2022. 07. 01., péntek

Kora reggel arra ébredtem, hogy Lewis halkan szólongat, de túl álmos voltam hozzá, hogy érdemben válaszoljak neki. Azt sem tudtam, hol vagyok, kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy éppen ki is próbál ébresztgetni. Nehezen nyitottam ki a szememet, és el is fintorodtam egy rövid időre, mire Lewis elnevette magát. Ennyit arról, hogy nem fog rám törni...

- Sajnálom, hogy fel kellett keltenem téged, de muszáj mennünk a pályára. Ha nem gond, akkor ott fogunk majd reggelizni, oké?

- Persze, nekem teljesen jó lesz - ültem fel, aztán megdörzsöltem a szemeimet. - Jó reggelt! - nyögtem ki végül.

- Neked is jó reggelt. Csinos a hálóinged - dicsérte meg vigyorogva a lila csipkés hálóruhámat.

- Köszi. Neked meg csinos az egy szál alsónadrágod - jegyeztem meg nevetve. - Miért kell neked megint így járkálnod?

- Ó, csak nem megkívánt a kis kamumenyasszonyom? - hajolt közelebb, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Készülődjön, doktornő, hamarosan indulnunk kell! - hagyott magamra.

Elég nehezen keltem ki az ágyból, de muszáj volt. Odaléptem a szekényhez, amiből elő is szedtem az egyik kedvenc fekete szakadt farmeremet, egy halvány sárga inget, illetve egy fekete szegecses bőrdzsekit. A cipőim között sokáig válogattam, pedig nem hoztam sokat magammal, míg végül egy citromsárga tűsarkúra esett a választásom. Mivel láttam, hogy esik, és gondoltam, hogy hűvös is lehet, ezért egy sálat is odatettem az előkészített szettem mellé.

Hamar elkészültem, a hajamat lófarokba kötöttem, egy halvány sminket is feltettem, előszedtem a cipőmhöz illő táskámat, belepakoltam a legszükségesebb dolgaimat, és átmentem Lewishoz.

Nem volt sehol, viszont a fürdőből vízcsobogást hallottam, ezért leültem az ágyára. Roscoe kíváncsian nézett rám, majd odajött a lábamhoz. Megsimogattam, szerencsére kedvelt, így nem kellett félnem tőle.

- Azta! Gyönyörű vagy - jegyezte meg meglepetten Lewis, mikor kilépett a fürdőből. - Biztos vagyok benne, hogy meg fognak utánad fordulni egy páran. Jó, a gyűrű is rajtad van, akkor minden rendben van.

- Félek egy kicsit - jelentettem ki. - Jobban, mint anatómiavizsga előtt - nevettem fel.

- Ne aggódj, nem lesz baj! - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam, majd felálltam. - Dr. Parker, indulhatunk?

- Igen, mehetünk - bólintottam.

Összekulcsoltuk az ujjainkat, feltettünk mindketten egy napszemüveget, és elindultunk az ajtó felé. Szerencsére Roscoe is azonnal jött utánunk, így nem is kellett hívjuk vagy noszogtatnunk. A folyosón Angela is csatlakozott hozzánk, engem is kedvesen köszöntött, pedig tegnap este épp csak néhány percet tudtunk beszélgetni.

A pályára amúgy hamar kiértünk, de mikor megálltunk a parkolóban, egyből összeszorult a gyomrom. Lewis elmosolyodott, és megszorította a kezemet. Nagyon jól esett, mivel tényleg izgultam.

Mikor kiszálltunk, egyből villogni kezdtek a vakuk, így ahogy csak tudtam, kapaszkodtam a pilóta karjába. Angela próbálta elhajtani őket, de sajnos nem sikerült valami jól. Egy örökkévalóságak tűnt az, míg beértünk a motorhome-okig, pár újságíró próbált megállítani bennünket, de Lewis céltudatosan haladt a Mercedes garázsához, közben pedig védett, ahogy csak tudott.

- Túlélted, kislány! - húzott magához, mikor már biztonságban voltunk. - Gyere, mehetünk reggelizni! - intett az egyik irányba. - Ne aggódj, a többiek hamar befogadnak majd!

- Köszi szépen. Amúgy hogy bírod ezt a felhajtást? Nekem már ez nagyon sok volt - mosolyodtam el.

- Egy idő után hozzászoksz - szólalt meg Angela. - Fura volt, de most már fel sem nagyon tűnik. Szóval neked is hamar elmúlik majd ez a fura érzés, ne aggódj! - tette bátorítóan a vállamra a kezét.

- Remélem - nevettem el magam. - Azta, micsoda ebédlőtök van - jegyeztem meg csodálkozva, mikor megláttam a tágas helyiséget.

- Ugye, hogy menő? - kérdezett rám vigyorogva. - Gyertek, üljünk le valahova! - nézett szét gyorsan, majd elkezdett az egyik üres asztal felé húzni. - A kaja pedig valami hihetetlenül finom. Szóval egyél bátran bármiből - karolta át a vállamat a pilóta.

- Köszi. Azonnal meg is nézem, mik vannak - mondtam, majd letettem a táskámat és a megpakolt pult felé indultam el. Angela velem tartott és bőszen magyarázta, hogy miből érdemes vennem, mit kell feltétlenül megkóstolnom. Mint kiderült, Lewisnak külön reggeli dukál, mivel szigorú diétát kell követnie. Szolidaritást vállaltam, így nem pakoltam meg nagyon a tányéromat, mert nem akartam, hogy szegény Lewis kocsányon lógó szemekkel figyelje az én reggelimet.

- Jó étvágyat! - motyogta Lewis, mikor visszaértünk. - Ú, egy pár karika uborkát lopok - nyúlt át a tányéromhoz, mikor leültem.

- Persze, szolgáld csak ki magad - nevettem fel. - Jó étvágyat, Lewis! - hajoltam oda az arcához és egy puszit nyomtam rá. Erre viszont nem csak ő, hanem Angela is fura képet vágott. - Így hihetőbb, hogy a párod vagyok - súgtam nevetve.

- Ó, szabadon csinálhatunk ilyeneket nyilvánosan? - nézett rám vigyorogva.

- Persze - vontam meg a vállam.

- Szuper. Megdumáltuk.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt. Süt rólatok a harmónia. Tényleg úgy néztek ki, mint egy pár - tette hozzá halkan, nehogy valaki meghallja. - Annak viszont nem örülök, hogy lopkodsz a tányérjáról, ezzel pedig nem követed az étrendedet. De most az egyszer elnézem. De csak most! - hangsúlyozta ki Angela.

- Jól van, rendes leszek - nevetett fel. - Reggeli után amúgy értekezlet lesz. Ha szeretnél, szétnézhetsz a paddockban, vagy maradhatsz itt Angelával. Bár, gondolom nem szívesen mennél ki az újságírók közé.

- Ezt eltaláltad - helyeseltem. - Majd, ha kisebb lesz a sajtó érdeklődése, akkor sétálgatok - jegyeztem meg kissé ijedten. - Addig én nélküled sehova nem megyek.

- Nyugi, Becca, nem lesz semmi baj.

Reggeli után Lewis elment az értekezletre, mi pedig Angelával ott maradtunk a Mercedes motorhome-jában. Amit lehetett, megmutatott, majd Lewis pihenőjében vártuk meg, hogy a pilóta visszaérjen. Közben nagyon jót beszélgettünk, rengeteg dolgot mesélt a kamuvőlegényemről. Látszott rajta, hogy nagyon ismeri a srácot, ráadásul szinte csak szuperlativuszokban beszélt róla. Tehát Lewis tényleg rendes ember lehet. Az biztos, hogy eddig pozitív véleményem van róla, szóval biztosan nem lesz annyira vészes ez a kis idő vele.

A napunk elég unalmas volt, mivel az eső sikeresen felborította a programot. Az első szabadedzés ebből kifolyólag leginkább csak azzal telt, hogy ültünk egyik helyről a másikra. A második kicsit izgalmasabb volt, de az sem volt azért még az igazi. Ezután Lewis újabb értekezletre rohant, majd kitalálta, hogy menjünk el valahová vacsorázni kettesben.

Örömmel mondtam igent a felvetésre, mert éhes is voltam, illetve szerettem volna vele egy kicsit több időt tölteni. Először visszamentünk a hotelbe, gyorsan lezuhanyoztam, vettem fel egy másik farmert egy fekete blúzzal, majd beledobáltam a néhány cuccot a táskámba, előkerestem egy sima, egyszerű fekete magassarkút, megfésülködtem, tettem fel egy kis szempillaspirált, kirúzsoztam a számat és kész is voltam. Ezalatt az idő alatt Lewis is elkészült, így el is indulhattunk.

Végül Milton Keynesbe mentünk át, ott ültünk be egy kis hangulatos étterembe. Elég sokan voltak, néhányan oda is jöttek Lewishoz egy közös fotóért vagy aláírásért, de nem bántam. Jó volt nézni, ahogy beszélget a rajongóival, hogy mindenkihez van néhány kedves szava. Eddig azt hittem, hogy csak túlzás az, hogy szereti a szurkolóit, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak álca, tényleg foglalkozik velük. Szerencsére velem nem igazán foglalkoztak, mondjuk az is igaz, hogy én amennyire csak tudtam, próbáltam észrevétlen maradni.

Mikor kihozták a vacsoránkat, akkor már nem jött oda hozzánk senki, így nyugodtan tudtunk beszélgetni. Jól éreztem magam, és meglepően sokat járt az én szám is. Sokat meséltem Lewisnak az életemről, és ahogy láttam, tényleg érdekelte, nem csak úgy csinált, mintha figyelne. Kívülről tényleg úgy nézhettünk ki, mint egy jegyespár.

- Jó volt ez az este - jegyeztem meg, mikor már a kocsi felé tartottunk.

- Szerintem is. Jól éreztem veled magam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól ki fogunk jönni - mondta, mikor már bent ültünk az autóban. - Azt hittem, hogy nehezebb lesz veled szót érteni - magyarázta, közben pedig elindultunk.

- Kitalálom, azt hitted, hogy egy karót nyelt, unalmas nő vagyok, akinek semmi magánélete nincs, csak a munkája.

- Sajnálom, de igen, tényleg úgy gondoltam - mondta kicsit szégyenkezve, mire elnevettem magam.

- Nyugi, nagyon sokan így gondolják. Elvégre az a sztereotípia, hogy az orvosok komoly és unalmas emberek. Munka közben én is az vagyok, de azon kívül teljesen normális, hétköznapi emberke vagyok, aki ugyanolyan dolgokat csinál, mint bárki más. Szóval emiatt többen pozitívan csalódnak bennem.

- Addig jó, amíg jó véleménnyel vannak rólad. Néha az én esetemben is így van, sokszor tévesen ítélnek meg az emberek. Nem vagyok olyan rossz, mint azt sokan gondolják. Remélem, neked is jobb lesz majd a véleményed rólam, mint az elején. Ne mondj semmit, láttam rajtad, mikor beléptem a rendelődbe, hogy nem vagyok a szíved csücske - mosolyodott el.

- Való igaz - vallottam be kicsit szégyenkezve. - Soha nem voltál a kedvenc pilótám, sőt elég sokáig utáltalak is, az utóbbi időben pedig csak simán semleges voltál. De így személyesen olyan más vagy. Szóval már most is jobb a véleményem rólad, mint korábban volt - szorítottam meg a kezét. - Éppen emiatt örülök annak, hogy belementem ebbe az őrültségbe.

- Én meg annak örülök, hogy kitaláltam ezt az egészet. Bár az elég fura, hogy most van mellettem egy nő. Mármint Angelán kívül. De meg tudnám szokni ezt így - nevetett fel.

- Azért ne nagyon szokj hozzá! Tudod, hogy ennek egy idő után vége - figyelmeztettem.

- Tudom. Van kedved még beszélgetni, ha visszaérünk a szállodába? Még van közel két órám addig, amíg fellövik a pizsamát - pillantott rám, mire elnevettem magam. - Hé, halál komolyan beszélek, Angela nem ismer kegyelmet, ha a pihenésről van szó. Mármint az alvásról. Pihenni szinte csak akkor enged - jegyezte meg fintorogva.

- Szegény fejed. Nem vagyok még álmos, szóval benne vagyok egy zuhany utáni beszélgetésben.

Amint visszaértünk a hotelhez, mentünk is fel a szobánkba, majd elvonultunk fürödni. Mire végeztem, addigra Lewis már ott feküdt az ágyamon. Szerencsére most egy hosszú nadrág és egy atléta volt rajta, így nem kellett pirulnom az izmos teste látványától, mint egy kis tinilánynak.

Mivel nem volt túl meleg, így én azonnal befészkeltem magam a takaró alá, és rendes ember lévén, Lewisnak is felajánlottam ezt a lehetőséget, amivel, legnagyobb meglepetésemre, élt is. Csak mosolyogtam a dolgon, mivel annyira nem zavart.

Felém fodult, és csak vigyorgott, mire ingatni kezdtem a fejemet. Jól éreztem magam, és ilyen nem volt már egy ideje. Csak néztem, ahogy ott fekszik mellettem, de eleinte nem tudtam megszólalni sem. Jó volt csendben lenni. Szerencsére Lewis is hasonlóan gondolkodott, így csak feküdtünk és néztük egymást.

- Rég volt, hogy ennyire nyugodt legyen az estém - jegyezte meg jó néhány perccel később. - Jól érzem magam.

- Most tényleg jó így. Pedig nem sokszor szoktam kvázi ismeretlen emberekkel egy ágyban feküdni. Nem modom, néha előfordult már, de ez más - nevettem.

- Mióta nincs párod?

- Lassan két éve, de nem is baj, hogy annak vége lett. Az elején nagy volt a szerelem, de aztán egyre jobban eltávolodtunk egymástól, míg a végén már csak úgy éltünk egymás mellett, mint két lakótárs. Nem volt értelme együtt maradni. Békében szakítottunk, nem volt tányértörés, anyázás, csak vége lett. Azóta meg a munkának élek.

- Nem is ismerkedsz abszolút?

- Nem. Nincs időm. De ha lenne, akkor se biztos, hogy ismerkednék. Jó kicsit szabadnak lenni. Kapcsolatfüggő voltam, egyik kapcsolatból ugrottam bele a másikba, szóval vissza kellett fognom magam, mert amit műveltem, az már nem volt egészséges. De ez nem jelenti azt, hogy ha valaki szembejön velem és például megtetszik, akkor nem foglalkozom vele és elhajtom. Görcsösen viszont nem fogok ragaszkodni egy kapcsolathoz.

- Jó hozzáállás. Majd jön az, ha akar. Ha nagyon szeretnéd, akkor úgysem lenne belőle semmi, de így meg bármi lehet. Csak annak szurkolok, hogy életed szerelme ne addig toppanjon be az életedbe, amíg nekünk tart ez a kis színjátékunk, mert akkor az elég nagy szívás lenne.

- Ha szerencsénk van, akkor még marad egy kicsit ott életem szerelme, ahol van - nevettem fel.

- Csak pár hónapig. Utána jöhet.

- De nagylelkű vagy - kuncogtam.

- Kinevetsz? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Dehogy, rémeket látsz. Nem nevetek. Csak azt hiszed. Semmi több - ültem fel törökülésbe.

- Akkor jó. Ezt akartam hallani - hajtotta a fejét az ölembe, mire automatikusan simogatni kezdtem. - Ez jól esik - jegyezte meg halkan. - Sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak így - emelte fel a fejét, de óvatosan visszanyomtam.

- Ne aggódj, nincs semmi baj! - simogattam tovább. - Nekem is jó most így.

- Fura ennyi idő után, semmi több - húzta az ajkaihoz a kezemet és meg is puszilta azt.

- Ebben igazat kell adnom. Tényleg fura, de jó értelemben. De ebből nem fogunk rendszert csinálni.

- Persze, hogy nem - nézett a szemembe mosolyogva. - Ebből sem.

- Lehet mégis rossz ötlet volt ez. Nem tetszik, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk - húztam el a számat.

- Erre nem számítottam. De pozitív csalódás volt számomra ez az egész. Szóval nem volt ez rossz ötlet. Ha más nem, akkor szereztünk magunknak egy jó barátot. Ezért pedig mindenképp megérte.

- Ebben mondjuk igazad van - egyeztem bele végül.

Fura volt ez az egész. Már csak amiatt is, hogy Lewis sosem tartozott a kedvenceim közé. Ehhez képest hatalmas pozitív csalódás volt számomra.

Végül nem tudom hány óra volt, mikor elaludtunk, de Angela valószínüleg megölne bennünket, ha megtudná, meddig maradtunk ébren.

2022. 07. 02., szombat

Reggel Angela hangjára ébredtünk, és félkómásan is meg tudtam állapítani, hogy baromi mérges. Valószínűleg amiatt, mert fogalma sem volt arról, hogy meddig lehettünk ébren, és ugye rajta fogják számon kérni, ha Lewis nem úgy teljesít, ahogy kellene neki. Szóval megértem a paráját.

Lewis azonnal magyarázkodni kezdett, mivel nem akart bajba kerülni. Nagyon vicces volt hallgatni, ahogy a törékeny szőke nő leteremti a hétszeres világbajnokot, aki mindezt úgy hallgatja végig, mint egy kisgyerek az anyja szidalmait.

Szerencsére Angela nem sokáig volt mérges, hamar megenyhült. Ennek ellenére azonban sürgetni kezdett bennünket, mivel nem akarta, hogy elkéssünk. Hamar elkészültünk, és a pályára is időben kiértünk.

Most talán még nagyobb volt az őrület, mint tegnap, éppen ezért egy másodpercre sem engedtem el Lewis kezét.

- Ne aggódj, Becca, nem lesz baj! - súgta oda, mikor egy tolakodó újságíró miatt igyekeztem a legkisebbre összehúzni magam. - Nem engedem, hogy bajod essen! Mindjárt bent vagyunk a motorhome-ban. Nagyon akarnak téged. Ne haragudj! - kért bocsánatot, mikor már biztonságban voltunk. - Ma elmagyarázom nekik a helyzetet, meg azt, hogy civil vagy, nem akarsz a figyelem középpontjában lenni. Ha nem akarják megérteni, akkor komolyabb eszközökhöz folyamodok - nyomott egy puszit a számra.

- Remélem elég lesz a nyilatkozat - motyogtam ijedten.

- Nem lesz baj, nyugi! Most viszont rohanok megbeszélésre. Angela itt lesz veled.

- Ügyes légy - mosolyodtam el, mire ő is megeresztett egy apró vigyort, majd magunkra hagyott bennünket.

- Kedvel téged - jegyezte meg Angela nem sokkal később. - Látom rajta, hogy félt a hiénáktól. Meg talán kicsit lelkiismeret-furdalása is van amiatt, hogy belerángatott ebbe az egészbe.

- Kedvesebb, mint hittem - motyogtam, majd leültem az egyik félreeső sarokban lévő fotelba.

- Jó ember ő. Féltem amúgy ettől az egésztől. Szerintem beléd fog szeretni - jegyezte meg, mire elkerekedtek a szemeim. - Ezer éve ismerem. Nem szokott így nézni a körülötte lévő nőkre. Kivéve, ha valamit elindítottak benne. Az meg elég ritka. Szóval ennek tudatában viselkedj vele így vagy úgy. Ha nem akarsz semmi komolyat, akkor négyszemközt légy vele távolságtartó és tisztázd vele a dolgokat. Kérlek! - nézett rám kissé kétségbeesetten. - Nem érdemli meg, hogy szenvedjen.

- Eszem ágában sincs megbántani. De nem akarok tőle semmit. Eljátszom, hogy a menyasszonya vagyok, de ennyi. Kedves srác, de nem az én esetem.

- Akkor ne légy vele túl közvetlen! Ne engedd, hogy te légy a mindene!

- Most megijesztettél - nyeltem egy nagyot. - Hülyeség volt ebbe belemenni?

- Részéről volt hülyeség ez az egész - nevetett fel Angie. - De lehetetlen volt lebeszélni, így itt vagy. Gyere, menjünk reggelizni!

Nem is bántam, hogy hirtelen témát váltott, mert kezdtem elég kényelmetlenül érezni magamat. Szerencsére, az asztalnál már nem került szóba ez az egész hülyeség. Helyette viszont Lewis gerincproblémáit kezdtük el kivesézni. Lehet, hogy nem ez a legjobb téma az asztalnál ülve, de valamikor erre is sort kellett már keríteni.

Sajnos a problémát nem lesz a legegyszerűbb orvosolni, de megígértem, hogy mindent megteszek azért, hogy Lewis problémái megoldódjanak. A nap végére sikerült kidolgoznunk egy kímélőbb edzést, amit addig fog csinálni, amíg minden vizsgálattal el nem készülünk.

Lewis kicsit kétkedve fogadta az edzéstervet, de Angela biztosította róla, hogy ez is kellően jó kondiban tartja majd, mire láthatóan megnyugodott.

Az időmérő után a pilóta még adott néhány interjút, és az egyikben rólam is mesélt, vagyis a kis hazugságunkról. Elmondta, hogy a kapcsolatunk továbbra is magánügy, és nem akarjuk, hogy az újságírók és riporterek célkeresztjében legyek.

Hálás voltam neki azért, hogy védeni próbált, ez sokat jelentett nekem. Szerencsére volt is hatása ennek, mivel az autóhoz visszafelé már alig néhány fotós volt körülöttünk, de ők is csak néhány képet készítettek.

Fura volt aznap este viszontlátni magam a közösségi oldalakon, mint Lewis párja. De őszintén szólva, valamilyen szinten jól esett, plusz nem néztünk ki rosszul egymás mellett.

Természetesen nagyon hamar elindult az instagramomon a jelölési hullám, de figyelmen kívül hagytam ezeket, mivel nem véletlenül privát a fiókom. Ez pedig így is fog maradni, nem engedem, hogy idegen emberek lássanak bele a magánéletembe.

Egy kis idő múlva inkább letettem a telefonomat, majd elővettem a bőröndömből a kedvenc könyvemet, Andy Weir csodáját, A marsi című irományt. Párszor már olvastam, de nem számít, mindig ugyanúgy lekötött.

Alig néhány oldalt sikerült elolvasnom, mikor egy kopogás rántott vissza a valóságba. Engedélyt adtam, mire Lewis mosolyogva lépett be a szobámba. Sóhajtottam egyet, majd letettem a könyvet az éjjeli szekrényemre.

- Bocsi a zavarásért. Leülhetek? - kérdezte kissé zavartan.

- Persze, gyere csak - húzódtam arrébb. - Van valami probléma?

- Nincs semmi, szerencsére. Beszéltem Angelával.

Na, helyben vagyunk. Éreztem, hogy valami ilyesmi lesz a jövetelének az oka.

- Mondta, hogy beszéltetek a megállapodásunkról, illetve arról, hogy jobb lenne, ha távolságot tartanánk egymástól, ha nem vagyunk a nyilvánosság előtt.

- Én csak nem szeretném, hogy csalódj - kontráztam rá egyből védekezően.

- Hé, nyugi, ezt teljesen megértem. Jogos is ez az egész. Ne aggódj, megtartjuk a két lépés távolságot, ha úgy szeretnéd! Nem akarom, hogy rosszul érezd magad - tette a lábamra a kezét. - Itt nem csak én számítok, hanem te is.

- Köszönöm, hogy megértesz és így állsz hozzá - öleltem meg mosolyogva, de egyből lefagyott az arcomról a vigyor, mikor hirtelen megcsókolt.