Luna szemszöge:

Reggel James karjai között keltem fel. Jól eset ez a közelség, közelebb bújtam és úgy feküdtem tovább ott.
- Jó reggelt-ölelt magához a fiú, felnéztem rá, arca mint ha fénylett volna, és az a mosoly olyan szép.
- N neked is- pirultam el, a fiú erre csak még nagyobb mosolyra húzta száját ( ha ez lehetséges), és egy puszit nyomot a fejem tetejére, és még jobban vörös lettem. De várjunk, miért jövök zavarba?
-Reggelt srácok - jött be szokásos mosolyával Jay, csak most egy nagy monokli díszítette arcát.
- Mi történt veled? - rémültem meg. Értetlen fejet vágott. Mire le eset neki mire gondoltam.
- Ja, hogy ez - húzta meg az "a" betűt, közben az arcára mutatót.
- Csak fel csesztem James agyát az este, mire arcon vágott, semmiség igazából. Régóta így csináljuk ez már ilyen tesós dolog, úgye? - nézet a mellettem fekvő fiúra.
- Igen, így szokásunk évek óta. - mormogot, és bele furta a fejét a nyak hajlatomba.
- Na öcsi, ne feküdj már. Gyertek pakolni indulunk haza- szólalt meg Jason. James morgott egyett és szorosabban fűzte testem az övéhez.
- Na ez gonosz James- mondta a másik fivér és ki ment a sátorból.
- James - kezdtem bökdősni a fiút, ahogy hozzá értem össze rezent. Kicsit engedett a szoritásból a fejét elvete a nyakamtól. A feje egy szinten volt az enyémmel, az ő és az én orrom között alig volt valami apró távolság. Fűrkészte a szememet, azokkal a mogyoró barna szemeivel, azokkal az igéző szemekkel. El kezdet a távolság kettőn közül el tűnni, de nem tudtam hogy a fiú vagy én tüntetem el a távolságot kettőn között. Éreztem hogy meg ált, talán azért mert két hang a fejében veszekszik. Nem tudom, de azt tudom hogy ezt most akarom, érezni akarom az ajkait az enyémen. Fel bátorodtam és meg szüntettem a távolságot. Meg lepődött egy kicsit, de el mosolyodot, és vissza csókolt. Levegő hiány véget szét kellet válnunk, de azért játékosan meg harapta az alsó ajkát. A száját kezdtem el nézni, mire egy csábító mosolyra húzta azokat. Éreztem ahogy pirben úszik az arcom.
- Tetszett? - hagyta el ez az egy szó a száját. Nem tudtam mit mondhatam volna. Lesütotem tekintetem és hevesen bologatni kezdtem.  Bele néztem csemeibe, csillogtak. El tudtam volna nézni egész nap őket, de most már tényleg menni kell. Fel ültem, keze pedig az enyém után kapott. Lehet attól félt hogy el futok előle ezek után.
- Nem akarlak, itt hagyni, de muszáj most - néztem rá, a fény ami az előbb még tekintetében volt megszünt.  A látvány miatt úgy éreztem mintha súly nehezedett volna a mellkasomra.
- D de izé- sütöttem le tekintetem
- Otthon m majd vissza feküdhetnénk, vagy mi- tördeltem ujjaim. Nem tudtam mit kellene mondanom, de közben nem akartam hogy meg báncsam.Két ujjat éreztem az államon, amik fel emelték fejem.
- Örülnék neki - nézet rám és egy puszit nyomott az arcomra. Mire el mosolyodtam. Az a nehéz érzés meg szünt, helyét át vette szívem szapora verése.Össze pakolunk minden amit hoztunk, azokat meg mind be a két autóba.
- Akkor irány haza - indítottam be a motort ahogy az ikrek be szálltak.