Meredten bámultam a laptopom képernyőjét, nem akartam elhinni, amit olvastam. Reménykedtem benne, hogy ez csak egy rossz vicc akar lenni. "Tudom, a kérésem óriási, viszont hajlandó vagyok bármit megtenni azért, hogy elvállalja." Hiába futottam át újra és újra, egyre csak szürreálisabb lett az egész.

Az egy dolog, hogy Lewis Hamilton keresett fel, de hogy mivel, az már a másik. Méghozzá elég nagy dolog. Elég sok mindent láttam már a praxisom során, de ilyet még soha. Adrian felhúzott szemöldökkel nézett rám, mire csak megráztam a fejemet. Nem tudtam, mégis hogy álljak elő ezzel az egésszel. A végén inkább odatoltam elé a laptopomat, hogy lássa a saját szemével a levelet.

- Ez most valami vicc akar lenni? - nézett rám csodálkozva, mikor elolvasta.

- Szerited én tudom? De azt írja, hogy ha fogadom, akkor még ma eljön a rendelőbe, hogy megbeszéljük a részleteket.

- Ez azért nem kicsit meredek. Akarsz vele találkozni? Csak, hogy megbeszéld vele ezt az őrültséget.

- Nem tudom, mit mondhatnék rá. Szakmailag nem lenne a legjobb döntés, viszont ki tudja, mi sülhet ki belőle.

- Akkor tehát beszélsz vele - jegyezte meg mosolyogva.

- Kíváncsi vagyok, de hisz ismersz - néztem rá komolyan az öcsémre, aki egyben az asszisztensem is.

- Ismerlek, ez a kíváncsiság visz majd a sírba.

- Az már biztos - nevettem fel. - És most baromi kíváncsi vagyok, hogy mégis hogy gondolta ezt az egészet. Na jó, én most azonnal visszaírok neki - fordítottam magam felé a laptopomat, majd egyből gépelni kezdtem.

- Te nem vagy százas. Komolyan belemész?

- Csak abba, hogy találkozzunk és elmondja személyesen, hogy mi a fene van. Aztán majd döntök. Tudni akarok minden részletet.

- Oké - emelte fel a kezeit megadóan. - De aztán ne is bándd meg!

- Remélem, nem fogom.

Nem is tudom, mi a csodát gondoltam, de nagyon hamar megírtam a levelet, hogy várom, amikor neki jó, mert rugalmasan tudom kezelni az időbeosztásomat. Szerencsére szinte azonnal válaszolt is, még ma délután, rendelési idő után már itt is lesz. Adrian csak a szemét forgatta, majd nevetett egy jót azon, hogy mekkora hülyeségre vagyok képes. Pedig már ismer, tudja, hogy bolond vagyok, nem is értem, miért lepődik meg ezen.

Délután négyre már kellően elfáradtam, de az izgatottság sokkal dominánsabb volt, mint a fáradtság. Az utolsó páciens után nem is kellett sokat várnom, kopogtattak az ajtómon. Adrian vigyorogva állt fel az asztaltól, majd megvárta, hogy Lewis belépjen, mivel óriási nagy rajongója és kezet akart fogni vele. Szóval csak jól jár ő is. Aztán, ahogy ez megtörtént, magunkra is hagyott bennüket.

- Dr. Rebecca Parker vagyok, örülök, hogy személyesen is találkozhatunk - nyújtottam felé a kezemet, amit azonnal el is fogadott.

- Lewis Hamilton. Köszönöm, hogy fogadott.

- Kérem, foglaljon helyet! - mutattam a velem szemben lévő székre.

- Köszönöm szépen - mosolyodott el, majd leült. - Ha jól gondolom, eléggé meglepődött, mikor elolvasta a levelemet.

- Mi tagadás, nem szoktam ilyeneket kapni - nevettem el magamat.

- Tudja, autóversenyző vagyok, és az utóbbi időben nagyon sokat fájt a hátam egy bizonyos technikai újítás miatt.

- Az a delfinezés nekem fáj, pedig én csak nézem - szakítottam félbe idegesen. - Bocsánat, nem volt szép tőlem, hogy félbeszakítottam. Tegeződhetnénk? - ajánlottam fel.

- Az enyém a megtiszteltetés - mosolyodott el. - Tehát vagy utánanéztél annak, hogy miért kerestelek fel, vagy nézel Forma 1-et.

- Rajongó vagyok, Adriannal, akivel az előbb találkoztál, minden évben elmegyünk néhány futamra.

- Adrian, ő a te... - nézett rám kicsit kétségbeesetten.

- Az öcsém - nevettem el magam. - Azért láthattad kint a Parker nevet mindkettőnk keresztneve mögött. Szóval emiatt nem kell aggódnod.

- Szuper, akkor ez megoldódott - sóhajtott egy nagyot. - Visszatérve a delfinezéshez, nagyon fáj egy ideje a gerincem és nem szeretném, ha ebből komoly gond lenne. Viszont azt nem akarom, hogy ez kiderüljön.

- Mert azt gyengeségként élnék meg az ellenfeleid - tettem hozzá.

- Örülök, hogy nem kell hosszasan magyaráznom, miért nem lenne jó, ha kitudódna - könyökölt fel egykedvűen az asztalomra. - Szóval, éppen ezért nem lenne rossz, ha egy ideig mellettem lennél. Mert nagyon feltűnő lenne, ha sokszor jönnék ide.

- És akkor mégis hogyan végezzem el a szükséges vizsgálatokat? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Az alap vizsgálatokat lezavarhatjuk itt, aztán a többit meg út közben? Plusz nagyon jól felszerelt orvosi központunk is van, viszont nincs egy országszerte ismert gerincspecialistánk - jelentette ki szigorúan.

- Miért érné meg nekem az, hogy itt hagyjam a praxisomat teljesen beláthatatlan időre?

- Mert rengeteg pénzt ajánlok fel, illetve az is csábító lehet, hogy ott lehetsz a paddockban. Adriannak is intézek belépőt - húzta meg a vállát.

- Jó, de az még feltűnőbb lenne, ha folyamatosan melletted lenne egy orvos - jegyeztem meg epésen, mire forgatni kezdte a szemeit.

- Kivéve, ha az az orvos a párom lenne - tette hozzá könnyedén.

- Hogy micsoda? - kezdtem el nevetni, mert azt hittem, hogy csak viccel. Aztán egyre inkább kétségbeesettebb lettem, mivel láttam, hogy ezt nem poénnak szánta.

- Játszd el, hogy a menyasszonyom vagy - motyogta, majd kotorászni kezdett a zsebében, és elő is vett egy kis dobozt. - Eddig titkoltuk a kapcsolatunkat, de már elég komoly ahhoz, hogy felvállaljuk - magyarázta, közben pedig felnyitotta a doboz tetejét, amiben egy gyönyörű fehérarany gyűrű volt, amelyet hat kisebb és egy nagyobb kő díszített.

- Neked elment az eszed - álltam fel zavartan. - Nem gondolhatod ezt komolyan! Nem, ez kész vicc - kezdtem el körözni a szoba közepén.

- Igen, tényleg elment az eszem, de muszáj mindent megtennem azért, hogy ne legyen semmilyen problémám. Vagy van párod? - érdeklődött teljesen nyíltan.

- Nem, nincs párom, de nem is így akarok összeszedni bárkit is.

- Tudom, ez nagyon nagy kérés - sóhajtott egy nagyot. - Mert egy nő sem így akar menyasszony lenni.

- És ez egy elég finom megfogalmazás. Nekem sem ez az álomeljegyzésem.

- Épp ezért fizetnék neked egy halom pénzt. Mert tudom, hogy ez egy nagyon őrült ötlet. Nem is tudom, hogy jutott eszembe.

- Ezt én sem tudom - nevettem fel. - Elmondtad valakinek, mielőtt felvázoltad volna nekem?

- Persze - dőlt hátra elgyötörten a székben. - Először is a családdal beszéltem erről, ők hülyének tituláltak, majd beszéltem Angelával, szerinte "elvetemült és végtelenül ésszerűtlen ötlet", tehát itt vagyok. Figyelj, mindent meg akarok tenni azért, hogy jobb legyen, mert nem szeretném tönkretenni az egészségemet. Ha ehhez kell valami őrült ötlet, akkor azt is megpróbálom. Hidd el, kellett egy hét, mire rávettem magamat arra, hogy írjak. Most pedig, hogy úgyis Silverstone-ban lesz a futam, gondoltam, teszek egy kis londoni kitérőt.

- Istenem, engem is a hülyeségem visz majd a sírba - vetettem hátra a fejemet.

- Ez most akkor egy igen lesz?

- Ez most az, hogy rohadt nagy mázlid van, hogy péntektől két hét szabadságom van és még nincs beírva senki azutánra sem, mert ez a nagy hülyeségem, hogy a szabadságom utáni első napon fogadok csak előjegyzést, így senkit nem kell lemondanom, ha történik valami. Most nagyon utállak - könyököltem fel az asztalra, és összeszűkített szemekkel kezdtem nézni rá. Mindig semleges volt számomra a srác, elismertem a tehetségét, de szinte semmit nem tudtam róla, mert annyira nem érdekelt. Erre tessék... El kell játszanom, hogy a menyasszonya vagyok. Hogy bolond vagyok-e? Természetesen.

- Azt elhiszem. Az ügyvédemmel készítettem egy szerződést, mivel szeretném, ha mindketten teljesen be lennénk biztosítva addig, míg tart ez az egész - tette le elém az eddig az ölében heverő borítékot, amit egyből ki is bontottam, mire csak elmosolyodott. - Nyugodtan vidd el magaddal, mutasd meg az ügyvédednek, aztán majd a kérdéses részeket átbeszéljük.

- Meddig érsz rá? Mert az ügyvédem jelenleg nyaral, és nem akarom húzni a dolgokat. Így akár már most megbeszélhetjük.

- Akkor hajrá! Nekem jó most is - vigyorgott, mire legszívesebben leordítottam volna a fejét.

- Gyere akkor! - álltam fel. - Jajj, Istenem, elmegyünk hozzám, aztán megbeszéljük ott, mert kényelmesebb - magyaráztam, mikor láttam az értetlen arckifejezését. - Rendelünk kaját is, mert lassan éhen fogok halni - tettem hozzá, közben pedig levettem a köpenyemet, majd bepakoltam a táskámba, felkaptam a dzsekimet és intettem, hogy indulhatunk. Bezártam a rendelőm ajtaját, majd elmondtam Lewisnak a címemet, utána meg lementem a mélygarázsba a saját autómhoz. Beültem, a táskámat ledobtam magam mellé, a telefonomat feltettem a tartójába, bekapcsoltam az övemet, és el is indultam, nem akartam, hogy Lewisnak várnia kelljen.

Útközben felhívtam Adriant is, mert el akartam neki mesélni a dolgokat. Csak hümmögött, de mikor mondtam, hogy Lewis intéz neki is belépőt, mindjárt megváltozott a véleménye. Onnan kezdve a világ legjobb ötlete lett, és megígérte, hogy ezért cserében én leszek a világ legjobb nővére.

Mire hazaértem, zuhogni kezdett az eső, viszont az esernyőmet bent hagytam a rendelőben, így jobb híján a táskámat tartottam a fejem fölé, hogy legalább a hajam ne legyen csurom víz. Viszont óriási szerencsém volt, mivel Lewis meglátott és azonnal elém sietett az óriási mercedeses esernyőjének a társaságában. Azonnal fölém tartotta, mire egy hálás pillantást küldtem felé. Átkarolta a derekamat, magához húzott, így egyikünk sem ázott meg nagyon, míg sikerült bejutni a folyosóra. Felmentünk az első emeletre, majd végre sikeresen beértünk a kis lakásomba.

Az esernyőt azonnal betettem az esernyőtartóba, majd lerúgtam magamról a magassarkút, és levettem a dzsekimet is, amit hanyagul rádobtam egy vállfára és felakasztottam a fogasra. Elvettem Lewistól is a felsőjét, majd feltettem azt is a fogasra. Miután levette a cipőjét, intettem neki, hogy kövessen. A kis előszobámból egyből az amerikai konyhás nappalim nyílt, ami amúgy nem volt túl tágas, de imádtam. A bézs és fehér színek keverékétől, na meg az óriási ablakoktól viszont elég világos volt.

- Ülj csak le nyugodtan, érezd otthon magadat! - mutattam a kanapéra. - Főzök egy teát, kérsz? - kérdeztem rá, de közben már engedtem is a vízforralóba a vizet. - Igaz, most csak menta tea van itthon, nem nagy a választék.

- Kérek, köszönöm - mosolyodott el, majd inkább leült a velem szemben lévő pulthoz. - Mit szeretnél enni? A vendégem vagy - jelentette ki komolyan.

- Köszönöm szépen, kedves vagy. Ma a Neat Burgerből akartam rendelni, mert istentelenül jó a hamburger. Szóval, ha szeretnél a saját kis helyedről enni, akkor jöhet onnan - vigyorogtam. - Vega vagyok amúgy.

- De jó, ezt jó tudni. De nyugi, az sem lenne baj, ha húsevő lennél. Viszont akkor máris rendelek. Mit szeretnél enni?

Gyorsan elmondtam, mit kérek, majd elővettem két, jobban mondva a birtokomban lévő mindkét bögrét, amik amúgy mardekárosak voltak. Lewis rám nézett komolyan, majd elnevette magát, mire csúnyán néztem rá.

- Minden bögrét eltörök, ez a kettő maradt meg, de csak azért, mert múlt hónapban kaptam őket Jaspertől, a bátyámtól. És igen, imádom a Harry Pottert - magyaráztam unottan.

- Ha ilyen kétbalkezes vagy, akkor mégis hogy operálsz? - kérezte kissé ijedten. Mondjuk ez jogos volt.

- Na ez az, hogy ott minden stabilitásra szükség van, itthon meg elengedem magam. Tessék - tettem le elé a bögrét, majd vettem elő citromot és édesítőt is. - Szerintem üljük át a kanapéra. Ott kényelmesebb lesz.

- Rendben - pattant fel, és odasétált a kanapéhoz, amin végül kényelmesen elhelyezkedett. - Tetszik a lakásod. Nem ilyennek képzeltem el.

- Mindenki azt hiszi, hogy egy kacsalábon forgó palotában élek, de nem, az nem én lennék - ültem le mellé. - Ezt szeretem, otthonos és egy főnek teljesen elég. Nem szeretnék nagyobbat addig, amíg nincs családom - jelentettem ki mosolyogva. - Ezt rendben tudom tartani egyedül is, a többi meg nem érdekes. Na, de lássuk azt a szerződést! - vettem az ölembe a papírköteget. - Nem fukarkodtatok a szavakkal - jegyeztem meg, mikor átpörgettem. - Ja, várj, két példány, jól van, bolond vagyok. Akkor tessék, az egyik a tied, és párhuzamosan tudunk haladni, nem kell mutogatnom.

- Köszi. Az első, és leglényegesebb pont az természetesen a titoktartás. Csakis olyan személyeknek mesélhetsz erről az egészről, akik biztosan tudják tartani a szájukat.

- Ez természetes. A szüleimen és a két tesómon kívül senkinek nem fogom elmondani - biztosítottam. - Vehetjük úgy, hogy ez az orvosi titoktartásom egy része is. A te részedről ki tudja? - néztem rá kíváncsian.

- A családom, Angela, Toto és a sajtósom. Senki más.

- Oké, az még vállalható. Mi ez a kitétel, hogy ideiglenesen Monacoba kell költöznöm? - vontam fel a szemölökömet.

- Elviekben a menyasszonyom vagy, logikus lépés lenne ugye összeköltözni. Nem kell félned, nem kell mindig ott lenned, és lesz saját szobád, fürdőd, minden.

- A sírba teszel, Lewis Hamilton - ingattam a fejemet. - Jól gondolom, akkor a futamhétvégéken is egy helyen kell lennünk?

- Természetesen. De nyugi, lakosztály lesz mindenhol, amiben természetesen külön részed lesz és nem fogok rád törni. A privát szférád ugyanúgy megmarad.

Körülbelül két órán keresztül bújtuk a szerződést, és szerencsére mindent át tudtunk beszélni, könnyű volt a pilótával egyezkedni, meg amúgy sem voltak rázós részek. Még az is benne volt, hogy futamhétvégéken kívül is legalább heti egyszer nyilvánosan kell mutatkoznunk valahol. Eszement dolog. De a végén, mikor a pénzt is megbeszéltük, illetve rögzítettük, aláírtuk a papírokat, majd Lewis vigyorogva ráhúzta az ujjamra a gyűrűt, ami valamilyen véletlen folytán pont jó volt.

Fáradtan álltam fel a kanapéról, hogy elpakoljam a vacsoránk után hátramaradt szemetet, közben már ásítottam is néhányat, mivel elég húzós napom volt, de még össze is kell pakolnom, mivel holnap már mennem kell Silverstone-ba a kamuvőlegényemmel, akinek jelenése lesz délután a pályán.

- Holnap mikor indulunk? - kérdeztem, miközben elmostam a bögrémet.

- Én lassan megyek, mivel közel két óra az út innen Brackley-ig, és én ott éjszakázom ma, ott van szállásom. Neked elég, ha holnap délután egyre odaérsz a pályához. Addigra a sajtósom elintézi neked a Paddock-belépőt, nem lesz gond.

- De már mindjárt este tizenegy - pillantottam az órámra. - Késő van, lehet nem kellene már ilyenkor vezetned.

- Muszáj, nincs kedvem szoba után rohangálni most.

- Alhatsz itt is, ha gondolod - csúszott ki a számon meggondolatlanul, mire legszívesebben tarkón vágtam volna magam. - A vendégszoba üres, és akkor holnap talán mehetnénk együtt.

- Nem akarok lábatlankodni, illetve csereruha sincs nálam. Csak az, amit látsz rajtam. Meg a kocsiban az edzőcuccom, de az senkinek nem lenne jó.

- Hozd fel, bedobom a mosógépbe, aztán a szárítógép egy-kettő megszárítja. Nekem is úgyis ott vannak az edzős cuccaim, kimosom azokkal.

- Nem akarok ennél is pofátlanabb lenni.

- Ne kéresd magad, nem fogok könyörögni! Hozod vagy sem? - nyújtottam felé a lakáskulcsomat.

- Egy perc és itt vagyok - vette el tőlem a kulcscsomót.

Mikor kiment a lakásból, kétségbeesetten hívtam fel Adriant, majd gyorsan összefoglaltam neki a történteket, mire a reakciója egy oltári nagy röhögés volt. Szerencsére azután megemberelte magát, megfogadtatta velem, hogy nem csinálok baromságot, majd rám is csapta a telefont, mert épp Annánál, a barátnőjénél volt.

Lewis hamar visszaért, kilomolt az edzőtáskájából, majd kérte, hogy mutassam meg, merre van a mosógép, mivel nem akarta, hogy az izzadt holmijait fogdossam. Figyelmes a srác, mit ne mondjak. Gyorsan bedobtam én is a szennyesemet, majd előszedtem két tiszta törölközőt és Lewis kezébe nyomtam. Megmutattam neki, merre van a fürdő, majd míg elkészült, addig megágyaztam a vendégszobában, hogy ha akar, azonnal le tudjon feküdni.

Mire elrendeztem az ágyat, Lewis is elkészült, épp akkor lépett ki a fürdőből, mikor odaértem az ajtó elé. Meghökkentem, mivel mindössze a nagyobb törölköző borította deréktól lefelé, és meg kell mondanom, nem kispályás a felsőteste, így nyeltem egy nagyot. Annyi volt a szerencsém, hogy a kisebb törölközővel még akkor törölte meg a szemét.

- Megágyaztam neked. Ott a vendégszoba - mutattam a folyosó legtávolabbi ajtajára. - Szerintem lezuhanyozom én is addig, míg a mosás lejár. Utána majd átpakolok a szárítóba - hadartam el, majd berohantam előbb a szobámba, majd átviharzottam a fürdőbe.

Nagyon éretten viselkedtél, Becca, gratulálhatsz magadnak! Pont mint egy tizenéves szűzlány, aki még félmeztelen pasit is csak tévében látott. Idióta!

Mikor végeztem, egyből indultam is a mosókonyha felé, de útközben megláttam, hogy Lewis még mindig egy szál törölközőben van, és nekem háttal ülve ücsörög a pultnál miközben nyomkodja a telefonját. Ekkor jutott eszembe, hogy szegénynek most még egy alsónadrágja sincs, sőt egy pólója sem, ráadásul annyira nagy meleg azért nem volt. Visszamentem a fürdőszobába, és előbányásztam a szekrény mélyéről azt a köntöst, amit még Jasper hagyott itt a múltkor, nem akartam, hogy megfázzon. Mosolyogva mentem vissza a nappaliba, majd mögé léptem, hogy rá tudjam teríteni a hátára fürdőköpenyt. Hirtelen összerezzent, majd a kezem után kapott, a szájához emelte és megpuszilta.

- Köszönöm, ez igazán jól jött - fordult velem szembe, így megint szemügyre vehettem a mellkasán a kidolgozott izmokat. - Cuki a köntösöd - jegyzte meg mosoyogva a rózsaszín, csillagokkal és félholdakkal díszített köpenyem láttán.

- Ugye? Szerintem is az. Meg puha, ami félsiker - motyogtam. - Nem szeretnél még lefeküdni? Nem vagy álmos?

- Egy kicsit, de megvárnám, míg tiszta és száraz lesz a boxerem - nevetett fel -, nem szeretnék meztelenül aludni.

- Mondjuk ez érthető - bólintottam egyet. - Szeretnél még valamit enni vagy inni esetleg? Vagy másra van szükséged?

- A telefonszámodra - jelentette ki határozottan. - Instagramon láttam, hogy követsz, szóval minden megvan.

- A kamumenyasszonyodat sem fogod követni, ahogy senki mást sem?

- De nem ám. Ettől szép ez.

Még mindenféle apróságól elbeszélgettünk míg vártuk a ruhákat, majd Lewis elvonult átöltözni. Pár perc múlva vissza is tért egy fekete alsónadrágban meg egy fehér atlétában. Már mindketten nagyon ásítoztunk, így nem is húztuk tovább az időt, elköszöntünk egymástól, és elvonultunk a szobák fel.

- Jó éjt, kamumenyasszonyom - szólt még vissza nevetve, majd eltűnt az ajtó mögött.

*****

Sziasztok!

Hú, hát bevezető résznek ez elég hosszú lett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá. Ez alapján szeretnétek tovább olvasni, vagy inkább hanyagoljuk?

Puszi <3