Istenem csak én lehetek ennyire nyomorék..
Bámultam a lábam.
Levittem a térdemről a húst. Dőlt belőle a vér, nem érdekelt különösebben a látványa. Próbáltam leszedni a vért de a saras kezemtől mégtöbb kosz ment bele, csípett. Fájt de nemfogok nekiállni itt sírni hogy jajj mentsen meg valami jó pasi.

-Te vérzel! Jól vagy? Segítsek? -
Jött oda egy igencsak helyes fiú. Fekete napszemüvegét lekapta. Öhm ja kicsit vérzek jól mondod. De ettől függetlenül.. felnéztem az égre. Most modell alakot, és égből hulló palacsintát kérek!!

-Megköszönném - mosolyogtam rá

Ismeretlen cuki fiú elrohant. Uhg ennyire visszataszító lennék? Ennél szarabb már nem lehet. Még akik nem ismernek is elrohannak előlem.

Visszajöt. Naa.

-Bocsi elrohantam a kocsimhoz az elsősegélydobozért, elég méllynek tűnik.

-Annyira azért nem súlyos - vallottam be.

-Inkább maradj csöndben. Amúgy Zayn vagyok.

Mosolyogva bólintottam. Nem szólt egyikünk sem. Kitisztította a sebem, bekente fertőtlenítővel, majd bekötözte gyengéden.

-Kész is.

Nyújtotta a kezét hogy felállítson, de amint felálltam s elengedett, dőltem el. Elzsibbadt a lábam teljesen. Elkapta a kezem és magához húzott. Szemembe nézett:

-Ne kapkodj - Suttogta fülembe.

Nagyot nyeltem és bólintottam. A szívem majd kiugrott a helyéről.
Kezemet a mellkasára tettem, ellöktem magamtól. Futni kezdtem egészen hazáig meg sem álltam. Itt mindenki rámászik mindenkire? Csak egy kis vágás. Nem az életemet mentette meg. Játssza itt velem a rómeó és júliát. De lehet nem is akart semmi rosszat. Ahhj picsába pedig lehet hogy haverom is lehetett volna. Mindegy. Becsaptam magam után az ajtót. Dabby már otthon volt:
-Skar legalább egy ü-.. mi a? Mi ez a lábadon? Mit csináltál? -kérdezte kicsit idegesen.

-Nyugi semmi baj nincs, elmentem sétálni elkezdtem futni csak úgy és elestem.

-És miért nem hívsz ha ilyen van? Történhetett volna komolyabb is!

-Nem tűnt fel hogy nincsen telefonom?

-Hogy hogy nincs? - vont kérdőre.
Rámeredtem. Mire leesett neki hogy nincsen telefonom.

-Neharagudj.

-Semmi.

****
Beültünk a kocsiba.

- Na szóval készen vagy a meglepimre? - kérdezte Dabby.

-Még mindig nemtudom mi az - nevettem. -Csak neeem? Palacsintaa? - csillant fel a szemem.

Összenevettünk.
-Nem, most elmegyünk shoppingolniii, veszünk neked ruhákat meg cipőket!! - olyan izgin mondta hogy szinte már én is a hatása alá kerültem.
****
Szóval ilyen egy pláza.. tele van boltokkal amiknek a fele olyan drága hogy megfizethetetlen. Mindenhol fiatalok. Bementünk egy szimpi boltba, azonnal rátapadtam az összes ruhára ami megtetszett. Dabby nem győzte bírálni őket olyan gyorsan kapkodtam föl és le a ruhadarabokat. Minden jó volt, kivétel egy kettő azok kicsik voltak. Bementünk cipőboltokba is, meg még pàr száz üzletbe..már lejártuk a lábunkat. Nagyon fura volt hogy ennyit költöttünk csakis rám.

-Skar holnap mit fogsz felvenni?

-Hova? - néztem furcsállóan. És aztán leesett. Holnap Hétfő, első sulis nap. Tehát ünneplő kell. Basszameg. Már lassacskán zártak a boltok.

-Basszus, Fussunk egy ingért és egy szoknyáért, cipő nem kell jó lesz az a balerina amit vettünk.

-Rendben!

És már sprinteltünk is be egy boltba.

-Ú - úúú aaz! - mutattam a bőrhatású szoknyára ami egyből megtetszett. Hozzá levettem egy fehér inget, kifizettük. És tűztünk haza.
****
Villámtempóban lezuhanyoztam és hajatmostam. Átvettem a pizsimet, s fáradtan az ágyra dőltem

-Végre aaahh.

Dabby kopogtatott, majd benyitott:
- Ittvannak amiket vettünk. -mondta majd letette a zacskókat a szekrényem mellé. Bólintottam.

-Jó éjszakát Dabby.

-Álmodj szépeket kicsim! - mondta, lekapcsolta a villanyt s becsukta az ajtót.
Ha nem lettem volna ilyen fáradt akkor még fennt maradtam volna idegeskedni a holnap miatt.. új lesz minden és lehet hogy utálni fog mindenki..
De hamar elaludtam s így nem
volt esélyem e miatt marni magam.