****
Anya szokásos lasangejének bizsergetően jó illatára keltem, képes lennék érte ölni is..
Lassan kitápászkodtam az ágyamból.
Helyet foglaltam fotelomban, ölembe vettem gitáromat és játszani kezdtem rajta. Később már önfeledten énekeltem. Sajnos az ajtót elfelejtettem hogy nyitva maradt.
- Harry, elfogsz késni.
Megugrottam az ismerős női hangra.
Anya nézett az ajtófélfának dőlve. Mosolygott mint mindíg.
-Ez lesz az első napod.- mondta.

-Tudod hogy utálom ha néznek közben.

-Én hoztalak a világra, akkor nézlek amikor akarlak! - nevetett.
Szemeimet forgattam.

-Na jó elmentem. - nyomtam egy puszit az arcára.

Tudja nagyon jól hogy nem bírom ha néznek miközben zenélek. A zene számomra egy védőburok, ami kizárja a világ összes csúfságát. A megmaradt rossz emlékeket, amiket a burok nemfog tudni sohasem kizárni, zenével élem ki. Nem kellenek barátok sem barátnő. Új hely, új iskola új élet! Nem érdemlem meg. És azt az örömöt sem érdemlem meg amit akkor érzel ha megölel egy jó barát, vagy egy olyan ember akinek sokat jelentesz. Nem akarok ezen gondolkodni.. Nekem csakis a családom lesz, és marad a legfontosabb. Nem érdekel semmi.
****
Nagy nehezen megtaláltam a kellő termet, pár perc késéssel betoppantam. Bemutatkoztam, elnézés kértem a késésért. Pásztáztam a sorokat egy üres padért, sikeresen. Lazán odasétáltam, nem nagyon érdekelt hogy mindenki néz. Ledobtam magam a székre, és próbáltam a tanárra terelni gondolataimat. De erterelték a figyelmemet.
Egy angyal.

~ Skarlett szemszöge

Tekintetünk találkozott. Gyorsan végig mértem arcát majd fejemet elkaptam. Gyönyörű zöld szem, tökéletes arcvonások, és a göndör fürtök. Sokkolóan helyes. Rápillantottam az órára, tíz perc van hátra. Éreztem hogy oldalról néz. Ránéztem és egy halvány mosolyt küldtem felé, de komor arccal nézett továbbra is. Auch. Elvörösödve éppen álltam volna fel hogy másik helyet keressek de éppen csöngettek, amitől mintha egy mázsányi súly szabadult volna fel mellkasomról. Táskámmal kirohantam és megálltam szekrényemnél. A folyosót bámultam, felém sétált. Éppen beszédre akartam nyitni a számat, szívem vadul dobogott, de elsuhant mellettem, férfias illatta megcsapott. Hatására elémelyedtem kissé.

-Szia! Sharon vagyok. - Lépett oda vidáman egy alacsony lány. Szőke hajában pink csíkok jelentek meg itt-ott.

-Új vagy? Csak mert nem láttalak ezelőtt, és gondoltam hogy jól jön egy barát. Ha kell akkor körbevezetlek. Elmehetnénk kávézóba vagy bevásárolni, vagy akár együtt is tanulhatunk.

Úgy darálta a szavakat hogy alig tudtam követni.

-Öhhm igen új vagyok. - vaciláltam rajta hogy jó ötlet e barátkoznom, de annyira magányosan érzem magam.

-Megköszönném, ennyire beszédes vagy? - mosolyogtam rá.

-Ájj igen, bocsii amúgy hogy hívnak?

-Skarlett Davies

-Örülök hogy találkoztunk Skar, akkor majd találkozunk. Egyébként osztálytársak vagyunk. - Az utolsó mondatot már a folyosó végéről kiálltotta.
-Örültem Sharon - Vigyorogva integettem.

Úgy látszik van egy barátom.. azthiszem.
****
Hál' istennek hamar elteltek az órák. Éppen sétáltam ki a suliból. Mikor valaki elkapta a kezemet.

-Mit akarsz?

-Gyere át hozzánk.

-Minek Zayn? Nem vagyok kíváncsi a bunkó haverjaidra.

-Csak gyere kérlek, nem bánod meg.

Bólintottam. Ha megint bunkóak lesznek én többet nem szólok Zayn-hez.

Az út csöndben telt, próbált kérdezgetni a napomról de nem nagyon hatott meg.
Megérkeztünk egy kis idő múlva a házukhoz. Bementünk, és a nappaliban a kanapén ülve várt ránk három fiú. Leültem kis távolságot tartva. Zayn kigubbasztott szemmel nézett rájuk. Erőltetetten köhécselt, mire az egyik felállt. És rám nézett. Ajjaj.

-Khm, szóval szeretnénk bocsánatot
kérni a viselkedésünkért. Tudod Zayn már elég sok csajt hozott ide.. és állandóan a nyakunkon lógtak, nem hagytak próbálni.

-Ohohó.. a ti viselkedésetekért! Én nem tettem semmit nekem már az elején szimpatikus volt. - csattant fel a barna hajú fiú.

-Nos mi csak barátok vagyunk. Nem rég költöztünk ide. És komolyan? A ti nyakatokon lógni..én? Hagyjatok már -nevettem.

-Heey mi jók vagyunk! -mondta Zayn huncut vigyorral a fején.

-Megbocsájtasz? -Állt fel a szőke.

-Meg. De ha megint pöcsfejek lesztek akkor többet nem szólok hozzátok. És mit csinál egy hozzátok hasonló "banda"?

-Zenélünk! De még hogy!- röhögtek egyszerre a fiúk.

- egyszer szívesen megnéznélek titeket.

Ledobták magukat ismét a kanapéra és beszélgettek. Zayn félrehívott.

-Jobban megkéne ismernünk egymást, akkor a fiúk is befogadóbbak is lennének.

-Talán kéne. - mosolyodtam el szégyenlősen.

-Gyere át este akkor próbálunk.

-Nem ígérem.. még meg kell beszélnem Dab..-azaz anyámékkal, mennem kell.
Azzal felkaptam a táskám és elsiettem.