8. Fejezet
****
-Kösz mégegyszer! Megvolt az első igazgatói ügyem, hála neked. - röhögtem Zaynre, bár Dabbyék nemhiszem hogy örülni fognak ennek. Na mindegy. sétáltunk..sétáltunk, pontosan nemtudom hova.
-Maradj már kaptunk egy fejmosást, nem nagy ügy. - ahaha
-Neked drága, én azthittem hogy ott halok meg!
-Na psszt! - Zayn elfutott a sarokig es bekanyarodott. Fasza. Futhatok egy fiu után..
-Mit csitítasz ha? És hova a picsába mész? -kiáltottam hangosan. Befordultam a sarkon. És valaki hátulról befogta a számat. Malik.. Majdnem szívrohamot kaptam..
-Te rohadék.. - suttogtam, de csak rám nevetett halkan.
-Bocs de nem hagyhattam hogy sipítozz, ott van a házunk. Bent vannak a fiúk, ijesszük meg őket. -
Mutatott egy házra. Mi a?
-Hallod hallood - ütögettem a kezét.
-Majdnem szomszédok vagyunk! Pár háznyira vagytok, ott pedig mi lakunk! - mutattam a "mi" házunkra ami igazából majdhogynem az utca végén volt az övékéhez képest.
-Tényleg? Hát azért nem teljesen szomszédok. - vicceskedett
Csendben kinyitotta a kaput, majd a bejárati ajtót. Beosontunk..
-Csá rohadék - köszönt hangosan röhögve három fiú, komor fejet vágtak mikor meglátták hogy Zayn nincsen egyedül. Asszem ugrott az ijesztgetős ötlet.
-Ki ez a picsa? - szólt az egyik kedveslelkű.
- Most jött a suliba. -szólt Zayn.
Fúúú legszívesebben hozzávágnám az ajtót..
-Nem ide való, takarodj. - parancsolt rám a szőke hajú fiú.
Zayn nyomott egy pacsit a kezébe köszönésképpen, és rosszallóan nézett barátjára.
-Ez szép volt. - mondta gúnyosan.
-Csá Faszfejek - köszöntem.
Ott álltak némán..
-Semmi reakció? Nem gázoltatok a lelkembe megnyugodhattok.
Még mindig semmi mozzanat. Áh ezek zombik. Nem fogok órákat várni míg kinyögik lassított beszédben hogy mi a bajuk velem, nem tettem semmit.
-Na jó Zayn leléptem. - és már kint is voltam az ajtón, valamit utánnam kiabált de nem érdekelt különösebben.
/bocsánat hogy rövid lett :cc/
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro