Az első nap a suliban nem is volt olyan rossz, leszámítva azt a kis beszólást Csabától, de végül is azt is el lehet felejteni. De a legfontosabb...végre jól érzem magam. Végre nem az van, hogy amikor felkelek, akkor félve megyek suliba. Már nem.
Most, amikor felkelek boldog vagyok, és alig várom, hogy találkozzak az újdonsült ismerőseimmel.
Az egyetlen rossz dolog ebben az egészben az az, hogy mivel a suli egy másik városban van, ezért busszal kell járnom, ami hétkor indul és szerintem már említettem, hogy a korán kelés nem az én műfajom. 6:25-kor szól az ébresztő, esküszöm, hogy abban a pillanatban mindennek elhordtam a kedvenc bandám, mert olyan hangerővel kezdték játszani az Amnesia-t, hogy belesüketültem. Félre értés ne essék,szeretem én ezt a számot, DE nem reggel fél hétkor, mert olyankor egy hatalmas zajnak hallom, amit sürgősen el kell tüntetni a föld színéről.
Tehát miután elhordtam mindennek ezt a számot, meg úgy magát az egész korán kelést, végre felöltöztem, és bementem a fürdőszobába.
Amikor belenéztem a tükörbe egy zombi feje fogadott. Komolyan úgy néztem ki, mint aki már egy hete nem aludt. A hajam össze-vissza állt, és a szemem alatt sötét karikák húzódtak. És akkor még ne is beszéljek arról, hogy nem elég, hogy úgy néztem ki, mint egy zombi, a homlokom úgy nézett ki, mint egy csatatér, tele pattanásokkal.
- Hát ez remek! Ma is csodásan festesz ki Flóra! - mondtam a tükörképemnek, némi iróniával a hangomban.
Ja igen. Ez megszokott dolog nálam, ha tükörbe nézek soha nem tetszem magamnak, túl csúnyának, vagy túl kövérnek találom magam, ami az önbizalomhiányom miatt van. Szóval, miután valahogyan varázsoltam magamnak egy elfogadható külsőt, amivel kiléphetek a nyilvánosság elé, már csak öt percem volt a buszig.
Hát ez remek, már a legelső nap lekésem a buszt, hát ki más járna így, ha nem én? Szuper gyorsasággal kirohantam a fürdőből, felhúztam a cipőt, felvettem egy kabátot, és a vállamra dobtam a táskám. Még szerencse, hogy két lépésre lakok a megállótól, mert különben lekéstem volna a buszt.
Amikor odaértem a suliba, tanácstalanul álltam a folyosó közepén, mert fogalmam sem volt róla, hogy hol lesz órám, hirtelen megpillantottam Csabát és Pétert, akik most jöttek be az ajtón.
Ezek meg hol jártak?
- Sziasztok,hol lesz az első óra.
- Szia. A négyes terembe. - ezzel ott hagytak.
Hát persze. Meg se várjatok. Hát mi a francért várnátok meg? Ez csak az a szerencsétlen Flóra, semmi okunk megvárni. Csak egy jelentéktelen személy, aki csak úgy létezik. Még azt sem tudjuk, hogy mit keres itt. Na nem baj, legalább segít majd a háziban.
Hát nem. Ez az év rólam fog szólni, nem rólatok. Nem fogtok kihasználni. Senki sem fog kihasználni. Nem vagyok egy rongy, amit csak úgy el lehet dobni.
Ember vagyok bassza meg. Én is ember vagyok, csak úgy mint ők. Én sem vagyok kevesebb, mint ők. Bebizonyítom, hogy engem nem lehet csak úgy levegőnek nézni. Nem engedem.
Én is vagyok valaki!