Halkan kinyitottam az ablakot s Zayn nézett fel rám.

-Vártunk téged! Hol voltál? - Ölbe tette a kezét és durcásan nézett rám. Ha nem lenne ilyen rossz kedvem akkor még nevetnék is talán rajta. De most..most nem megy. Semmit mondó arccal meredtem rá.

-Nem akarok most beszélgetni.

-Segítek..engedd kérlek. -hangja elcsuklott. Nemtudom miért de úgy érzem mintha belelátna a szívembe, a semmiből érzem hogy bízhatok benne. Ez megrémít, mivel semmit nemtudok róla, pár alapvető dolgon kívűl.
Belenéztem mélybarna szemeibe, éreztem..megint jönnek a könnyeim.

-Szia.

Befutottam a szobámba és a földre rogytam. Hogy lehetek ennyire világtalan? Senkim nincs..mostmár.
Hope nem jelentkezett azóta sem. Vajon megkapta egyáltalán a levelemet? Vagy nem érdeklem? Meg is érteném hogyha utálna engem. Ott hagytam. Egyedül. Kitudja mit csináltak vele mióta eljöttem.. akkor legalább még megtudtam volna védeni. Édes istenem. Zayn-nél is azt a végtelen bizalmat érzem, mint Hope-nál.
Bementem a fürdőbe. Megmostam az arcomat. Elég ebből. Nem lehet.
Szó szerint kitéptem az ajtót, bár nem akartam..eléggé drámaira sikeredett. Lementem, és eléjük álltam.

-Mondani akarok valamit. -
Kiváncsian bólintottak.

-Szóval..kimondom. Ha együtt akarunk élni akkor el kell fogadnotok a múltamat, és azokat is akik szerepeltek benne. Hope-ot akarom. Hogy velünk éljen. Nem akarok mást! - Számat harapdáltam válaszra várva.

-Megoldjuk biztosan! -mondta Dabby bíztatóan, majd megölelt.
Éppen fordultam volna vissza, de megtorpantam Mike hangjára.

-Még egy szóra Kicsim. - szólt lágyan. Hagyjál már, hirtelenjében milyen nyájas vagy..

-Skarlett. - Javítottam ki, egy hamis félmosollyal az arcomon.

-Lenne itt még valami. - elővett a háta mögül egy dobozt s odaadta. Telefon. Pontosabban egy Iphone.

-Nem fogadhatom el. - nyújtottam vissza a dobozt.
De Mike kezével visszatolta a hasamig.
-Nincs választásod, sajnos nem visszatéríthető. -mosolygott.

-Engem nem lehet megvenni, nem vagyok és nem is leszek elkényesztetett.

-Sosem leszel,de szükséged van telefonra.

Őszintén.. eddig is megvoltam telefon nélkül, de eléggé idegesítő hogy körülöttem mindenki azt a szart nyomkodja.

Odajött és megölelt. Közben a fülembe súgta.

-Még ma elpostázom a repülőjegyet Hope-nak. -Ugrándozni kezdtem.

-Köszönöm!!! -sikitoztam.

Felrohantam és megcéloztam a fürőszobát. Lehámoztam magamról ruháimat, villám gyorsan lezuhanyoztam. Pizsi föl. És már estem is be az ágyba. Elővettem a dobozt, és kinyitottam. Életem első telefonja! Szerelmes vagyok. A dobozán Iphone 5s áll.. annyit értek belőle hogy az én telefonom az az 5 meg az s.. isten tudja. Maga a telefon fekete, és gyönyörű. Már ha lehet egy tárgyra mondani hogy gyönyörű. Olvasgattam a használati utasítást és kitudja meddig ügyködtem rajta, de sikerült beállítani több mindent. Például az ujjlenyomat leolvasót, mert azzal kód megadása nélkül tudom feloldani a telót. Miket ki nem találnak..meg áll az eszem úúr-is-ten!
****
Szemhéjjaim lassan ereszkedtek le. Szinte éreztem pilláim mázsás súlyát. Lassan álomba merültem.