14. Fejezet
Soha nem láttam emberen ekkora dühöt tükröződni, és ilyen gyorsan mint Mike-on. Arca szinte égett.
- Mit keresel itt??! - Szemeit kapkodta Zayn, és köztem.
- Takarodj innét te patkány! - üvöltötte, de válaszul csak egy szemrehányó mosolyt kapott.
Éppen készültem meghalni a fájdalomtól, de erre a reakcióra olyan szinten nem számítottam, hogy államat valahol a föld legméllyén kell majd összeszednem.
Remegett a gyomrom. Dabby odaszaladt hozzám magához húzott, s nyugtatni próbált. Vállamon könnyed
nedvességet éreztem. Zokogott fölöttem keservesen.
Eközben Mike megragadta nyakánál fogva Zayn-t, s a falhoz nyomta.
- Nem akarom az undorító fejedet többet látni, semmizd ki magad! A lányomat mérföldes körzetből elkerülöd, értetted? - Nyakán megdagadtak az erek. Zayn csak gigubbadt szemekkel bólogatott.
Kihajította a házból őt. Majd oda futott hozzám, hozzánk. Dabby-re majd rám emelte tekintetét. Nem tudtam egyszerűen felállni. Képtelen voltam.
Leguggolt mellém, gyengéden megfogta a hátam, s térdhajlatomnál tartott. Amint el emelkedtem a földtől mintha ezer kést döfnének a hátamba. Ordítva sírtam. Óvatosan lefektetett a kanapéra hogy gerincem vízszintesben legyen.
Így kissé elviselhetőbb volt.
- Istenem mi lesz?? - kiabált hisztérikusan Dabby.
- Kihívom a mentőket, addig pakolj össze neki pár ruhát! - mutogatott idegesen. Fel is rohant szobámba.
10 percen belül itt termettek. Életem leghosszabb 10 perce volt. A mentősők megemeltek s felfektettek a beteghordozóra. Mike is hátul ült, s kezemet
szorongatta keservesen. Mintha oxigént akarna pumpálni belém. Állandóan azt mondogatták hogy minden rendben lesz és nyugodjak meg. Ettől csak feszültebb lettem. Mégis hogy??! Hogy? Fejemben kavarogtak a gondolatok. Mellkasom csak egyre gyorsabban emelkedett és süllyedt, szívverésem szaporodott, a testemben tomboló adrenalin olyan volt akár egy időzített bomba, kapkodtam a levegőt. Nemtudtam mi következik. Mi lesz velem.
Az utolsó éppkézláb emlékem, hogy arcomra helyeznek egy maszkot. Egyre inkább, egyre erősebben egyfajta kábult érzés vett hatalmába. Nemtudtam tisztán gondolkodni. Mike-ra néztem, össze szorítottam szemhéjjaimat s kipréseltem egy utolsó könnycseppet.
/Bocsi hogy rövid lett:c🎀/
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro