2022. 08. 16., kedd

Kávéval a kezemben léptem be az irodámba, majd a poharat dühösen tettem le az ajtó mellett álló szekrényre. Adrian ijedten kapta fel a fejét, aztán az ábrázatomat látva egyből röhögni kezdett, mire hozzávágtam a táskámat. 

- Neked is rohadt jó reggelt! Bár, legalább neked nincs egy idegbeteg ikertestvéred, mint nekem. Mesélj, mi a baj!

- Semmi - ültem le mérgesen. - Mi a fenéért vagyok még mindig címlapokon, mint Lewis menyasszonya? Lewis Afrikában van, nem vagyok vele, mi a francért nem tudnak elfelejteni engem?

- Ez a semmi? Oké - forgatta meg a szemét. - Nagyon zavar?

- Igen. Baromira, elvégre nem vagyunk együtt és a hülye kis színjátékunknak is vége van.

- De arról még egyikőtök sem beszélt, hogy az eljegyzéseteket felbontottátok. Nem értem, így miért lep meg a dolog. Ti vagytok a paddock álompárja, Becca, ne is csodálkozz! Viszont egyedül nehogy bejelentsd, hogy nem vagytok együtt, mert abból nagy balhé lesz. Elvégre Lewis azt mondta, csak azért nem tartottál vele Afrikába, mert dolgoznod kell. 

- Én csak azt akarom, hogy újra normális életem legyen, és ne a saját fotóm vigyorogjon rám, ha megnyitom a közösségi oldalakat. 

- Dr. Hamilton, mi a gondja a saját képeivel? - hajolt közel hozzám Adrian, mire legszívesebben meg is fojtottam volna.

- Még mindig Parker vagyok. Hamilton nem is leszek, és biztosan nem fogom a férjem nevét sem felvenni, elvégre Parkerként szereztem magamnak minden szakmai elismerést. 

- Jól van na. Este átjössz? Anna hiányol már. A lelkemre kötötte, hogy kérdezzem meg. 

- Nem tudom. Ma főzni akartam, utána meg sorozatozni.

- Akkor szólok Annának, hogy jössz - nevetett fel, majd felvette a telefonját és kiment.

A testvérem egy átok. Komolyan. Nem akartam elhinni, hogy csak így, simán eldöntötte, hogy ma náluk vendégeskedek. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy menjek, de úgy tűnik, más választásom abszolút nincs.

De legalább ma nyugodt napunk volt, hamar letudtunk mindent, ezért délután háromkor már hazafelé tartottam. Adriannal azt beszéltük meg, hogy hat után megyek át, szóval rengeteg időm volt még elkészülni. Ahogy hazaértem, lepakoltam, majd bevonultam a telefonommal a fürdőszobába. Megengedtem a fürdőkádnál a vizet, dobtam bele egy fürdőbombát, elindítottam egy jó kis lejátszási listát, utána pedig levetkőztem, hogy elmerülhessek a habok között. 

Mikor kényelmesen elhelyezkedtem, a telefonomat a kezembe vettem, mivel szét akartam nézni Instagramon, illetve el akartam olvasni a híreket is. De hamar el is ment a kedvem, mivel az egyik cikk alatt pont a Lewisszal való kapcsolatomon csámcsogtak. A kedvencem az volt, hogy engem csak Lewis pénze érdekel, mert tudják, hogy egy sima kis lakásom van, tehát csóró vagyok, és biztos nem is vagyok orvos, csak valami kuruzsló. Elkerekedtek a szemeim, viszont annak örültem, hogy több olyan ember is volt, aki megvédett ezalatt a komment alatt, és sorra linkelték be a publikációimat, illetve több volt páciensem is írt, hogy a segítségem nélkül nem tudják, mi lett volna velük. Nem gondoltam volna, hogy ezzel a kis alkuval még a szakmai megítélésem is veszélybe kerülhet.

Mérges voltam Lewisra, de leginkább magamra, amiért belementem ebbe a nevetséges kis játékba. Mondjuk, ha teljesen őszinte akartam lenni, akkor az zavart a leginkább, hogy megkedveltem a pilótát, talán jobban is, mint ahogy azt szerettem volna. Eszembe jutottak a csókjai, az érintései, minden közös pillanatunk, és csak azt vettem észre, hogy kicsordult egy-két könnycsepp a szememből. Ráadásul épp ekkor láttam, hogy Lewis megosztott jó néhány képet az Insta-sztorijában. Összeszorult a szívem, ahogy végignéztem a fotókat, ráadásul voltam olyan szerencsétlen, hogy az egyiket be is szíveztem. Ekkor legszívesebben vízbe is fojtottam volna magam.

Hiányzom? - érkezett szinte azonnal az üzenet a pilótától. 

Álmaidban - írtam neki vissza abban a pillanatban.

Ekkor inkább le is tettem a telefont, mert ha ebbe belemegyünk, annak nem lesz jó vége. Gyorsan megfürödtem, hajat is mostam, majd kiszálltam. Megtörölköztem, utána felvettem a köpenyemet és megszárítottam a hajamat. Nagy dolgot nem csináltam a készülődésből, elvégre csak a testvéremékhez megyek vendégségbe, nem a királynőhöz audenciára.

Mikor elkészültem, lementem a kocsihoz, és elindultam London külvárosába Adrianékhoz. Elég hosszúra sikerült az út, mert óriási volt a forgalom.

Anna nyitott nekem ajtót, és szorosan megölelt. Imádom a lányt, mert nagyon cuki tud lenni, igaz, fiatalabb nálunk hét évvel, de az senkit nem érdekel, hogy még csak huszonnyolc éves, mivel nagyon jól beilleszkedett a családunkba. Jasper feleségét szintén nagyon bírjuk, mivel Laura is egy csupaszív ember, a bátyámat meg imádja, ami ugye nagy plusz pont. 

- Mit hozhatok neked? - kérdezte Anna miután leültem. 

- Egy pohár víz épp elég lesz - jelentettem ki határozottan.

- Oké. Lassan kész lesz a vacsora is. Közben pedig szeretnénk mondani valamit Adriannal.

- Becca! Jó téged látni - jelent meg vigyorogva az említett.

- Ezer éve nem láttalak, ideje volt már összefutni - nevettem fel, majd megöleltem drága ikremet. 

- Hát igen, hiányoztál, mint púp a hátamra. 

- Elmehetsz a francba - löktem meg. 

- Á, inkább nem. Sokkal jobb dolgom lesz.

- Hoztam közben a vizet - tért vissza Anna, és a kezembe nyomta a poharat. 

- Köszi szépen. Na, de ki vele, mit szeretnétek mondani? - mosolyogtam.

- Mondjuk el most, kicsim? - kérdezte szíve választottját a testvérem.

- Persze - bólogatott a lány. - Adriannal babát várunk - vigyorgott.

- Úristen! Gratulálok! - ugrottam a nyakukba boldogan. - Mikor érkezik az unokahúgom vagy unokaöcsém?

- Márciusra várjuk - vágta rá boldogan Adrian. - Addig pedig szeretnénk összeházasodni, szóval jövő hónap közepére ne nagyon tervezz semmit! Illetve, mivel nagyiék is jönnek, addig jó lenne vagy lezárnotok Lewisszal a dolgot, vagy meg kell hívnunk őt is. Bár az utóbbinak mindketten nagyon örülnénk. 

- Beszélnem kellene vele erről? - tértem a tárgyra, mert tudtam, hogy úgyis ide fogunk kilyukadni.

- Megtennéd? - nézett rám nagy szemekkel az öcsém, amire nem tudtam nemet mondani. Istenem, az a drága jó szívem visz majd a sírba.

- Persze, ennyit kibírok mellette. De csak miattatok. Másképp nem. Ugye akkor sem fogtok utálni, ha esetleg véget fogunk vetni addig hivatalosan mindennek.

- Várjatok, mi van? - kérdezett rá hirtelen Anna. - Miről beszéltek?

Ekkor esett le, hogy szegény lány semmit nem tudott az egyességről, hiszen neki sem mondtunk az égvilágon semmit, csak azt a mesét ismeri, amit mindenkinek előadtunk. Így azonban már nem volt visszaút, el kellett mesélni neki mindent, ami történt, de a lelkére kötöttük, hogy el ne mondja senkinek. Kicsit morcos volt, amiért titkolóztunk előtte, de aztán mondta, hogy megérti, miért nem akartuk szétkürtölni. 

Még vacsora közben írtam Lewisnak, hogy beszélni szeretnék vele, mivel minél hamarabb túl akartam esni ezen a felettébb kellemetlen beszélgetésen. Szerencsére hamar válaszolt, mondta, hogy este kilenc után rá fog érni, ezért addig haza akartam érni. 

Pár perccel kilenc előtt már a saját kanapémon ültem, és vártam, hogy Lewis felhívjon. Abban teljesen biztos voltam, hogy mérges lesz rám, amit nagyon megértek, elvégre nem lett volna szabad jártatni a számat. De meglepődtem, mikor nevetve csak annyit mondott, hogy várta, mikor szólom el magam Adrian társaságában. Na, köszi... Az viszont jó volt, hogy nem akadt ki. Félsiker. Szerencsére abba is beleegyezett, hogy eljön még velem tesómék esküvőjére, és hajlandó lesz eljátszani mellettem a hős szerelmest. Féltéve, ha elmegyek vele valami idióta műsorba, ahol elő kell adnom a szerető menyasszonyt. Nagy ár ez azért, hogy Adrian és Anna boldog legyen, de nem baj, ennyit kibírok. Meg igazából látni akartam Lewist.

Megkedveltem, ez tagadhatatlan. Nem hiába került ki a falra és a polcra is jó néhány bekeretezett képünk. Szerettem azokat a fotókat nézegetni, most viszont legszívesebben az összeset kidobtam volna a fenébe, mert csak összezavartak. Nem tudom, mit érzek Lewis iránt, de azt tudom, hogy valami nagyon megváltozott bennem. Felpattantam a kanapéról, és az összes fotót lelöktem a padlóra. Nem éreztem jól magam, tombolni akartam. Elindítottam a Spotify-on a Leander Killstől az Én vagyok a veszély című számot, mert annyira illett a hangulatomhoz, főleg a szám eleje... Üres a fal és üres a kép... és tényleg üres itt minden, amióta nincs velem. Pedig nagyon keveset voltunk a lakásomban együtt.

A dühöngésemből egy kopogás rántott vissza a való világba, siettem is ajtót nyitni, de legnagyobb bánatomra csak a szomszéd bácsi volt az. Kicsit leszidott, amiért késő este hangoskodok, majd elnyúzott képemet látva megkérdezte, hogy vagyok. Mivel ezer éve ismerem már, ezért elmondtam neki, hogy volt egy kis vitám a vőlegényemmel, de nincs semmi komoly baj, megoldjuk a dolgot. Ahogy ezt meghallotta, máris felajánlotta, hogy menjek át hozzájuk egy teára, ráadásul a felesége csinált egy kis citromos kekszet, amit amúgy nagyon szeretek.

2022. 08. 22., hétfő

Ahogy bezártam az irodám ajtaját, szaladtam is le az autómhoz, mert sietnem kellett haza, elvégre az esti géppel indulok Brüsszelbe. Sokáig azonban nem jutottam, mert a földszinten egy fotósba és újságíróba futottam bele. Ami rohadt nagy gond volt. Nem tudtam, mit mondhatok és mit nem, könnyen bajba sodorhatom Lewist és magamat is. Megszívtam.

- Dr. Parker! Igazak a hírek, miszerint Lewisszal felbontották az eljegyzésüket? - kérdezte lazán, köszönés nélkül az újságíró.

- Dehogy igaz. Minden a legnagyobb rendben van - emeltem fel a kezemet, amin a jegygyűrűm csillogott. - Nem tudom, honnan vették, hogy baj van, de az értesüléseik nem jók.

- Érdekes, elvégre nem voltak együtt Afrikában.

- Igen, mivel szerveztem az esküvőt - vágtam rá meggondolatlanul.

- Megvan már az időpont? - kérdezett rám egyből.

- Igen, de szűkkörű esküvő lesz, ezért nem kötöm az orrukra! Most pedig megyek. Viszlát!

- Az idén még kimondják az igent? - kiáltott utánam.

- Igen! - hagytam rá.

A fene sem gondolta volna, hogy keselyűk módjára csapnak le rám is. Nem is értettem, elvégre én nem vagyok híres és nem is vágyom az ilyen hírnévre. Sőt, a hátam közepére sem kívánom.

Alig vártam, hogy végre biztonságban legyek, és úton legyek Brüsszelbe. Szerencsére, néhány órán belül már a szállodában voltam. Lewis még nem érkezett meg, így volt időm egy kicsit pihenni.

Elég késő volt már, mikor kopogást hallottam az ajtón. Kicsit morcosan kászálódtam ki a puha takaró alól, de be kellett engednem a pilótát, elvégre még most is egy szobában kell aludnunk, hogy fenntartsuk a látszatot.

- Nem is tudtam, hogy még idén a feleségem leszel - köszöntött nevetve. Ezek szerint már le is hozták a cikket. Fantasztikus. - De legyen, ha nagyon akarod, akkor elvehetlek.

- De kis rendes vagy - röhögtem fel. - Örülök, hogy el is veszel, ha már a menyasszonyod vagyok.

- Gyere ide! - nyújtotta felém a kezét, majd szorosan megölelt.

- Hiányoztam, ugye? - kuncogtam.

- Ne tegyél úgy, mintha én nem hiányoztam volna - suttogta, majd simogatni kezdte az arcomat. - Beszéltem Jasperrel - jelentette ki halálos nyugalommal.

Mégis mi a francról beszélhettek ők ketten? Hiszen nem is ismerik egymást. Egyszerűen nincs honnan. Soha nem találkoztak, nem volt alkalmam bemutatni őket egymásnak. És gondoltam, ez így is marad. De nem. Mikor és hol találtak egymásra?

- Összefutottam vele. Rendes srác. Sosem mondtad, hogy pilóta.

- Mert soha nem került szóba a bátyám.

- Rendesen ledöbbentem, mikor meghallottam, hogy Jasper Parker a kapitány. Először még csak azt hittem, hogy névrokonok. Aztán majd az út alatt láttam a pilótafülkéből kijönni. Hasonlítotok. Vele jöttem vissza Afrikából - tisztázta még gyorsan. - A reptéren beszélgettünk.

- Mondott valami izgalmasat? - nevettem, majd leültem az ágyra.

- Igen, azt, hogy neveljelek meg, mert szemtelen vagy és nem hallgatsz senkire, aki jót akar neked.

- Most ugye viccelsz? - néztem rá döbbenten.

- Istenem, ha látnád az arcodat - vigyorgott. - Nem amúgy, annyit mondott, hogy vigyázzak rád, míg tart ez a kis színjáték, mert fél, hogy bántani fognak az idióták.

- Mindig is olyan kis gondoskodó volt az az ember - mosolyodtam el.

- Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe az egészbe - ült le mellém. - Mikor szeretnéd, hogy bejelentsem, nem lesz esküvő?

- Nem akarok beleszólni. Amikor jónak látod - vontam vállat.

- Hiányozni fogsz - karolta át a vállamat.

- Te is nekem - húztam fel a lábaimat és amennyire csak tudtam, hozzá bújtam.

- Spa után vége lesz, Becky! - simogatta a hajamat. - Nem akarok neked még több fájdalmat okozni. Nem ezt érdemled.

- Rendben - egyeztem bele, majd letöröltem egy könnycseppet.- A futam után akkor leveszem a gyűrűt is - forgattam meg az említett ékszert az ujjamon.

- Megtarthatod majd. Legyen ennyi emléked erről az őrültségről.

- Nem szeretném. Fájna.

- Holnap elmehetnénk valahová. Szeretnék még egy kis időt eltölteni veled.

- Aludj velem, Lewis! - néztem rá szomorúan.

- Itt leszek, Becca. Lezuhanyozok és jövök - engedett el. - Sietek.

A futam után vége lesz - írtam meg Adriannak.

Sajnálom, Reb! Tudok segíteni? - érkezett hamar a válasz.

Most még nem. Majd vasárnap leszek kibukva. De köszi. Szeretlek, Adrian - zártam is le gyorsan, még mielőtt Lewis visszajön.

2022. 08. 23., kedd

Elég fáradt voltam, mikor felébredtem, mivel alig aludtam. Egész éjjel csak forgolódtam, végül átfeküdtem a kanapéra, hogy legalább Lewis tudjon aludni.

Mikor már nagy nehezen magamhoz tértem, visszamentem az ágyhoz.

- Hol voltál, Becky? - kérdezte kissé nyöszörögve Lewis, majd szorosan magához húzott. - Hiányoztál - suttogta a fülembe.

- Ez nem jó így, nem akarom ezt - bújtam hozzá.

- Mit nem akarsz? - simogatta az arcomat.

- Ezt a káoszt. Nagyon szétszednek majd az újságírók?

- Téged nem. Engem fognak.

- Mi lesz a szakításunk oka? - kérdeztem félve ezek után.

- Az, hogy megcsaltalak. Ez az egyetlen olyan kifogás, ami miatt téged nem fognak szétszedni. Én kibírom a savazást.

- Volt valakid, mióta ez tart köztünk? - néztem rá, és közben rettegtem, hogy milyen választ ad.

- Igen - vallotta be.

Ez az egyetlen egy szó olyan volt számomra, mintha hasba rúgtak volna. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de igyekeztem tartani magam, elvégre hogy venné ki magát, hogy itt sírok, mikor semmi komoly nincs köztünk? De nem sokáig bírtam, elkezdtem sírni.

- Becky, jól vagy? - kérdezte Lewis kissé ijedten. - Nem akartalak bántani, de úgy érzem, őszinte kell, legyek veled.

- Hány nő volt? - feszegettem tovább a témát, pedig így is eléggé fájt már.

- Kettő - jelentette ki, mire még jobban zokogni kezdtem. - Rebecca, ne csináld! - húzott magához. - Tudod, hogy ez nem volt igazi kapcsolat.

- De tudod milyen megalázó ez? - kiabáltam, miközben eltoltam magamtól. - Én leszek majd a lesajnált hülye csaj, aki mellett félrekefélt a nagy világbajnok. Mert senki nem tudja, hogy ez csak egy kibaszott színjáték volt.

- Rebecca... - kezdett bele, de kirohantam a szobából.

Sírva rohantam le a hotel kertjébe, egyedül akartam lenni, és még az sem érdekelt, hogy mindössze egy top és egy vékony kis rövidnadrág van rajtam meg egy strandpapucs. Kerestem egy eldugodtabb helyet, majd lerogytam a fotelbe. Nem gondoltam volna, hogy valami képes ennyire fájni, pedig már korábban is csaltak meg. De az nem érintett meg így, hiába szerettem azt a pasimat. Miatta viszont nem gondolt a fél világ szerencsétlennek. 

Legyen, én is tudok szemét lenni, és azt nem is fogja megköszönni, amit kap. Nem én leszek az, aki lesajnált lesz. Nem hagyom. Lehet, hogy gyerekes vagyok, de nem érdekel. Bár, fogalmam sincs, hogy mit tehetnék amiatt, hogy neki legyen rossz, viszont rájöttem, hogy nem is tudnék semmi rosszat tenni vele, mert annál jobban szeretem. Normális vagyok? Határozottan nem.

A gondolkodásomból Angela rángatott ki. Meglepődve nézett rám, gondolom, nem értette az öltözetemet, amit mondjuk megértek, elvégre nem pont ilyen ruhákhoz való idő van.

- Összevesztetek?

- Ne is tagadd, ő küldött utánam! - nevettem fel, mire csak egy apró bólintás volt a válasz.

- Elárulod, mi történt? Mert Lewisból egy szót sem tudtam kihúzni. Annyit mondott, hogy keresselek meg, mert őt biztosan nem hallgatod meg most egy ideig. A kis egyezségetekről volt szó?

- Igen. Megegyeztünk, hogy a futam után vége lesz, be is jelenti, aztán mondta, hogy megcsalt, és ezt is hozzáteszi a bejelentéshez, mert nekem az lesz a legjobb. Az már mindegy, hogy mással volt, nem voltam igazából a jegyese, de hogy abba nem gondol bele, hogy ez nekem csak még rosszabb lesz, mert én leszek a lesajnált hülye, az már zavar.

- Ez az ember bolond. Mi az, hogy megcsalt? Minek kell hazudjon? Nem volt senkije. Nagyon jól tudom, még mielőtt megkérdezed. Nem, nem árulom el, hogy honnan. De én megölöm. Komolyan. Inkább azon törné a hülye fejét, hogy bevallja legalább saját magának, hogy kellesz neki. De nem! Ő makacs bolond.

- Angela, nagyon aranyos vagy, de tudom, hogy semmi nincs kettőnk között, még vonzalom sem.

- Hogy mi van? - nevette el magát. - Izzik köztetek a levegő. Ne akarjátok, hogy én vegyem a kezembe az irányítást, mert mindketten rosszul fogtok járni! Lewis ezer százalék, hogy szerelmes beléd, csak magának sem vallja be. Benned nem vagyok száz százalékig biztos, de vannak érzéseid a srác iránt.

- Ez nem ilyen egyszerű.

- Akkor áruld el, hogy mi a bonyolult!

- Ez az egész. A helyzetünk.

- Jézusom, a gyerekeimmel könnyebb megtalálni a közös hangot, mint veletek. Ma este együtt fogtok vacsorázni. Ha bármelyikőtök lemondja, azt megfojtom. Érthető voltam? Még azt is hagyom, hogy Lewis hülyeségeket egyen, nem érdekel, csak ne a savanyú képét lássam minden nap.

- Angela!

- Semmi Angela! Nyomás fel átöltözni, ma nem akarom látni egyikőtöket sem. Igen, Lewist is kiosztottam már! De veletek másképp nem lehet.

- Köszönöm - mosolyodtam el, de közben mindenem remegett, annyira izgatott lettem az este miatt.