Az út csendben telt, senki nem szólt egy szót sem. Nem mintha kedvem lett volna beszélgetni de ha már Franciaországból idáig elrángattak mert hirtelen "törődni" akarnak velem és helyre akarják hozni amit tettek akkor hajrá. Meg van az esélyük.
Nézelődtem. Tyűű itt aztán vannak fullos házak.. medence, hatalmas erkéllyel minden ami kell csak tudnám minek, itt állandóan ilyen esős szar idő van.
Az egyik ház nagyon megtetszett, egyáltalán nem volt puccos. Szép kertje volt, a kerítés korlátján futó rózsák ágaztak, állt bentebb egy hatalmas fa s a tetején egy aranyos faház. Gondolom kisgyerekeké, bár már elég réginek tűnt. Maga a ház emeletes volt, tetszett benne minden. Ha módom lesz rá, akkor ilyen házat szeretnék majd.
Meg állt a kocsi. Ugh.

-Megérkeztünk, kiszállás! - szólt vidáman Mike.

Kiszedte a bőröndömet, és elvettem tőle.

- Gyere utánnam- mondta.

Kinyitotta a kaput és sétáltam utánna. Egy szökőkút díszelgett középen, körülötte igényesen nyírt bokrok. Virágok. Aztán megláttam a háttérben lévő házat.
Elakadt a szavam. Ez. Ez. Kizárt dolog. Ez lehetetlen. Tévedés történt én nem lehetek egy playboy luxusvilla színtű ház tulajdonosainak lánya. Az én szüleim szegények.

-Tetszik? - nevetett Dabby.

-Ez durva. - nemtudtam mit kinyögni.

- Ne csak álljunk, menjünk be! - mondta Mike.

Örültem hogy ezt mondta, mivel esett az eső és kezdtem teljesen átázni.
****
-Gyere velem. - Mondta Dabby.

felmentem utánna a lépcsőn, és megállt egy ajtó előtt.
-Ez itt a te szobád.

- Van szobám? - csodálkoztam.

- Hogyne lenne, menj nézz be!

Benyitottam a szobába, és leesett az állam. Egy hatalmas francia ágy, mellyel szemben szekrénysor volt. Egy màsik ajtó is volt. Egy fürdőszobára nyílt. Mi a picsa?

-Ss- aját fürdőszobám van?

-Igen. - mosolygott Dabby.

-Kicsit egyedül lehetnék? Kiszeretnék
pakolni. Majd nemsokára lemegyek hozzátok.

-Rendben. Várunk. - odajött hogy puszit adjon az arcomra de elfordítottam a fejemet.

-Ez nekem most nem megy. - szóltam.

- Értem. - Sóhajott szomorúan,
és kiment.

Bambultam egy ideig magam elé. Aztán elkezdtem kicsomagolni a bőröndöm. Külön-külön stócokba hajtogattam a szekrényembe a pulcsikat és a pólókat. A farmerokat és a kabátokat pedig felakasztottam.

***
Miután az utolsó zoknit is betettem a fiókba nem tudtam màs elfoglaltságot találni, sajnos makulátlan tisztaság van mindenhol, így nemtudtam húzni az időt. Lesétáltam a lépcsőn lassan, mint aki a halálbuntetésére ment volna. Mike a kanapén ült és tv-t nézett, Debby pedig főzött valamit. Mindketten felkapták a fejüket érkezésemre.

-Sziasztok. - szóltam halkan.

-Szia kincsem! Most lett kész a vacsora, gyere együnk. -Majd ha fagy, és ha mérget tettek bele??! ijesztő hogy úgy beszél mintha minden normális lenne.

-Nem kérek köszönöm. Nagyon kifárasztott ez a nap. Amúgy járni fogok iskolába?

-Természetesen. Megbeszéltem mindent az igazgatónővel. Hétfőn már mehetsz is suliba. - Szólt Mike.

-Oksa. Jó éjt nektek. - szóltam hátam mögé mikor már a lépcsőn siettem fel.

-Neked is Scar, Szeretünk- Szóltak.
Chh. Persze, azthiszik annyira egyszerű ez? Ahh túlságosan fáradt vagyok hogy ezen gondolkozzak. Sőt hogy bármin is. Lefürödtem, felvettem a pizsamámat és fáradtan estem be az ágyamba. Betakartam magam, szokásom hogy teljesen a fejem búbjáig felhúzom a takarót hogy véletlenül se kapjak levegőt. Az egyik lábamat felhúztam a hasamhoz, a másikat pedig kinyújtottam. Éppen csak annyira hogy ne lógjon le az ágyról, különben elkapná egy szörny.
Kis ideig matattam a macim után, magamhoz szorítottam s elaludtam. Ő az aki a kezdetektől velem volt.