Vasárnap

Éreztem hogy valami készül. Azthiszem.. tojás baconnal es ha nem csal a szaglásom akkor egy kis pirított hagyma, hmmm lerohantam, mert farkas éhes vagyok. Elkéne mennem drogkereső kutyának.

- Mit csináltál este? 11-kor felkelni..ejnye már szinte vége a napnak. - üdvözölt szokásos mosolyával Dabby va-agyis anya..azthiszem.

-Jó reggelt neked is. - kuncogtam
-Mike? kérdeztem.

-Már dolgozik.

A tűzhelyről levette a tojást. Helyére tett egy másik serpenyőt, valami tésztát öntött bele és dobálta. Odaálltam és csodálkozva de egyben tanulmányozva néztem mit csinál. Életemben nem láttam még ilyet de isteni illata volt. Biztos nem
lehet rossz.

-Mivel szereted?

Lábfejemet bámultam. Szégyelltem mondani hogy nemtudom mi ez. Dabby nézett rám és várta a válaszom.

-Öhhm hát nemtudom, mivel lehet ezt enni? - ügyi vagy Skarlett kicsit sem átlátszó.

-Nemtudod hogy mi ez? - Nézett rám kikerekedett szemmel.

-Nemtudom - sütöttem le
szemeimet.

Felemelte kezével az államat

-Nincsen semmi baj kicsim, nem nagy dolog. Ez palacsinta, édes a tésztája és bármivel lehet enni, Nutellától elkezve a gyümölcsökig.-mondta, majd megölelt.

Oké elég gáz, nemtudtam hogy mi az a palacsinta. De ez igazán apróság, sokmindenről nincsen még tudomásom, mivel abban a pokolban mindenben hiányunk volt. Enni aligha tudtunk. Undorítóan viselkedtek ott. És.. na jó elakarom felejteni ezeket. Új életet kezdtem! Csak nehéz feledni a régit.

-Szóval ehetem akár eperrel is?

-perszee, elmegyek zuhanyozni mert megbeszélésem lesz, eper a hűtőben! - kiabált föntről.

-Oksaa

hűű ez érdekes lesz. Magam elé tettem a művemet. Már kopogott a szemem az éhségtől.
****

-Jézusooooom!! - rikácsoltam
Dabby kiszaladt a fürdőből, tiszta habos volt mindenütt elég viccesen nézett ki a döbbent fejével.

-Mitörtént??! - szólt ijedten.

- Ez istenii!! ezt fogom életem végéig zabálni! - vinnyogtam.

-ég áldjon meg azthittem baj van Skarlett.

-Bocsi

nevettem rajta milyen komoly fejjel állt ott. Majd vissza ment a fürdőbe.
Ahhww tényleg nagyon ízlik.
Befejeztem az istenkirálycsászár reggeli-ebédemet.

-Elmentem, szeretlek délután jövünk! És elviszlek valahova- nyomott egy puszit a homlokomra.

-Hova?
De meg sem hallgatta a kérdésem, már el is viharzott.

Úgy döntöttem kiülök a teraszra, mivel kivételesen jó idő volt. Gyönyörű itt minden, minden útpadka mellett egymástól pontos távolságra fák vannak, van messzebb egy körforgalom, innen látni a rikító színű virágokat. Hogy lehet ennyire igényes ez a város? Biztos van valami rossz oldala is. Á igen, az idő. A kibaszott időjárás..

Úgy döntöttem bátor vagyok elmegyek sétálni egy picit. Felvettem egy fekete vékony pulcsit, egy rövid nadrágot..ezt is Hope-tól kaptam. Nagyon hiányzik. Iszonyatosan. Amíg én itt vagyok a "paradicsomban" addig őt ott építik le továbbra is.

Felvettem a tornacipőmet, majd kiléptem az ajtón, végül kisétáltam a kapun is..minek ide ennyi csicsa, ezer kapu.. Sétáltam az úton már egy ideje. Az eget néztem.. Túlságosan is. Nemtudom miért azt éreztem hogy futni akarok. Szabadnak éreztem magam. Túlságosan is.
Persze hogy sikerül pofára esnem..