Mairon hevesen csókolta a férfi ajkait, talán enyhén meg is harapta őket, ahogyan feljebb kúsztak az agyon. Most sokkal bátrabb volt, mint tegnap. Hagyta magát Melkornak, szinte már ő tárta szét a lábait és érintette össze a közös ütemre a mellkasaikat. A sajátja fel s le járt, miközben felhevülten kapkodta a levegőt. Az ujjait belefúrta a fekete tincsekbe és a valát újra és újra csókokkal borította el.
Melkor teljesen elvesztette az önuralmát, a legjobb értelemben. Mairon mozdulatai, a derekára záruló lábak, a hátát karmoló kezek a végletekig hajszolták. Mély, torkából feltörő morranással kiszabadította magát az ölelésből és csípőjénél megragadva megfordulásra kényszerítette a fiút. Meglepte kissé ezzel a vadsággal, de hamar ráérzett az új felállásra tanulékony partnere. Még így is képes volt őt megőrjíteni apró mozdulatokkal, vagy éppen egy kéjes nyögéssel, elfojtott morranással.
" Nagyuram...." kapaszkodott bele az ágy szélébe, előre nyulva a kezeivel, a csípőjét pedig megemelte, amint Melkor gyorsabb ütemre váltott az izgalomtól. A vörös tincsek a nedves testére tapadtak, ő pedig kéjesebbnél kéjesebben nyögött, örömdalt zengve ezzel Melkor füleinek.
Az előtérben elhaladó járőröző orkok egy darabig hallgatták a kiszűrődő hangokat, nem tudták eldönteni, hogy vajon be merjenek-e menni. Végül abban egyeztek meg, hogy Melkor nagyúr biztos mérges lenne ha beleavatkoznának az ügyeibe, de szegény kovácsfiú nagyon szimpatikus volt nekik a minap...
Eközben odabent az emlegetett mesterük érezte az eksztázis pillanatának közeledtét, a vad ritmust követve amit teste diktált. Látta, hogy Mairon maga is önkívületi állapotban markolja hol az ágytámlát hol a matracot; ennek ellenére úgy döntött kezébe veszi a helyzetet és kissé változtatva tartásán előrenyúlt a fiú ágyékához, egy pillanatra sem megállítva a kellemes ritmust.
Mairon erre még az eddigieknél is hangosabban nyögött fel.
" M..Melkor...ne hagyd abba...." szökött fel a kéjes hangon elhangzó mondat a torkából, az egyik kezével pedig hátranyúlt, elkapva Melkor tarkóját és próbált hozzásimulni a hátával Melkorhoz. Fel sem ismerte volna magát ha kívülről látja. Az édes hangja betöltötte az egész palotát, a szemében a tűz pedig úgy lángolt mint a ma megismert balrog teste.
"Mit művelsz te velem?...." kérdezte Melkor a vörös hajzuhatagba még mindig levegőért kapkodva, Maironnal együtt. Hátraült a sarkára, a fiút magával húzva, egy pillanatra sem volt hajlandó elengedni . Volt valami melegség, valamiféle intimitás abban ahogy magához szorította a lassan lenyugvó, csupa-verejték testet. Most, hogy újra érzékelte a külvilágot és saját gondolatait, nem értette mi történik vele. Nemrég még gyilkos düh fortyogott benne, most meg Yavannát megszégyenítő szerelmesek módjára ölelik egymást.
Mairon mosollyal az arcán nézett Melkorra, majd amint a teste lenyugodott és normál tempóban vette a levegőt, azonnal meg is szólalt.
" És ma még új varázslatra sem tanítottál engem " érintette meg a kegyes körömmel végződő mutatóujjával Melkor orrát és kényelmesen hátradőlve kinyújtózkodott az ágyon.
Olyan boldognak érezte magát a férfi mellett, amit nem tudott megmagyarázni magának és körbeírni sem, hiszen ezzel az érzéssel most találkozott először.
" Nem is tudom, melyikünk füle áll most ketté, Melkor, de az egyértelmű, hogy nem akarod, hogy külön hálóm legyen! " kuncogott a maia az ura mellett.
Melkor már majdnem zavarba jött, mikor rádöbbent mi történt: Mairon flörtöl vele! Kikerekedtek a szemei a meglepetéstől, és megpróbálta kitalálni pontosan mikor is lett a félénk fiúból ez a csábító veszedelem. Elégedetten legeltette szemeit az előtte elnyúló világos bőrbe bújtatott testen. Úgy döntött ma estére száműzi az aggasztó gondolatokat és inkább hagyja magát elcsábítani, bármit is tervez a maia.
" Talán valami gond van, Nagyuram? Olyan nagyon lesápadtál, tán nem melegítettelek fel eléggé? " kérdezte az ajkait harapva Mairon, és felvonta a szemöldökét.
Hason feküdt az ágyon, könyökölve Melkor mellett, a haját pedig egy nyakrándítással átdobta a háta felett, ő maga pedig szemezett a valával megállás nélkül. A hosszú körmös ujjait végigcsúsztatta a mellkasától az arcáig, ahonnan az ujjai a hajára tévedtek. Az ujjára csavarta a sötét fürtöket, közben csíntalan vigyorral figyelt.
" Melkor. Csókolj meg " jelentette ki a maia.
Maga is ledöbbent rajta, de szinte azonnal "engedelmeskedett" a fiúnak; nem tudott ellenállni ilyen csábításnak. Hosszú, forró csókkal támadta le Mairont, de amennyire bírta, visszafogta magát. Kíváncsi volt mire megy ki a játék és meddig megy el a kísérletezésével csábítója.
Mairon, a játékossága után azonban csak megfogta a kezet és Melkor oldalához bújt, elégedetten lehunyva a szemeit, mint aki jól végezte a dolgát.
" Korán kelek...mutatok majd neked valamit, de kérlek ne gyere be majd a műhelyebe...." suttogta Melkornak az ifjú, majd a vállára hajtotta a fejét és halk szuszogásba kezdett, miután álom szállt rá.
"ó de meg fogod még ezt bánni...." súgta Melkor, remélve h még hallja a fiú. Mairon elégedetten vigyorgott terve sikerességén és már merült is édes álmába....
-CSATTT- Mairon azonnal felült és sajgó fenekéhez kapott, de mikor körbenézet Melkor neki háttal feküdt a helyén és lassan fordult felé, kérdő tekintettel.
" Nem tudsz aludni?" Alig látható gonosz kis félvigyor jelent meg ajkain a sötétben.
" MEEEELKOOOOOR!" Kiáltott teli torokból az ifju maia, oly hangosan hogy az orkok is visszahúzódtak a helyükre és a járőrözők is összerezzentek.
A vörös hajú fiú duzzogva ült és nézte a mesterét, már azonnal visszavágáson gondolkodva, de egyszerűen nem tudott rá haragudni, így felsóhajtott csak.
" Csak nem azt akarod, hogy máshol aludjak? " kérdezte és már ki is húzódott az ágy szélére, persze nem gondolta komolyan, csak azt akarta, hogy Melkor újra átölelje, magához húzza és ne engedje elmenni.
"Nem értem miről beszélsz, az előbb még békésen aludtam, amíg fel nem kiabáltál" kérte ki magának a nagyúr hanyagul felkönyökölve. Haja puha függönyként ölelte körbe arcát és tekergett a mellkasán. Mairon durcásan fújtatott az ágy szélén, sajgó fenekét tapogatva.
Vissza sem szólt neki, csak ráncolta a homlokát és duzzogott Melkor viselkedesén.
És én még ajándékot készítek neki! Gondolta magában és tovább tapogatta a fenekét, felhúzott lábakkal az ágy szélén, de csak nem bírta ki és átlesett a válla felett, majd gyorsan vissza és lefeküdt, de továbbra is arra gondolt, hogy szüksége van az ölelésére
Melkor egyik szemöldökét felvonna figyelte a jelenetet. Pár percig várta, tesz-e valamit Mairon. "kiszámíthatatlanabb mint Ulmo pocsolyája" gondolta magában egy nagy sóhaj kíséretében.
Mairon kétségbeesetten vágyott a melegségre, de akkor se fog bocsánatot kérni! Ő rácsapott a fenekére! Még mindig sajog, olyan erősen!
Ekkor valami sötétebb eltakarta azt a kevés kis fényt is, amit a szoba végében pislákoló tálnyi parázs adott. Fekete, puha haj hullott a vállára és az arca elé, kellemesen megcsiklandozva.
"kérsz rá gyógyító puszit?" Kérdezte egy kacér hang, majd apró csókok kezdték el elhalmozni a vállát, majd a lapockáját, és lassan elindult lefelé a hátán. Maironnak az ajkába kellett harapnia, hogy visszafojtson egy kuncogást.
" Elég lesz Melkor, elég, elég! " nevette el magát Mairon, annak ellenére, hogy mindent bevetett a kacagás ellenére.
Lefogta a vala kezeit és szorosan odabújt hozzá, de nem aludt sokat, mégis fontos volt neki, hogy szorosan magához ölelhesse a valát arra a kis időre, ám miután felkeltek, az első dolga az lett, hogy a műhelyébe ment, átrohanva három járőröző orkon, hogy elkészítse Melkor ajándékát......