Szirénák zaja tölti be tokyo utcáit. Egy  fiatal, látszólag alig tizenhat esztendejét betöltő, sötét hajkoronával, s vékony testalkattal rendelkező fiú zaklatott szuszogása hallatszik. Mellkasa rendszertelenül mozog fel, s le, a levegőt gyorsan kapkodja, s mégis rohan, mintha az élete múlna rajta. Talán így is van. Egy sarkon megáll, térdeire támaszkodik. Könnyei némán folynak, egészen állcsontjáig. Ebben a hajnali órában csupán pár autós közlekedik. A sötét utcákat lámpák fényei világítják meg. A fiú - ki a Kouja névre hallgat - ajkaiba harap, s rögeszmésen hátra-hátra pillant. Különleges kék szemeit könnyfátyol csúfítja. Homlokán verítékcseppek gyöngyöznek, s talán ez lehetne egy szép pillanat is, ha nem látott volna egy személyt. Egy személyt, kit ki akart zárni életéből, s emlékeiből. S a találkozás nem volt épp gyermekded álom, még csak meghitt, idilli sem. S hogy ki ez a személy?
A fiú apja.

-Kouja! Kisfiam! - reszelős, mély hangjától visszhangzik a szűk utca, érződik rajta a gúny, s hogy vigyorog. A sötétből a már őszülő férfi lép ki. Szemei ugyan olyan kék, akár gyermekéé, testalkata görnyedt, egy fekete szövetkabátot visel, szürke farmernadrággal. Ruhája tocsog a skarlátvörös, fémes folyadéktól. Az anyja...

-Mit tettél? -  kezeit ökölbe szorítja, ajkai megremegnek

-Hát nem örülsz? Mostmár itt vagyok és kicsit helyre tettem azt a ribancot... - ujjai közt forgatja a kést, nyomatékosítva mondandóját.

-NE BESZÉLJ ÍGY RÓLA! - csattan fel, hangja élesen cseng, az üres utcán még félelmetesebb

-Miért ne? Hisz mikor elfogtak egy kis szórakozásom végett...- utal itt első gyilkosságára, hatás szünetet hagyva -...felcsináltatta magát, de ne aggódj...ezt már elintéztem...

-Chou? - megfagy benne a vér, húga nevét félve kiejtve

-Az a fatty? - felkacag, mintha ez volna a világ legviccesebb tréfája - Kicsit megcsonkítottam...baj? - ajkait egy vigyorra húzza, s egyet előre lép, a fiú irányába

-Mit tettél vele?

-Elválasztottam a fejét a testétől. - von vállat, hangja érzelemmentesen ejti ki eme szavakat -...és most...-lép még egyet, ezzel falhoz szorítva elsőszülött gyermekét -...te jössz - füléhez hajolva suttog, s először csupán egy karcolást ejt Kouja derekán, majd mélyebben vág bele húsába. A fiú arcát könnyek lepik el, de nem adja más jelét a fájdalomnak. Skarlát vére beszínezi világos ingét. A férfi megunva a játszadozást oldalába szúrja a fegyvert. Fájdalmas, már - már nőies sikolyt hallat a fiatalabb. A férfi arcán egy elégedett vigyor jelenik meg, s fia szemeibe állítja a szúrófegyvert, egy újabb sikolyt előcsalva belőle, majd megunva a szórakozást mellkasába szúrja kezében szorongatott fegyverét, s még egy utolsó pillantás vet a megcsonkított, élettelen fiára.

-Boldog 16. születésnapot fiam...