Már hajnalban felkeltett az izgalom, vagyis jobb szóval élve inkább a félelem, gyomorgörcs,
be fognak e fogadni, milyenek lesznek a tanárok, a diákok. Biztos puccos egy suli és gazdag emberek gyerekei járnak oda akik a szüleik pénzelése miatt érzik magukat menőnek. Gyűlölöm az ilyen embereket. Akik felvágnak azzal
hogy mennyi "pénzük" van, ezzel
az a probléma hogy azt a pénzt a szülei keresték meg. Majd ha az ilyen ember saját munkàjából keresi meg azt a pènzt, na akkor az már valami. De akkor sem kéne felvágni vele, mert az pedig egyrészt illetlenség másrészt idegesítő. Vagyis számomra. Megfordultam az ágyamban, és az éjjeli szekrényemen lévő képet néztem. Hope és én voltunk rajta ahogy egymást öleltük, ez volt belőle az egyetlen emlékem és úgy látszik hogy az is marad. Hiányzik rettentően..ha ő ittlenne minden könnyebb lenne egy pár fokkal.. segítene felfogni a dolgokat, mellesleg mivel betöltötte a nyáron a 15-öt ezért együtt járhatnánk gimibe is. Kifiguráznánk az elkényesztetett picsákat. Attól függetlenül hogy fiatalabb nálam igencsak érett. Talán mert megtanította őt az élet ennyi idősen hogy küzdjön meg nagy kihívásokkal. Segítettük egymást mindenben, és az a meglepő hogy ő védett meg engem sok minden elől. Olyan nekem mint egy anya és egy húg ötvözete. Már gondolkodtam rajta hogy írok neki egy levelet, Dabbyék úgysem vennék észre. Tehát meg is tettem, nem rég kiszaladtam az utcavégi Postára és feladtam a levelet. Hála az égnek nem keltettem fel senkit az akciómmal, azóta csak fekszem az ágyban és gondolkozom. De ideje felkelni.. Elmegyek fürdeni.

****
Felfrissültem. A tükör elé álltam és akkor benyitott Dabby:
-Hát te ilyen korán?
Kihagyott a szívem egy ütemet úgy megijedtem. jézusom mesztelen vagyok!
-a-hh-aa - Kerestem valamit amivel eltudnám magam takarni a kezembe akadt egy törülköző.
-Megcsinálhatom a hajad? -kérdezte
-Nem is tudom, nem nagyon akarom felcicomázni.

-naa nyugi, nem lesz cicomás. - győzködött.
Rábólintottam.
Beszárította a hajamat és csinált egy fonatot oldalra. Annyira elfelejtettem hogy nincs is rajtam semmi hogy lecsúszott a törölköző így felfedve a csípőm és a hátam alját..Dabby kikerekedett szemmel bámult

-Mi a ...Ez micsoda? Tele van vágásokkal a hátad! Ki tette ezt veled? Vagy te tetted? - kiabált.

-Nem én csináltam, nem vagyok elmebeteg. Nem akarok róla
beszélni - mondtam teljes nyugodtsággal és visszasétáltam a szobámba.

-De igen beszéljük meg.

-Mondom nem! Hagyjál! - mostmár kiabáltam. Becsaptam az ajtót. Gyűlölök erről beszélni.
Semmi köze hozzá senkinek, csakis Hope-al beszélek erről.
Felvettem a szoknyámat, beletűrtem az ingemet és felvettem a fekete magassarkúmat. Épp elkészültem mikor kopogtak.
-Neharagudj Skar kérlek csak..szeretne közelebb kerülni hozzád - nyitott be Mike

-Rendben, én is de erről nem szeretnék beszélni, ne aggódjatok nem vagyok elmebeteg aki magát vagdossa.
Bólintott. Aztán kicsit veszengve témát váltott.
-Elviszlek rendben?
-jó -erőltettem magamra egy mosolyt.
Lesiettem vele mert már fél nyolc volt, és nyolckor kezdődik az évnyitó.
Beszélgettünk egy kicsit, még Hopeot is említettem neki, de névtelenül. Nem voltam mellette feszült. Megérkeztünk. Azthittem messzebb lesz pár utcánál. Ugh görcsberándult a hasam.

-Hazasétálok majd. - Integettünk egymásnak, aztán besétáltam.
Elég nagy, kettő- vagy három emeletes lehet. Követtem a tömeget be egy aula féleséghez. Mindenki ott volt. Egy idősebbnek tűnő nő állt a mikrofon előtt, gondolom beszédet készült mondani.

-Elnézést, Sckarlett Davies vagyok, ma jöttem elősször.
-Á igen az apukád volt itt multhéten. Mrs. Mounth vagyok, az igazgató, arra van az osztályod. A termetek a 104-es -Nagyon szimpatikus volt. Odasétáltam amerre mutatta. Bambultam, bambultam és bambultam. Aztán azon kaptam magam hogy mindeki megy az osztálytermébe. Huppssz..
Na rohanás. Nekem jött valaki, és a földre estem.
-Bazd nemtudsz a lábad elé nézni? -morogtam.
-Te száguldozol Kicsi - szólt egy ismerős hang. Felnéztem. Zayn vigyorgott rám, rohadt életbe. Egy isten. Megforgattam a szemeimet. Aztán továbbsiettem. De elkapták a csuklómat, és megint Zaynnel találtam szembe magam. Keze a csípőmön volt és magához húzott.

-Megköszönhetnéd valamivel hogy megmentettelek. - perverzül vigyorgott.
ellöktem magamtól.
-Undorító vagy. - sziszegtem oda aztán elrohantam. Ismét.
Megtaláltam a 104-es termet, beültem az egyik hátsó padba. A termet betöltötő hangos zaj 10 perc után elürült. Belépett az osztályfőnök, és belekezdett a monológjába órarendről hogy lehetséges változtatások lesznek stb. kb ennyire figyeltem. Aztán valaki a nevemet szólította.

-Mrs. Davies ittvan? -szólt az ofő
-Ittvagyok - álltam fel

-Kérem jöjjön ki. - Ahh faszom.
Kisétáltam köhm kivonszoltam magam.

Minden szem rám szegeződött.
-Ő lesz az új osztálytársatok, Skarlett Davies. Franciaországból jött.
-Na mi van szar volt a vajas csiga ezért átjöttél ide? - szólalt meg egy barna hajzuhatag bunkó gazdája.
Visszasétáltam a helyemre. Te kis köcsög..Ránéztem szúrós szemmel.
-Eltanácsoltak a gyogyiból, bunkesz?- szóltam neki vissza. A teremben hangos ujjongások és "huuu"-zások törtek ki. Majd a tanár lecsitította őket és magyarázott tovább. Lehajtottam a fejemet és rajzolgattam. Egy óra után végre befejezte a pofázást. Gyorsan kisiettem elsőként a teremből. Hazasètáltam, éppen ment le a nap. Gyönyörű volt.
****
Lezuhanyoztam, a tv feletti polcról levettem egy filmet egy tábla csoki kíséretében megnéztem. De 28 perc után elaludtam.