Reggel egy nagy gyomorgörccsel ébredtem, hiszen ma lesz az első napom a Váradyban. Nem is tudom, hogy milyen érzések kavarognak most bennem, mivel igaz, hogy új sulit kezdek, ami talán egy új életet is jelenthet számomra, ott lebeg felettem három nagyon is idegesítő fekete felhő, szerintem mindannyian tudjuk, hogy mikre illetve kikre gondolok.
Tehát, miután nagy nehezen beleerőltettem magamba egy kis reggelit felöltöztem.
Mivel ez az első nap, természetesen fekete-fehér szettben kell megjelenniük a diákoknak, én is "ünneplőbe" öltöztem. És ezután beültem az autóba apa mellé, aki vigyorogva nézett és megkérdezte:
-Na? Készen állsz?
-Igazából nem tudom. Nagyon ideges vagyok. Mi lesz, ha valami hülyeségeket csinálok vagy mondok idegességemben? És, ha...
-....Figyelj nem lesz semmi baj. Az idegesség természetes, hiszen mindenki izgul, ha valami új előtt áll, amit még soha nem próbált. De higgy nekem a változás mindig jó.
Talán igaza van. Vagyis remélem, hogy igaza van.
Hamar elrepült az a félóra, amíg a suliig vezető út tartott. Talán túlságosan is hamar.
Kiszálltunk az autóból és a kapun átlépve megcsodálhattam a Váradyt.
Ami először szemet szúrt az, az, hogy sokkal nagyobb, mint a régi sulim.
Elég bénán nézhettem ki ott, mivel csak álldogáltam a kapu közelében, és a sulit bámultam nyitott szájjal, mint aki életében nem látott iskolát:").
Egyszer csak három ismerős alakot pillantottam meg a nagy tömeg közt. Más helyzetben soha nem mennék önszántamból a három méteres körzetükbe, de mivel nem akartam egyedül álldogálni a tömeg közepén, mint egy fogyatékos ezért muszáj voltam beszédbe elegyedni velük:
- Sziasztok.
- Szia.
- Szóval. A többi osztálytársunk hol van?
- Valahol a suli udvarán kell, hogy legyenek -mondta Csaba.
Nem mondod... Erre magamtól nem jöttem volna rá...
- Aha. Kösz. Ez nagy segítség volt.
- Csak nem vagy ideges?-kérdezte Péter.
Hát persze. Te aztán nehogy kimaradj. Seggfej.
- Nem. Miért lennék?
- Te minek jöttél ebbe a suliba? Miért nem mentél egy másikba?
Na. Kezdődik. Úgy érzem ezt még sokszor fogom hallani a négy év során...
- Már bocsánat, de én hatodiktól ide készülök, és ti csak nyolcadikban jelentettétek be. Úgyhogy ezt a kérdést csak én tehetem fel jogosan nektek.
- Mégis honnan veszed ezt? Én már elsőtől ide készülök-mondta Csaba.
-Tudod, mit? Mindegy. Egyezzünk meg abban, hogy tegyünk úgy, mint akik nem is ismerik egymást rendben? Úgy érzem ez nem fog nehézséget okozni nektek hiszen nyolc éven keresztül ezt csináltátok kivéve, amikor én voltam a szívatás tárgya, tehát minden páros nap.
Mint egy végszóra megérkezett egy első látásra nagyon szimpatikusnak tűnő tanárnő (mint később kiderült, ez a nő az osztályfőnök lesz, akit teljes mértékben gyűlölni fogok, és szerintem ez kölcsönös, de ezt majd egy későbbi részben).
- Sziasztok. Ti biztos a kilencedikesek vagytok. A vagy B osztály?
- B! - mondtuk kórusban.
- Akkor gyertek velem. Az osztálytársaitok már várnak. Én leszek az osztályfőnökötök.
Lezajlott az évnyitó, az előbbi tanárnő, mint kiderült az osztályfőnök, felvezette az osztályt az emeltre, ha jól láttam egy 16-os számmal ellátott terembe.
A terem nagyon tágas volt és a székek körbe voltak rakva, a kör közepén volt egy díszítés egy kendővel lefedett valami (ezt jól megmagyaráztam, de jobban nem tudom. Remélem érthető volt) amin néhány kép volt.
Ami után mindenki megtalálta a helyét az osztáyfőnök megszólalt:
-Sziasztok! Szeretettel köszöntelek titeket a Várady Lajos Líceumban. Először úgy gondoltam, hogy megismerkedés céljából játszunk egyet. Én mondok egy tulajdonságot, és odamutatok az osztálynak egy részére, és aki magára ismer az álljon oda az általam mutatott részre. Érthető voltam?
Mindenki bólogatott.Ezután az osztályfőnök mondott egy csomó tulajdonságot, amik által kiderült, hogy ki mit szeret csinálni. 

Amikor azt mondta, hogy "álljon ide az, aki szeret olvasni" arra gondoltam, hogy na ebben egyedül leszek, de nagy meglepetésemre hárman tömörültünk a kijelölt részre. Egy szemüveges lány, egy rövid barna hajú lány és én. A rövid barna hajú lány rám mosolygott majd megjegyezte: -Jó sokan vagyunk... Én csak mosolyogtam:

 -Igen. 

Hamar eltelt az első nap, de az osztály úgy döntött, hogy elmegy egy pizzázásra. 

Amikor mindenki leült egy asztalhoz, már nem tudom, hogyan de a rövid barna hajú lány mellé kerültem, akinek a társaságában volt még két másik lány is. Az egyik egy nagyon csendes(-nek tűnő), hosszú barna hajú lány volt, mint később kiderült Annabella/:")/ a másik pedig egy hozzám képest túl hiperaktív lány volt Csenge:") /, ne szedd le a fejem kérlek!!!/,a rövid barna hajú lány pedig Zsanett
Már nem tudom, hogy hogyan, de valahogy a könyvekre került a témánk, és én pont, akkor olvastam a J. K. Rowling által írt Harry Potter és a Főnix rendje című könyvet, aminek a hallatára Zsanett szeme felcsillant, és, mint egy óvodás, aki csokit kap olyan szemekkel kérdezett: 

-Harry Pottert olvasol?
-Igen.
Na és itt kezdődött minden. A Harry Potternél.
Thank you J.K.Rowling. Thank you Harry Potter.