Heyho! ^^

Meghoztam volna a következő részt! Sajnos elég zsúfolt lesz a hétvégém és a jövőhetem is, így max jövőhétvégén lesz következő rész. Addig is jó olvasást kívánok! Véleményeket továbbra is várok! ^^

- Te jó ég! Mégis mit keresel itt? – kaptam ijedtemben a szívemhez. Lucas ugyanis boldogan heverészett az ágyamon.

- Te mondtad, hogy suli után beszélhetünk. – ült fel. – Hol voltál?

- Dolgom volt. – a mai után elvártam volna, hogy legalább bocsánatot kér. De ő csak faggatózni tud.

- Szóval dolgod volt... - hümmögött. – Ilyen sokáig?

- Nem vagy az apám, hogy megmondd, mikorra érjek haza. – forgattam szemeimet. – Szóval? Miről akartál beszélni?

- Ne beszélj velem ilyen hangnemben! – csattant fel. – Igenis van jogom hozzá, hogy megmondjam, mikor gyere haza!

Mióta ismerem még nem kiabált velem. Kissé megijedtem. Szemeimet lesütöttem. Nem tudtam, mit is kéne most tennem.

- Kérlek, most menj ki! Egyedül szeretnék lenni. – motyogtam. Torkomat a sírás szorongatta.

- Beszélni szeretnék veled, valami fontos dologról. – lágyult el a hangja. Én ezt azonban már nem bírtam. Kitört belőlem a sírás. 

Könnyeim versenyt futva száguldottak végig arcomon. – Ne haragudj az előbbiért! – lépett közelebb, majd hatalmas kezei közé fogta arcom, s finoman letörölte könnyeimet. – Most inkább megyek. Nem szeretnék semmi hülyeséget csinálni. – kijelentése után magamra hagyott. Úgy sírtam, mint egy kisgyerek akitől elvették a cukrot. Hogy miért? Magam sem tudom. Sok volt ez nekem. Végül lefürdöttem, és álomra hajtottam fejem.

LUCAS SZEMSZÖGE

- Nem tudom mi ütött belém! Mióta itt van, mintha kicseréltek volna. – nyavalyogtam legjobb barátomnak, Taeyongnak.

- Ugyan. Szerintem eltúlzod a dolgokat. – nevetett.

- Bár így lenne. – sóhajtottam fel, majd közelebb léptem hozzá. – Tegnap előtt én hoztam suliba. Motorral jöttünk. Több lánnyal is motoroztam már, de ez más volt. Amikor hozzám bújt és sikítozott, hogy lassítsak az... nos, tudod. – suttogtam, hogy csak mi halljuk.

- Ráindultál a mostoha húgodra? – nevetett jóízűen.

- Css! – förmedtem rá. – Még a végén meghallja valaki!

- Nyugi! – védekezett kezeivel. – Szóval aznap azért vágytál annyira Soo Jin társaságára. Csillapítani akartad, a benned keletkezett vágyat.

- De nem jött össze. Mi több, jelenleg még jobban vágyom rá. – túrtam bele idegesen hajamba.

- Nos, akkor ideje elővenned a sármos Lucast, tesó! – tette kezét vállamra. – Hódítsd meg a csajszit!

- Bár ilyen könnyű lenne...

- Én nem látom akadályát.

- Én viszont igen. A mostoha húgom, emellett Kai csaja.

- Várj! Kai csaja a húgod? – döbbent le. Álla szinte a földet verte. – Ezt miért nem mondtad eddig? És miért van az, hogy rajtam kívül már mindenki ismeri?

- Hamarosan megismered. A faterék elutaznak a hétvégére. Gyere át, és majd meglátod, miért vagyok ekkora bajban.

LISA SZEMSZÖGE

Reggel szinte semmi kedvem nem volt suliba menni. Fáradt voltam, és a fejem is zsibbadt. Emellett Lucassal sem akartam találkozni.

Nagy nehezen aztán mégis rávettem magam, a kikeléshez. A hajamat kifésültem, felvettem az aznapi szettem, megcsináltam a sminkem és már indultam is. Legnagyobb meglepetésemre Taemin várt a ház előtt.

- Jó reggelt? – néztem rá kissé meglepetten. Ugyan akkor boldog voltam. Ő szinte mindig képes feldobni a napomat.

- Neked is. – mosolygott. – Egy fuvart?

- Elfogadom. Köszönöm. – másztam fel mögé, s elindultunk. Nem tudom mit keresett a házunk előtt, de most pont jól jött a társasága.

A suliba érve megvártam, míg leparkol, s együtt léptünk be az épületbe. A termünk előtt legnagyobb örömömre megpillantottam Tent és Markot, így szinte azonnal a nyakukba ugrottam.

- Lisa! – kiáltott fel boldogan Ten.

- Szeretem az ilyesfajta üdvözléseket! – viszonozta ölelésem Mark.

- Ah, örülök, hogy végre itt vagytok. Elképesztően hiányoztál. – pillantottam thaiföldi barátomra.

- Tudom. Nélkülözhetetlen vagyok. – mosolyodott el büszkén.

- Ah! Lisa! – intett a tömegből Jennie, majd csatlakozott hozzánk. – Sziasztok!

- Wow! – vágott meglepett arcot Ten. – Mi lelte a nagy Jennie Kimet, hogy lealacsonyodik hozzánk?

- Hogy? – kérdeztem értetlenül.

- Hagyd rá! – legyintett a lány. – Már kezdtem félni, hogy nem jössz.

- Így már érthető miért vagy velünk kedves. Lisára pályázol igaz? – mérte végig hunyorítva Ten.

- Beszéljetek csak nyugodtan! Mi kicsit arrébb megyünk! – tolta arrébb az aprócska fiút Mark.

- Úgy tűnik, nem vagytok valami jóban. – nevettem zavaromban. Hisz én őt és Tent is szeretem. Nem akarok egyikükkel sem rosszban lenni, csak azért mert ők nem jönnek ki.

- Csak Ten pikkel rám. Tudod, Kai az exem. Emiatt pedig nem igazán szimpatizálnak velem, mióta összekaptak. – magyarázkodott. A szemeim tányér nagyságúra nőttek. Ez az információ hihetetlenül váratlanul ért.

- Kai...az....exed? – lélegeztem be a szavakat.

- Igen. – bólintott. – De ne érezd magad emiatt kínosan! Tudom, hogy most te vagy a barátnője. Engem, ez cseppet sem zavar.

- Re..Rendben. Ennek örülök. – engedtem el egy halvány mosolyt. – Várj! Az előbb azt mondtad, hogy összekaptak? Vagyis régen jóban volt Taemin és Kai bagázsa?

- Régebben legjobb barátok voltak. – bólintott. – Csak aztán nem egyezett a véleményük. Azóta pedig nyírják egymást.

- Mindent értek. – bólogattam, s próbáltam feldolgozni az információkat.

Az első óra nagyon lassan telt. Véget nem érőnek éreztem. Már már majdnem elaludtam, amikor is csengettek. Összepakolva cuccaim követtem a többieket. Ten a mosdóba ment, Mark pedig a fiúkkal büfébe, így tehát Jennievel leültem az egyik padra.

- Mentsetek meg! – huppant le közénk Rosé. – Én ezt már nem bírom! Elegem van a lányokból!

- Öhm, neked is szia! – nézett a most érkezettre meglepetten barátnőm.

- Oh, el is felejtettem köszönni. Sziasztok! Segítsetek! – pillantott hol rám, hol pedig Jenniere.

- Hát itt vagy! Gyere! Az udvaron van találkozónk a fiúkkal. – állt meg előttünk egy ismerős személy. Ő az! Ő volt első nap Lucas szobájában, illetve múltkor a pólómban. Szóval ő Soo Jin.

- Már mondtam! Engem nem érdekel, hogy ti kivel, mikor és mit csináltok. Csak hagyjatok! – hadarta el a mellettem ülő vöröske.

- Közénk tartozol! Vagy inkább lógsz ezekkel? – pillantott ránk.

- Ezekkel? – csattant fel Jennie. – Na, ide figyelj Soo Jin! Te utolsó kis...

- Szerintem Rosé elég idős már ahhoz, hogy eldöntse kikkel is akar barátkozni. – szóltam közbe, még mielőtt kirobban a harmadik világháború.

- Te ne szólj közbe! – rivallt rám egy számomra még ismeretlen lány.

- Ne! Őt hagyd! Ő Lucas húga. – súgta neki oda Soo Jin, de ezt persze én is hallottam. – Nos, rendben! Legyen, ahogy szeretnéd. De ha gondolod, Lisával nyugodtan csatlakozhattok hozzánk. – mosolygott Roséra, majd rám.

- Rendben! – bólintottam kettőnk helyett is. Eszem ágában sem volt pont vele, vagyis inkább velük barátkozni. Főleg azután amilyen lekezelő volt Jennievel.

- Köszönöm! Örök hálám! Most viszont kiugrok a büfébe valami harapnivalóért. Ti kértek valamit? – kérdezte megkönnyebbülten Rosé.

- Nem, köszi. – felelte Jennie.

- Sietek vissza! – viharzott el.

- Jennie! Mi ez az egész? – fürkésztem tekintetemmel arcát.