Harry szemszöge:

Lazán dobtam sportáskámat az egyik padra. Néma csönd volt mindenütt. Farmeremet és pólómat átváltottam egy trikóra és rövid nadrágra. Megnyugtató lenne ez a csönd, ha nem konganának olyan hangosan a gondolatok a fejemben.. Miért küldött el Scar? Ki volt az a lány? Mindíg mást mondd hogy ki ő. Miért.. mi a faszért volt velem agresszív! Mindig édesen mosolyog, s alsó ajkába harap mielőtt megérinti egyik tincsemet. Játékosan  csavargatja majd összekócolja az egész hajamat. Finom az érintése. Megborzongok tőle. Megőrít hogy még egy üzenetre sem tud válaszolni..Komótosan sétáltam be az üres terembe, s meg álltam egy boxzsák előtt. Zaynnel lehet? Azzal a lendülettel neki estem a zsáknak és ütni verni kezdtem, túltengett bennem minden düh, gondolataim egyre durvább és mocskosabb képeket adtak Scarról és Zaynről. Ahogy fölé kerekedik és apró testét kihasználja.
****
Végkifulladásban ültem le a földre, és néztem az éppen menő meccset.. mert meg telt a terem emberekkel közben. Mosolyogva intett nekem az edzőm hogy üljek mellé.  Táskámmal levágtam magam  a mellette lévő székre  s megveregette vállamat. Scar apja.

- Várlak a következő versenyre fiam!

- Esélyes vagyok egyáltalán vele szembe? - röhögtem el magam.

- Legjobb vagy a mezőnyben.

- Második. - javítottam ki. - Malik előttem van egy nyereséggel. - Mike arcát méregettem. Megveszült, s pillanatok alatt verejték cseppek jelentek meg homlokán.

- Ezen változtatunk. - Gonosz sötétséget láttam szemeiben. Csillogtak eszementűl. Ellene edzett mióta csak idejöttem. Valamiért átkozottúl gyűlöli...ebben az érzésben osztozunk.

- Enyém lesz az első hely. - határoztam el magam. - Ó és Mr. Davies ami Scart illeti..

- Örülök hogy veled van. - vállamra tette kezét. - tényleg. Vigyázz rá.

- Köszönöm, vigyázok - mosolyogtam, azzal sarkon fordultam kimentem az épületből. Néha fura ez az ember.. Be ültem a kocsimba és haza hajtottam, akkor vettem csak észre hogy kézfejemen itt ott feltéptem a bőrt. Kis vér szivárgott. Összpontosítottam az útra, de valamiért a kormány másmerte húzott..

Skarlett szemszöge:

-Skar.. Skaaaar! Menj már a picsába - rázogatott Hope a valóságba.

- Most komoly járni fogok suliba?
Bólogattam.

- Ahjj már. Nem akarok. Megint mindenki utálni fog ott- dünnyögte.

Ide nézz! -  Mutattam két ujjammal szemeimre, mire felvette a szemkontaktust velem. - Minden a lehető legjobb lesz! Szeretem a sulit.. és te is fogod. Nem leszünk egy osztályba de attól még fogunk találkozni sokat.

-Bizti? - tördelte ujjait.

-Bizti, sok új barátod lesz rám nem is lesz majd szükséged.

- Hülye vagy?? -  nyakamba csimpaszkodott és lábait rátekerte az enyéimre. - Minden szünetben veled akarok lenni!

- Remélem. - komolyodtam el. - na és most eressz el olyan vagy mint egy majom és egy öt éves keveréke. Nevetésben törtünk ki. Hope számtalan kérdéssel árasztott el, úgyhogy heves beszélgetésbe kezdtünk.

****

Dabby jött be. 

- Nem akarok zavarni, de vendéged van. - nézett rám.

- Kicsoda? - Lepődtem meg. Leszaladtam a lépcsőn, s ajtót nyitottam. Harry állt előttem.

- Beszélhetnénk?

- Itt? Kint? - néztem körbe, s bólintott. Szóltam Dabbynek hogy nyugodjanak meg nemsoktára jövök. Felvettem egy vastag pulcsit a farmeremmel és konzervemmel. Kiléptünk, a hűvös, friss levegő csapott meg. Korán sötétedett be így csak az utcai lámpák világítottak. Egymás mellett sétáltunk, tanulmányoztam Harry méretes árnyékát az enyéméhez képest.

- Miért jöttél? - néztem továbbra is a sötét foltjainkat.

- Látni akartalak hogy jól vagy e.
Nem látszódott a sötétben de tuti hogy lángolt az arcom.

- Kedves tőled de azért Mike-ék nem olyan rosszak.

Egyszerre nevettük el magunkat, onnantól már oldottabb volt a hangulat. Elég sok mindent ki veséztünk. Érdekes hogy a szülők nevelésétől eljutottunk egészen a plüssmaci gyártásig. Észre sem vettem hogy végig sétáltunk az egész utcán, a végére érve megszűnt a beton. Egy kis erdővel álltunk szemben. Megborzongtam. S Harry megfogta a karomat.

- Ne félj - mosolygott. - csukd be a szemed. - De féltem hogy mi lesz., hüvelykujjával simogatta alkaromat. - Bízz bennem. És akkor becsuktam szemeimet, és hagytam hogy vezessen... Óvatosan irányította minden mozdulatomat. Pár perc séta után megállított.

-Kinyithatod. - nem láttam, de tudtam hogy mosolyog. Valahol bent voltunk az erdőben. Sehol semmi, csak fák.

-Miért jöttünk ide? - kezdtem félni hogy egy phcihopatával jöttem el sétálni.

-Nézd meg jól a melletted lévő fákat. 

Hiába néztem nem láttam semmit..

- Harry ha meg akarsz ölni kérlek mondd el, nem kergess még az őrületbe is. -
hangosan felröhögött, mire én is.

- Nézd, gyöngyvirág. - Mutatott a két szomszédos fa törzsére. A fa törzsén nőtt. Sose láttam még ilyet. De még mindíg értetlenül néztem vissza rá.

Sóhajtott.

- Tudod apukám mikor kisgyerek voltam elhozott ide, és megmutatta ezt a helyet. Mindíg ugy mesélte ezt a helyet mint egy varázslatos történetet. Ugyan ilyen arcot vágtam mint te. - nevetett. - Ez csak egy erdő és két furcsa fa. De ha követed a hegyet csodát látsz. - Megfogta ismét az alkaromat és finoman megfordított, megláttam egy hegyet, Harry-re néztem, s tudta mit akarok. Bólintott. Megindultam a messzi hegy irányába. Futottam. Egyszer csak megtorpantam, és megláttam, egy gyönyörű aprócska patakot. Közelebb léptem. Ahogy a hold tükröződött a víz felszínén. Lélegzet elállító volt. Harryvel leültünk a fűbe. Teljesen elmélyűlve bámult a patakba.

- Jól érzem, hogy különleges ez a hely számodra? - félre húzta száját kérdésemre.

- Apámmal jöttem mindíg ide.

- Akkor most miért nem vele vagy itt?

Fejét felém emelte, szemével méregette arcom. Megremegett az a keze amellyel eddig tartotta magát. Úgy nézett ki mint egy árva. Egy ártatlan kisfiú. És akkor meg értettem..

- Neharagudj.. én, én nemtudtam hogy már nincs köztünk. - szégyelltem magam hogy ennyit nemtudtam Harry-ről.

- Itt van, azt mondta hogy mindíg itt lesz.

A torkomban tartózkodó gombóc egyre csak nőtt. Szorosan megöleltem, tudtam hogy erre van szüksége. És valahol nekem is. El engedett és hagyta hogy vállára hajtsam fejemet. Lehunytam szemeimet.

- Engem miért hoztál ide ha ez a kettőtök helye?

- Különleges vagy Scar, van a múltadban valami. És bízom benne hogy egyszer talán el fogod mondani.

Ha tudná mennyire jó lenne megnyílni, és elmondani mindent magamról. De nem lehet..sosem lehetett, a valódi énemmel el ijesztek mindenkit...

de csak megráztam fejemet és mosolyogva válaszoltam.

-Ugyan.. nincs bennem semmi.

Lábam a levegőben lógott, éreztem hogy egy nagy kéz tartja a hátamat, s állandóan mozgásban vagyunk. Mély levegőt véve szívtam magamba azt a szédítő illatot mielőtt elnyomott az álom..