Senki nem volt a lakásban. Már hogy is lenne? Állandóan csak egyedül vagyok. Egy ideig fetrengtem a lenti kanapén, unalmamban tanulmányoztam a telómat. Csuklómra néztem, nagy nehezen de eltudtam olvasni az elmosódott számokat s beírtam.

Rávettem magamat hogy felmenjek tanulni. Mert azt is kéne.. ezen a héten még kíméltek, de jövőhéttől dolgozatok áradata vár rám..
Vártam hogy történjen valami, egy zavaró tényező amit el kéne hárítani, vagy bármi hogy legyen egy kifogásom a tanulás halogatására. De nem történt semmi. Gondoltam megcsörgetem Sharon-t hogy meglegyen neki is az én számom. De felvette azonnal.

-Mondtam már hogy hagyj békén!!! Nem érted meg bazdmeg? - kiáltott.

-Ömm..izé Skarlett vagyok. -néma csend volt egy ideig. Nem mertem megkérdezni egy ideig hogy mi a baj.

- Mi a baj? Mi történt?. - nem szólt...tettem volna le a telefont, de beleszólalt.

-Jaj nincsen semmi baj. - rettentő hamisan nevetett a telefonba. - Nem találkozunk valahol? Mondjuk a suli melletti kávézóban fél óra múlva? - Hm, legalább addig se kell tanulnom.

-Nekem jó, akkor szia!

-Szia!

Fogalmam sem volt róla hogy hol van a kávézó. De a suli mellett valahol szóval csak meg találom.. ennyire nem lehetek analfabéta.

Gyorsan felöltöztem Farmer, egy vékony fekete pulcsi és konzerv! Egy halvány smink és indulhattam is. De előbb írtam egy üzenetet Dabbyéknek hogy elmentem, hogyha nem találnának.

Kicsit szerencsétlenkedtem, de megtaláltam a kávézót. Sharon már várt bent. Leültem vele szembe. Megmondtam hogy mit kérek és rendelt helyettem is.

- Szóval?

- Tudod, apám testvére, aki a keresztapám, állandóan hívogat és azt akarja hogy vele legyek. Hogy találkozzunk. Rajtam lóg de én gyűlölöm. É-és kiborít. - Most komolyan ilyen egyszerű dolog miatt hívott ide??!

-Szólj a szüleidnek hogy rendezzék le.

- A sz-szüleim mmár nincsenek. - szemei könnybelábadtak. - nevelő szüleim vannak. - El is sírta magát. És akkor leesett.. Istenem Skarlett Davies mekkora egy féreg barom vagy...egy idióta vagyok. Azért nem akar a keresztapjával beszélni mert köze van a szüleihez. Szorosan megöleltem, amit egyből viszonzott is.

- Shhh.

Pontosan tudom jól hogy mit érez. Számomra 17 éven keresztül halottak voltak a szüleim. Nagyon furcsa hogy ilyen könnyen megnyílt nekem.

Kezeim közé vettem arcát, s letöröltem könnyeit.

- Szerintem adj neki egy esélyt Shar. Úgy gondolj rá mint egy szép emlékre, ami a szüleidhez köt. - Halványan elmosolyodott.

-Neharagudj, de nekem mennem kell. Ha bármi baj van, hívj nyugodtan. - simítottam meg karját.

-Köszönöm. -Biccentett.

Haza felé vettem az irányt. Sajnálom őt.. annyira életvidám, kedves, energikus lány. Nem érdemli meg ezt a rosszat. Segíteni fogok neki bármiben!

Dabbyék még mindig nem értek haza. Már este hat van. Mindegy is.. visszatértem a "szeretett" tanuláshoz.

****
Ajtó kopogás zökkentett ki. Lerohantam. Ki állt előttem.. Zayn. A rohadt életbe Zayn..
Látta rajtam hogy már zárni akartam az ajtót, de félkézzel simán ajtóval együtt tolt be engem.

-Bejöhetek?

-Már bent vagy. -feleltem unottan. Az ajtó becsukódott
Hozzám lépett.

Nagy kezével államat lassan felemelte. Így szemünk találkozott.

-Érdekes... Sharonnal tudsz időt tölteni, ellentétben velem. - Pimaszul mosolygott.

Honnan tudja? ..Mi a fasz?

-Mi? Teh ..te ho- követtél? - Háborodtam fel.

-Ugyan kérlek. - legyintett játékosan, hangjában tisztán éreztem az iróniát.

-Csak hagyj végre békén. - azzal hátat fordítottam és elindultam az emeletre, de karomnál fogva visszarántott. Derekamon kezeit éreztem. Szemeit végig futtatta testemen. Közönségesnek éreztem magam.

-Nem is ismersz. -keze a fenekemre csúszott. Megugrottam. Ugrott a kurva bizalmam is iránta.

-Nem leszek a kurvád Zayn, én nem az a lány vagyok. Menj el..- feleltem még higgadtan.

Fülemhez tartotta ajkait.

-Pedig megkapnád az első helyet, egy szavadba kerül.

Ennyi. Eldurrant az agyam. Túl közel állt hozzám. Kezem az arcán csattant. Kikerekedett szemekkel nézett rám. Féltem mi jön.

Felkaromon éreztem erős szorítását, felemelt és belebaszott a földbe. Gerincemre estem. Visítottam úgy fájt.

Szívem kihagyott egy ütemet mikor hallottam az ajtókilincs kattanását. Mike és Dabby.. az utóbbi kezéből lezuhant minden amit tartott..