Az egész még mindig olyan volt, mintha meg sem történt volna. Nem gondoltam volna az előző heti elutasítás után, hogy Jungkook még egyszer meg fog csókolni, de nem panaszkodtam. Hiába könyveltem el magamban, hogy innentől kezdve nem fog úgy érdekelni, ez szerintem már akkor érvényét vesztette, amikor újra találkoztunk. Ha a közelében vagyok képtelen vagyok a józan eszemre hallgatni és ez nem feltétlen jó, mert nem akarok ennyire befolyásolható lenni.

– Ígérd meg, hogy soha többet nem jössz a munkahelyemre – szólalt meg csak úgy random, hiszen hosszú percek óta csak feküdtünk az ágyamon és cirógatta a felkaromat, én pedig csak behunyt szemekkel pihentem a mellkasán.

– Nem fogok! – vágtam rá azonnal, hiszen eszem ágában sem volt oda visszamenni, elég volt az a pár perc, amit Jungkkokkal és az apjával töltöttem.

– Akkor jó! Egyébként... szóval apám nem rossz ember, csak nem szereti, ha idegen merészkedik a területére és azt sem, hogyha valaki megszegi a szabályokat.

– Értem – motyogtam, mert nem igazán tudtam mit mondani a kijelentésére.

Az eddig hallottak és látottak alapján kétlem, hogy Jungkook apja nem lenne rossz ember. Láttam a szemeibe, hogy mennyire jól szórakozik azon, hogy megijedtem tőle és nem kizárt, hogy képes lett volna rám lőni, ha nem húzok el onnan. Na, meg aztán milyen apa veri vagy éppen vereti meg a fiát annyira, hogy eszméletét vessze?

– Amúgy meg büszke vagyok rád, hogy nem árultad el a saját neved – villantotta ki a fogait.

– Nem is tudom, hogy miért hazudtam. Csak ez jött, éreztem, hogy nem szabad az igazi nevemet eláruljam.

– Jól tetted – mosolyodott el, mire az én ajkaim is felfelé görbültek.

– És akkor most mi van közöttünk? – tettem fel a világ legértelmesebb kérdését, mire láttam a fekete hajún, hogy valami frappáns válaszon gondolkozik.

– Jelen pillanatban alig pár centi – villantotta ki fogait, mire megforgattam a szemeimet, mert éreztem, hogy valami ilyesmit fog válaszolni. – Egyébként meg nem tudom. Mi legyen közöttünk?

– Mi legyen? – ismételtem meg a kérdését, ugyanis arra voltam kíváncsi, hogy ő mit szeretne, mert azzal tisztában voltam, hogy én mit.

– Na, mi? – villantotta ki fogait, mire muszáj volt elnevessem magam, mert ezek szerint leesett neki, hogy mire is megy ki ez az egész. Sóhajtottam egy hatalmasat és felültem az ágyon, majd jeleztem neki, hogy jó lenne ha ő is ezt tenné. Oké, akkor majd én elmondom, hogy mit szeretnék, bár szerintem ezzel tisztában van ő is.

– Téged akarlak – böktem mutató ujjammal a mellkasára és vártam a reakcióját, ami szokásához híven egy szívdöglesztő mosoly volt. Megragadta kezemet és a szívére tette, mire kissé megszeppentem, mert aztán mindenre számítottam csak erre az apró, ugyanakkor sokatmondó gesztusra nem.

– Én meg téged – mondta, miután érezhető volt, hogy szívverése milyen hirtelen gyorsul fel és kezd hevesen verni. – Látod, hiába próbáltalak ellökni magamtól, a testem foggal, körömmel kapaszkodott hozzád. Azt hiszem már az első találkozásunknál tisztázódott bennem, hogy bejössz, csak igyekeztelek ellökni magamtól.

– Ne lökj el többet, jó? – kérdeztem tőle, mire végignyalt ajkain és bólintott egyet.

Ezt az alkalmat választottam ki arra, hogy a tőlem kapott pólójánál fogva közelebb húzzam magamhoz, bár próbáltam óvatos lenni, nehogy fájdalmat okozzak neki a sebei miatt. Szinte azonnal leesett neki, hogy mit is szeretnék, mert a fenekemnél fogva az ölébe húzott, így a távolság hamar eltűnt közülünk. Elmosolyodtam, majd beletúrtam a hajába, miközben elhelyezkedtem és megbizonyosodtam róla, hogy Jungkooknak is kényelmes a póz.

– Innentől kezdve vigyáznod kell magadra, mert nem akarom, hogy minden találkozásunkkor újabb sebekkel gazdagodj – nyúltam az álla alá, így muszáj volt rám néznie. Szemei csillogtak és az apró mosoly még most is ott bujkált a szája két sarkában, amitől én sem tudtam komoly maradni, bármennyire is komolyan gondoltam, amit mondtam. – Ne mosolyogj, mert komolyan gondoltam! Megütlek, ha újra bajba keveredsz!

– Rendben van, főnök! Ha így nézel rám, akkor nem merek ellenszegülni neked! – nyomott egy apró puszit az államra, de azért hangjában hallani lehetett azt a csöppnyi szarkazmust.

– Nem veszel komolyan engem, de ha majd bokán rúglak, akkor ne lepődj meg! – nevettem el magam, ugyanis természetesen nem gondoltam komolyan, amit mondtam. A mai reakciómból kiindulva nem hiszem, hogy egy újjal is hozzá mernék érni azok után, hogy újabb sebeket fedeznék fel a testén.

– Inkább csókolj meg, minthogy itt fenyegetőzz – forgatta meg a szemeimet, mire megvontam a vállaimat és nem is húztam tovább az időt. Igazából már azóta meg akartam újra csókolni, hogy véget ért az első, de sajnos valahogy sosem volt rá lehetőségem.

Most már sokkal bátrabban vetettem be ajkaimat is, hiszen nem féltem attól, hogy esetleg nem akarja vagy éppen fájdalmat okozok neki. A testem minden egyes porcikája bizsergett és sosem hittem volna, hogy majd pont Jungkooknak sikerül ilyen intenzív érzéseket kiváltania belőlem. Hátradőlt az ágyon, ennek köszönhetően én is vele együtt kerültem vízszintesbe, de olyan gyorsan fordította meg a helyzetünket, hogy esélyem sem volt felfogni a történéseket. Láttam rajta, hogy fájt neki, de hamar visszahajolt ajkaimra és folytatta, amit abbahagytunk az akciója miatt.

– Hogy én mióta várok erre – hajolt el tőlem, majd végigsimított ajkaimon, amit én hevesen dobogó szívvel tűrtem. – Idióta voltam, amiért megpróbáltalak ellökni magamtól.

– Tényleg az voltál – szólaltam meg, mire kivillantotta fogait és megvonta vállait. – De most már nem vagy az, szóval mi lenne, ha többet nem foglalkoznánk a múlttal?

– Oké, benne vagyok – bólintott egyet, azzal meg is szüntette közöttünk ismét a távolságot.

Gyengéd volt, ugyanakkor éreztem, hogy visszafogja magát. Nem is gondoltam, hogy már most az első alkalomkor lefekszünk egymással, de szerintem egyikünk sem gyerek már, hogy várjuk hónapokat az első alkalomig, főleg, ha ennyire érezhető a szikra kettőnk között.

Oldalra fordítottam a fejemet, ugyanis ajkaimról a nyakamra tért át, nekem pedig eszem ágában sem volt akadályozni őt. A tőlem kapott pólójába markoltam, miközben igyekeztem magamba fojtani a hangokat, amik egyre jobban ki akartak törni belőlem. Nem tehetek róla, túl régen voltam már bárkivel is, így csupán az is teljesen kikészített, ahogy Jungkook nyelve a felhevült bőrömhöz ért. A magasba emeltem a csípőmet, amikor fogait is használatba vette, ugyanis sikerült eltalálnia az egyik legérzékenyebb pontomat, amitől már most egy pillanatra csillagokat láttam.

– Mikor voltál utoljára valakivel? – hajolt el tőlem, mire nyeltem egy hatalmasat és felnyitottam a szemeimet.

– Nagyon... nagyon régen – motyogtam, mert hirtelen még az sem jutott eszembe, hogy mikor szakítottunk pontosan Hansollal.

– Akkor szeretnéd, ha leálljak? – kérdezte, mire összeráncoltam a szemöldökeimet, mert nem igazán értettem, hogy ez a kettő mégis hogyan függ össze.

– Nem?! – válaszoltam, bár annyira bátortalan volt a hangom, hogy akár kérdésnek is hallatszódhatott az egyetlen szócska.

– Ja jó, csak mert nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad vagy valami ilyesmi – vakargatta meg zavartan a tarkóját, mire muszáj volt elnevessem magam.

– Nem érzem magam kellemetlenül, nyugi – ragadtam meg a kezét és egy határozott mozdulattal a farkamhoz vezettem, ezzel tudatva vele, hogy szó sincs arról, hogy nem akarnám ezt az egészet.

– Oké – bólintott egyet, majd nyelt egy hatalmasat.

Úgy tűnt, kettőnk közül ő van sokkal jobban zavarban, ezért elnevettem magam, mert aranyosnak találtam. Eddig mindig a magabiztos, csábító és bátor énjét mutatta, de ezek szerint kezembe kell vegyem az irányítást, mert vagy nem csinált még ilyet, vagy csak szimplán zavarban és nem mer hozzám érni.

Felültem, így leszállt rólam és látszólag ideges volt, ez miatt pedig még nehezebben ment visszatartani a kitörni készülő nevetésemet. Nem gondoltam volna, hogy majd pont ő fogja zavarba érezni magát, ha arra kerül a sor. Amúgy meg saját magamat is megleptem azzal, hogy ennyire felbátorodtam, mert ezt például Hansolnál nem mertem volna megcsinálni.

– Te kellemetlenül érzed magad? – kérdeztem tőle, mire azonnal megrázta a fejét. – Biztosan? Csak mert akkor... – motyogtam, viszont Jungkook ekkor a számra tapasztotta az egyik tenyerét és vett egy mély levegőt.

– Én még sosem csináltam ilyet – jelentette ki, mire szemeim hatalmasra tágultak. – Mármint lányokkal igen, de ennyi.

– Azt mondtad, hogy meleg vagy – ráncoltam össze a szemöldökeimet.

– Azok még azelőtt voltak, hogy beismertem volna magamnak a dolgot.

– Ó – pislogtam és igazából mindenre számítottam, csak erre nem.

Azt hittem, hogy több pasija volt már, mint én amennyivel flörtöltem egész életem alatt, hiszen olyan helyes. Jungkook jó pasi, azt hittem, hogy csak úgy falja a csávókat, de ezek szerint erről szó sincs. Teljesen ledöbbentem, mert belőle aztán mindent kinézek, csak azt nem, hogy még soha nem volt fiúval meleg létére.

– Gondolom nem sokban különbözik a heteró szextől – vontam meg a vállaimat, mert nekem meg abban nem volt semmi tapasztalatom.

– De attól még... te jó ég, mennyire gáznak tarthatsz most – húzta el a száját és tenyereibe is temette az arcát.

– Nem tartalak gáznak – mosolyodtam el, miközben azon voltam, hogy erőszakkal elvegyem onnan az arcát takaró végtagjait. – Örülök, hogy elmondtad!

– Oké – nevetett fel kínosan, de végre megint volt alkalmam a szemeibe nézni. – Akkor?

– Akkor? – ráncoltam össze a szemöldökeimet. – Szeretnéd, ha én csinálnék valamit?

– Aha – motyogta és bármennyire is kínos, illetve nevetséges volt a helyzet, én eskü élveztem.

– Rendben van – paskoltam meg gyengéden az arca jobb oldalát.

Úgy döntöttem, hogy először csak megcsókolom, mert most még rendesem be van feszülve, amíg pedig nem engedi el magát, addig nem tudok olyan sok mindent kezdeni vele. Megcsókoltam és azon voltam, hogy elfelejtse azt, hogy most egy fiúval van. Amikor egy lánnyal volt, akkor is nyilván hasonló dolgok történtek, mint most, csupán akkor nem egy vele azonos nemű ért hozzá.

Gyengéden meghúztam az alsó ajkát, mikor elhajoltam tőle és szembetaláltam magam egy kipirult arcú, teljesen zavarban lévő Jungkookkal. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen énje is, de nem bántam, mert most pontosan érezhető volt, hogy kettőnk közül azért mégiscsak én vagyok az idősebb és a tapasztaltabb is. Nem húztam tovább az időt, azonnal a nadrágjához nyúltam és kigomboltam azt, majd Jungkook segítségével meg is fosztottam a felesleges és zavaró ruhadarabtól.

– Gyere az ágy végébe, úgy könnyebben hozzád férhetek – mosolyodtam el, mire szótlanul tette, amit kértem.

Levette az alsóját is, így szembetaláltam magam a már ágaskodó férfiasságával. Nyeltem egy hatalmasat, mert tényleg rohadt régen kerültem már ilyen intim helyzetbe és azért én is rendesen izgultam, mert nem akartam semmit sem elrontani. Először belső combjait kezdtem puszilgatni és csak ekkor pillantottam meg, hogy még ott is vannak sebei. Nem hiszem el, az apja minden egyes porcikáját megkínozza, vagy mi a szar?

– Fáj?

– Nem, azok már régi sebek – válaszolta, mire sóhajtottam egyet és bólintottam egy aprót.

– Oké – motyogtam, bár legszívesebben elhordtam volna az apját melegebb éghajlatra. Most viszont volt egy sokkal fontosabb dolgom is, méghozzá, hogy örömet okozzak Jungkooknak és bebizonyítsam neki, hogy nem baj, ha még egyetlen férfivel sem volt együtt.

Amint számba vettem a farkát, Jungkook sóhajtott egy hatalmasat és egész teste teljesen befeszült. Az egyik kezéért nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat, miközben fejemet megmozdítottam. Azt hiszem, hogy nem voltam felkészülve Jungkook mély nyögéseire, de komolyan mondom, hogy zene volt füleimnek. Most már szó sem volt elpirult arcú, zavarban lévő Jungkookról, ugyanis sikerült elérjem, hogy elengedje magát és ne legyen teljesen befeszülve.

– Ó, basszus... – nyögött az eddigieknél is nagyobbat, amikor szándékosan megszívtam. Oké, ezek szerint nem csak nekem gyengém, ha valaki ezt csinálja. – Jimin... kurva jó vagy – szorította meg a kezemet, mire büszkén felpillantottam rá. Igaz, nem sokat láttam belőle, már hanyatt feküdt az ágyon, de biztos voltam benne, hogy irtó szexi és helyes még így is. Sőt, azt sem tartottam kizártnak, hogy most sokkal jobban nézett ki, mint általában szokott.

Hamar sikerült elérjem, hogy Jungkook átlépje a gyönyör kapuját és nagyokat lihegve, behunyt szemekkel feküdjön az ágyamon mozdulatlanul. Tényleg helyes volt, bár ez nála kicsit sem meglepő. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a mosolygást, mert annyira örültem neki, hogy végre ismét akadt valaki az életemben, akire ennyire vágyom és ennyire kedvelem. Jungkook viszont szöges ellentettje volt Hansolnak, de nem is akartam őket kettejüket összehasonlítani, mert egyszerűen lehetetlen lenne.

– Na, milyen volt? – kérdeztem tőle, mikor már nem kapkodott annyira levegő után.

– Kurva jó – villantotta ki fogait, mire büszkén dőltem le mellé az ágyra egy hatalmas vigyor kíséretében.

– Köszönöm a bókot – húztam rá a takarómat, mert nem akartam, hogy ez miatt is zavarba érezze magát. – Örülök, hogy jó volt.

– Igyekszem legyőzni a kislányos zavarom, mert amúgy nagyon nem illik rám. Nem is értem, hogy mi ütött belém.

– Szerintem aranyos voltál kipirult arccal meg ilyenek – villantottam ki a fogaimat.

– Hát persze – forgatta meg a szemeit, de azért odahúzott magához és nyomott egy cuppanós puszit a homlokomra.