Telefon csegése keltett fel. Neeh ez még korai. Kinyomtam az ébresztőt. Nem akarok iskolába menni, Zaynnel találkozni.. azt sem tudom hogy mit mondjak neki: Bocs, az "apám" akit most kezdek megismerni eltiltott tőled, mert utál??!!
Összezavarodva megráztam a fejemet, feltápászkodtam az ágyamból, s a szekrényhez csuszogtam. Nem sokat gondolkoztam rajta hogy mit vegyek fel. Sajnos az idő pár napja már nem enged a rövidnadrágnak. Így maradtam a fekete csőnadrágomnál, aminek a térdén szakadás van. Egy póló, derekamra egy pulcsi ha hideg lenne és végűl a fekete konzervem. Imádom ezt a cipőt. Egyszerűen mindenhez jól passzol. Apró örömök. Félmosollyal díjaztam szánalmas viccemet. Ránéztem a telefonomra: 7:28.!
Picsába semmit nem csináltam még, befutottam a fürdőbe, gyorsan felvittem egy kis korrektort a problémás helyekre, majd szempillaspirál és már mehettem is. Felkaptam a táskámat, hál' istennek szerencsésen kislusszantam a házból, úgy hogy ne találkozzak Dabby-vel vagy Mike-al.

Majd kiesett a tüdőm úgy futottam. Mivel eléggé levagyok maradva ámblokk minden anyaggal..így hogyha lemaradok még az óráról is akkor nem leszek jó helyzetben évvégén..

Mi lesz az első órám??
Gondolkozz Davies, gondkozz!!
Ó, ének. Mrs. Hathaway-el.
Berontottam az ajtón. Még nem volt bent a tárnő, gyorsan lehuppantan a hátsó sorba. Mindenki zajongva beszélgetett. Kivéve az a fiú. A göndör fürtökHomlokomat az asztal szélének támasztottam, s telefonomat(!) nyomkodtam.

-Khm.

Figyelmen kívűl hagytam a köhögést. De ismét hallottam erőteljesebben.

-Khhhm! Öghm!

Mostmár felemeltem fejemet.
Malik.

-Hagyj

Kezét hátamra tette.

-Miért nem engeded hogy barátod legyek? -Tekintetét az enyémbe fúrta.

-Nem kéne barátkoznunk.

Zayn felhúzta szemöldökét, s homlokát ráncolta. Majd elnevette magát.

-Pedig fogunk.

Megforgattam szemeimet, és próbáltam a tanár üres magyarázására figyelni. Ugyanis közben betoppant, és elkezdte az órát.

A nap további része egészen nyugisan telt. Bontott óráim voltak, így nem találkoztam Zaynnel.
Az utsolsó óra osztályfőnöki volt. Az egész osztály ekkor együtt van. Sharon mellém ült.

-Helló

-Sziókaa! - szemei csillogtak az életvidámságtól. - Mi van veled? Miért nem beszélgetünk? Igazán nem harapok tényleg, mármint ne értsd félre nem harapnék meg soha senkit egyáltalán... - hebegett habogott.

- Ne aggódj, csak én nem vagyok az a beszélős fajta. Ellentétben veled. - nevettem ki halkan.

Becsöngettek. Mennyit hallom egy nap folyamán ezt a kibaszott csengőt..idegrohamot kapok tőle.

És akkor belépett ő. Szinte végszóra. A göndör fürtök álomba illő tulajdonosa. Fekete farmer, fehér póló, melyen halványan átütnek tetoválásai. Egy angyal. Nem is láttam egész nap. Vajon hol lehetett eddig? Hátra sétált, s mikor a padok mellett elhaladt a lányok összesúgtak és vihoráztak. Szinte úgy csurgatták rá a nyálukat mint egy istenre, amit kurvára meg is értek. Sharon felé fordultam aki éppen valamit magyarázott.

-Megadod a számod?

-Öhhm pe..- eszembe jutott hogy halvány lila gőzöm sincs róla még, hogy mit hogy kell kezelni ezen a telón. Ezért jobbnak tartottam inkább az ő számát elkérni. - I-inkább add meg te. - mosolyogtam rá.
Bólintott. Azthittem ennyivel le is tudtuk a beszélgetést, de maga elé rántotta kezemet és filctollal ráírta az elérhetőségét. Gyengéden meghúztam az egyik rózsaszín tincsét majd ismét hozzákezdtem az órára való figyelést, de Mr. szexisten megakadályozta. Szemeim valahogy mindíg elkalandoztak játékos fürtjeihez. Tekintetem találkozott Zaynnel. Pimaszul vigyorgott, mire elkaptam fejemet. Miután csengettek, kirohantam a teremből. Elkezdtem gyorsan hazafelé sétálni de Sharon visszarángatott.

-Mi volt ez?

-Mi-mi? -tettettem az értetlent..csak szarul.

-Nemtudom miről beszélsz, na mentem majd beszélünk. - Csak legyintett. Hahha. De hát nincsen mit megmagyaráznom nem érdekel Harry.