnyat, Manwe, azonban széttárta kezeit és vendégszeretően elmosolyodott.
"hát itt van mindenki! Igazán sajnálom a késést, de hát a hágó elég nehezen járható ilyenkor!" köszöntött mindenkit a fekete hajú vala vidáman, átvágva a termen a fivéréig. A valák között megszokott vörös öltözetében jött, szilmariljait hátrahagyva. Kezét így se takargathatta, ezek a kesztyűn is átlátnak.
"meglepett, hogy meghívtál, öcsém" ölelte meg manwet köszöntésnek, és utána csókot nyomva varda orcájára, hogy őt is.
" Köszöntelek. Örülök, hogy elfogadtad a meghívást, bátyám. Egyél, igyál, élvezd velünk a ezt az ünnepélyt. "
Varda kiegyenesedett, majd bólintott férje szavaira. Aule, egyáltalán nem akart Melkorra nézni, haragudott rá amiatt, hogy megkínozta és megmérgezte az ő ügyes Maironját.
" Hogy vagy mostanság? " kérdezte Varda a valától. Nem akarta azonnal letámadni a háborús kérdésekkel.
Ulmo, habár nem igen szerette a szárazföldet, ő is elhagyta szeretett vizeit, hogy eme napon a valák csarnokában lehessen. Nessa, Nienna és Vána, a vala úrnők kényelembe helyezve magukat nézték Morgoth-ot. Nem szívesen fogadták maguk közé, de Manwëval nem akartak ellenkezni.
"ami azt illeti igazán jól! De nem akarom az unalmas kis életemmel fárasztani a társaságot!" legyintett Melkor, közbe alig várta hogy elsüthesse gonosz vicceit. De a lényeg az időzítés, emlékeztette magát. Kényelmesen helyet foglalt Manweék mellett, és italt töltött magának.
" Kellemesen? Ugyan miért érzed te magad kellemesen? " mordult fel Aule, bár legszívesebben a vala oldalába mart volna. Tudta, hogy csatát vesztett, ezzel akarta tépni az idegeit, de megígérte Manwënak, hogy nem fogja.
Melkor pohara mögül sandított a szakállas valára. Láthatóan mindenki alig várta, hogy ők ketten összevesszenek. Sokkal jobb szórakozást tartogat nekik.
"nem is tudom... Kicsit kellemetlen erről beszélnem" igazán szeretett szórakozni másokkal. Ártatlanul nézett körbe a díszes társaságon és belekortyolt megint italába.
" Kellemetlen? Tán valami nyomja a lelked? " emelte aprócska ajkai elé gyengéd s nőies kezeit Varda, mintha csak aggódna vagy elszörnyülködött volna férje bátyjának szavain.
" Ugyan, hiszen az előbb mondta, hogy jó kedve van, igaz, Melkor bátyám?"
"nos.. Öhmm..." odahajolt Vardához és csak az ő fülébe súgta "van valakim" és lehajtott fejjel ücsörgött, ajkát harapva, mint aki fél a gyengéd lelkű nőtől.
Legbelül hangosan nevetett, ezért is kellett ajkába harapnia.
" Van valakid? " hangoztatta meglepettségében Varda, így már az egész terem hallotta.
Manwë felegyenesedett és kérdőn bátyja felé fordul.
Na ezt, nem gondolta volna. Van szívében jóság! Lelkendezett magában a vala és boldogságot tükrözve elmosolyodott.
" Ki az, aki összeállna ...Vele? " suttogta Nienna a mellette ülő Tulkasnak.
Melkor állmegdöbbenve és puffogva nézett Vardára, mint aki el se hiszi higy kikotyogta mindenki előtt - persze hogy ezt akarta.
"mondtam hogy nem nagy ügy.. Ehe... Öhm... Öcsém, is miről akartál beszélni?" ha díjaznák a színészetet ő biztos kapna valamit. Olyan jól játszotta el a zavarban lévő ártatlant, hogy még Aule is elhitt belőle valamennyit.
Varda lepisszegte a sugdolódzókat, hiszen ez remek hír! Ha Melkornak van valakije, akkor talán felhagy az esztelen pusztítással.
" Jajj Melkor, de hiszen ez egy csodálatos hír! Mesélj a kedvesedről. " kérte Manwë, aki szintén abban reménykedett, hogy fivére felhagy a vérengzéssel most, hogy párt talált magának.
Varda megenyhült és kíváncsi szemekkel méregette a zavarba ejtett Melkort.
"nos, ha annyira ragaszkodsz hozzá" félénken körbesandított a rászegeződő szempárokon.
Ulmo most már nagyon is örült hogy eljött, ilyen hangulatos ünnepségen akkor volt utoljára, mikor Melkor meztelenül táncolt be yavanna ünnepén. Titkon hasonlót remélt tőle, nem kedvelte, de sose unatkoztak ha ő is jelen volt.
Melkor megköszörülte torkát és ivott még egy kis lélekerősítőt.
"nos, ő egy varázsló... És jóval fiatalabb nálam..." kezdte bátortalanul.
Irmo és Mandos összenéztek, Orome és hitvese pedig értetlenül hallgatták Melkort. Yavanna, aki boldogságot vélt felfedezni Melkor arcán, bár nem kedvelte, de megenyhült és mosolyogva hallgatta őt.
" Szóval varázserővel bír a kedvesed! Mily nagyszerű! " lelkendezett Manwë.
"szinte minden időnket együtt töltjük.! Együtt járunk vadászni, gyakorolok vele új varázsigét, vannak farkasaink, közösen nevelgetjük őket; a minap még főztem is a kedvéért! Tulkas már tudja, hogyan szoktam!" nevetett Melkor, mint aki kezd felengedni és bátrabban mesélni a többieknek.
Tulkas elismerően poharat emelt, de egy vigyornal több még nem sikeredett tőle.
"jaj, Manwe, úgy érzem teljesen a feje tetejére állította az életem" Mekor úgy kezdte megfogalmazni, hogy ne hazudjon, csak nem mondjon el mindent.
" Milyen kedves! " mosolyodott el Este, Yavanna vállára támaszkodva. Mindkettejük szeme felcsillant, ahogyan a szerelmes Melkort hallgatták.
" És szereted? " kérdezte Varda kíváncsian, széles mosollyal
Melkor most tényleg kicsit zavarba jött, de aztán elhatározásra jutott. Végülis már nem mindegy?
"azt hiszem igen..." mondta halkan motyogva, lehajtott fejjel hajzuhataga mögé bujva, a körmeit babrálva. Egy kicsit rájátszott, biztos ami biztos.
Manwë szintén megemelte a poharát, hogy igyon fivére egészségére, hisz nagyon büszke lett rá és ahogyan a többi vala úr is, megkönnyebbült, hiszen ez bizonyára Melkor háborúinak véget jelenti.
" Aha " motyogott csak ennyit Aule, aki már sajnálta is azt, aki Melkor " kedvese ".
" Mesélj róla még! " érdeklődött Este " Hogy néz ki? "
" Ragyognak a szemei mint égen a csillag ha rád néz?" Folytatta Varda.
" Szeret viszont? " szólt közve Yavanna is.
Aule szemet forgatott felesége viselkedésén. Ő nem enyhült meg ily könnyedén, bezzeg Manwë, már könyökkel tartotta a fejét és úgy hallgatta a fivért.
Melkor majdnem felnevetett. Ha tudnák... Miert is ne!
"ooh, biztosan. A szemei nem hogy mint a csillagok, inkább mint maga a nap, úgy lángolnak. Csodás hosszú vörös hajzuhataga van es fehér puha bőre. A mosolyától egyszerűen elalélok... O és olyan tüzes, hát el se tudjátok képzelni, az ágyban se lehet vele bírni! " Lendült bele Melkor a sztorizásba, kiváncsi volt mikor akadnak ki végleg.
Varda hófehér arca tűzpirossá változott erre és hevesen legyezgette magát, míg Yavanna nőiesen fészkelődött. Ulmo és Tulkas kacagni kezdtek, elképzelve Melkort, miket alkothat le a hálótermében kedvesével.
" No és neve is van ennek a tüneménynek? "
" Hogyan ismerted meg?" Folytatta Tulkas, most már ő is kíváncsi volt.
Manwë elmosolyodott.
" Ne hozzátok zavarba szegényt!"
" Szegény abban a hideg és nyirkos palotaban él? " kérdezte Yavanna.
Melkor felettébb büszke volt magára, ilyen csodásan felvezetni egy csattanót!
"én tithen erchamion ninnek hívom... Tudooom..de..olyan édes...és nem hideg, kikérem magamnak! Sokat fejlesztettem rajta azóta.. . Igazság szerint itt ismertem meg Valarban..." kicsit megint húzta a többieket, mint aki fél elárulni nekik ki is a titkos szerető.
" Itt, valarban? " nézett össze Manwë és Varda.
"  ezek szerint ismerjük? " gondolkodott el egy kicsikét Este, nagyokat pislogva azon, hogy itt ismerte meg őt Melkor.
" A...kedvesed egy maia? "
" Milyen aranyos egy becenév! Melkor, gratulálok neked! " folytatta Yavanna az olvadást és teljesen kivirágzott.
Ulmo újból megemelte a poharát és féloldalasra húzta a száját egy nagy mosolyra. Az izmos alkatú, szigorú arcú férfi jót szórakozott a szerelmes valán.
"i-igen... Egy maia..." felelt félénken, és alaposan megfigyelte a többieket. Talán itt az ideje, gondolta magában. Most már mindneki kíváncsian figyelte minden szavát.
"igazság szerint majdnem mindegyikőtök ismeri és megvallom kicsit félek is elmondani ki az, nehogy valakit magamra haragítsak"
Aule is érdeklődni kezdett, mindenki kíváncsian méregette Melkort, Varda pedig nem bírta tovább, egyenest rákérdezett:
" Jajj Melkor, áruld már el, ki az a tüzes maia aki így elcsavarta a fejedet! "
"huh... Legyen... MAIRON!" Színpadiasan szettarta kezeit ahogy kimondta és vigyorigva várta a reakciókat.
Ulmo kiköpte az italát, hiszen ez férfi név! Tulkas a fejét fogta, sokan háborogni kezdtek, hiszen az a maia nem meghalt?
Amint kimondta a titkos szeretője nevét, minden vala nyugtalankodni kezdett, főleg Aule, hiszen Mairon az ő maiája....
" De...de...Mairon meghalt! " tárta szét Yavanna a kezeit. Egyszerűen nem értette.
" Melkor, ez valami rossz vicc?! " mordult fel a kovácsok kovácsa
"nem, neeem! Mondtam, hogy nem akartam vele senkit megbantani!" mentegetozott kozekebb huzodva manwehez, bízott benne megvedi ha valami baj lenne.
Varda szemei teljesen elkerekedtek, Yavanna pedig szédülni kezdett és pár pillanat múlva el is ájult Este mellett, aki hevesen legyezgette az arcát, hogy térjen magához.
" Tee.....!!! " fortyogott Aule és már keszült is felpofozni Melkort, miután elképzelte, miket művelhet ő az ő Maironjával....
Tényleg szeretik egymást?....
Manwë, felelni sem tudott, a valák királya, sokkos állapotban ült a hatalmas trónján, tikkelő szemekkel pedig a semmibe meredt.
Melkor és Mairon...Melkor és Mairon....
" De ha nem  halt meg akkor mégis?...." gondolkodott el Tulkas.
" Morgoth behálózta és a saját oldalára állította szegény Mairont!! " háborgott Aule, mint a tenger.
"fogalmam sincs amúgyis miről beszéltek, Mairon felkeresett engem Anbandban miután Aulenal összeismerkedtem vele... Ami akkor történt mikor meglátogatott titeket, azt kérte adjam át a bocsánat kéráését....azt hitte nem hinnétek el neki az igazságot....és nagyon sajnálja... "melkor egyre jobban belelte magát a szomorú, megbántott szerepbe.
"várj... Azt akarod mondani, egy fiatal férfi a szeretőd?" ulmo nem tudott ezen túllépni, neki ez felfoghatatlan volt.
Manwë, továbbra is hallgatott....
Aule azonban szitkozódott és minden csúfságnak elhordta Melkort.
" Azt hiszed, hogy én ezt beveszem?! Mairon jólelkű, segitőkész, kedves és tehetséges fiú...mit akarna egy olyan féregtől mint amilyen TE vagy?! Én nem hiszem el....."
A vala úrnők összesúgtak egymás között. Felfoghatatlan volt számukra Melkor minden szava, Ulmonak az, hogy egy férfit szeret a vala, páran azonban amiatt aggódtak, ha az a fiú valóban Melkor oldalán áll, akkor hatalmas erőt birtokol a vala és meg kell győzni, hogy ne háborúzzon tovább. Aule ugyanis jól tisztában volt az ifjú képességeivel, ahogyan a semmibe meredő Manwë is.
"o pedig kénytelen leszel! Hogy mit akarhat tőlem? Például hogy olyan gyönyörökhöz juttassam, amiről még csak nem is tudott!" vágta aule képébe Melkor, most már felkelve helyéről.
Tulkas készenlétben figylete őket, tudott Manwe tervéről és félt hogy Aule fogja mingyárt elrontani az egészet.
Varda megpróbálta lecsitítani a valákat, igy kedvesen felállt és szólt mindannyiuknak.
" Mit számít hogy ki az, hogyha Melkor szíve felé húz? Legyetek....nos...Boldogok! " próbált békét találni a fény úrnője, bár maga is rettentően zavarba került Melkor és Mairon viszonya miatt, hiszen elképzelte azt amit nem kellett volna.
Manwe nagy nehezen visszatért a valóságba de még dadogott csak és nehezére esett összeszednie, mit is akar mondani a bátyjának.
" Mairon...szóval ....értem..khm " motyogta " Na de, most hogy ilyen....boldog vagy, bizonyára nagyon elfoglal a te....egyetlened..khm....nincs igazam? "
Melkor sóhajtva visszault a helyére, és keresztbe tette a lábait mint aki megsértődött.
"igen....eléggé jól lefoglal... Egyesekkel ellentétben én tanítok is neki használható dolgokat." nézett szigorúan Aulera. Már egy jó ideje megértette Manwe valódi szándékát, de nem is bánta. Jó maga is azért jött, hogy elhitesse velük nincs ok aggodalomra - és így ne is foglalkozzanak középfölde lakóival.
Ulmo még mindig döbbenten bele ivott italába. Ezt buztos csak álmodja, berugott és badarságokat álmodik.
" Ne vitatkozzatok. Fivér, sajnálom ha esetleg megsértett a reakciónk, nem erre számítottunk...."
" hát nem!! " morgott Aulé és azonnal el is fordult. Nem akart ránézni se Melkorra, akit gyűlölt most már, mindenkinél jobban.
Varda megérintette kedvesen Melkor vállát. Biztos volt abban, hogy békén fogja hagyni Ardát és megleli a lelki békéjét a maia fiú mellett, így feleslegesnek tartotta, hogy Manwë a tündékről és emberekről papoljon. Végül is, jól sült el a terv, az étel és ital pedig szorgosan fogyott.