Heyho! ❤️
Itt is lenne egy újabb rész. Az igazat megvallva, nem vagyok vele megelégedve. Várom a véleményeteket! 😅❤️

LUCAS SZEMSZÖGE

~ 1 nappal korábban~

Amikor megérkeztünk másra sem vágytam, mint Yuqi társaságára. Kiskoromtól kezdve mindig számíthattam rá lányügyben. Most is szükségem volt a tanácsára. Pechemre ő még pont iskolában volt. Amikor elérkezett az idő, önként vállaltam, hogy elmegyek érte, csak hogy beszélhessek vele. De történt az a kis vizes baleset. Végső soron egész jót szórakoztunk rajta. Amikor hazaértünk, és elmeséltük a többieknek, feltűnt hogy Lisa nem igazán szimpatizál Yuqival. Nem értettem ennek okát, hisz Yuqit mindenki szereti.

Aztán történt az a bizonyos beszélgetés. Épp a szobánkba tartottam, hogy váltsak pár szót Lisával, amikor meghallottam, hogy épp Jennievel beszél. Nem akartam megzavarni, de érdekelt a téma. Ekkor hallottam meg a nevem, és a barátnő szót. Érdekelni kezdett a dolog, tehát benyitottam. Épp kérdőre akartam vonni, de persze ez sem jött össze.

A moziban már nem bírtam tovább. Zavart, hogy ennyire távolságtartó. Mindenképp ki akartam kérni Yuqi véleményét, így tehát elrángattam jegyet venni.

- Segíts! Én nem... Nem tudom miért viselkedik így. - túrtam bele idegesen hajamba. - Most még távolságtartóbb, mint eddig.

- Szimpatikus lánynak tűnik. Nem kéne elszalasztanod. - pillantott Lisára.

- Tudom. De nem tudom mit tehetnék. - sóhajtottam lemondóan. Reménytelennek éreztem a helyzetet. - Ma beszélni akartam vele. De... 

 - De?

- Azt hiszem, ő nem tudja, hogy az unokahúgom vagy. - halkultam el a mondat végére.

- Akkor mondd el neki! Végre találtál egy gyönyörű, kedves, és csinos lányt, akin nem ment végig a fél iskola. Mondd el neki az érzéseidet. - tette aprócska kezeit vállamra.

- És ha megint visszautasít?

- A szívedből beszélj, és nem fog! Ha nem szeretne ő is "úgy", akkor nem lenne most féltékeny kettőnkre.

Igaza van! Amint hazaértünk beszélek vele!

A további történéseket pedig már tudjátok. Asszem megvolt életem legszebb estéje. És ami a legjobb az egészben, hogy reggel nem ért véget. A karjaim közt feküdt. Olyan gyönyörű volt. És az illata... Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok.

LISA SZEMSZÖGE

~Másnap reggel~

- Most pedig a Moonchild lovasiskolától következik, Yuqi és lova, Raven. - hallatszott a hangosbemondón. Ekkor megjelent Yuqi egy elképesztően gyönyörű fekete ló hátán. Nem is tudtam egészen eddig, hogy lovagol. Úgy néz ki, több közös van bennünk mint gondoltam.

- Ügyes, igaz? - kérdezte büszkén mosolyogva Mrs. Wang.

- Igen. Nagyon is. - csodáltam továbbra is a lányt. Tényleg elképesztően jól ment neki. Teljes volt az összhang közöttük.

- Egyszer téged is megnéznélek, hogy lovagolsz. - suttogta fülembe Lucas, miközben hátulról átkarolta derekam.

- Mit művelsz? - fogtam rá ijedten csuklójára. - A végén még meglátnak a szüleink.

- Engem nem érdekel. Szeretlek. És azt akarom, hogy ezt mindenki tudja. - puszilt nyakamba, amitől újra elkapott az a bizonyos bizsergés.

- Lucas... - sóhajtottam fel a kellemes érzéstől. - Én még nem állok készen arra, hogy megtudják.

- Megnehezíted a dolgokat. - sóhajtott fel, majd csuklón ragadott, és elindult a kijárat felé.

- Ti meg hová mentek? - szólt utánunk Jackson.

- Megszomjaztam. Keresünk egy büfét. - válaszolta félvállról.

- Hozzatok nekem is egy colát! - kiáltotta Hendery, mire Lucas csak intett egyet.

Értelmetlenül bámultam az engem vonszoló fiút, és próbáltam rájönni mégis hová mehetünk. Már az istálló folyosóján jártunk, a rengeteg szebbnél szebb ló között.

- Nem hiszem, hogy itt találunk büfét. - nevettem el magam.

- Nem is kell! - rántott be az egyik bokszba, majd behúzta annak ajtaját. - Itt kettesben lehetünk. Nem lát minket senki. - lehelt egy apró csókot ajkaimra.

- Ezért léptünk meg? - néztem fel rá mosolyogva. Alig volt köztünk 10 centi. Imádom, amikor ennyire közel van. Legszívesebben egész életemben az ölelésében lennék.

- Te mondtad, hogy nem akarod a család előtt. Én viszont szeretgetni akarlak. A nap minden órájában, és annak minden percében. - csókolt meg újból. Tényleg én vagyok a világon a legszerencsésebb. Beleszerettem a mostoha bátyámba, aki édes, helyes, és elképesztő szexi is egyszerre. Maga  a megtestesült tökéletesség.

Egyre gyorsabban mozgatta párnácskáit. Kezei derekamról lejjebb vándoroltak. Nem bírtam magammal. Ujjaimat hajába futtattam, és azt birizgáltam eme csodás pillanat közepette.

- Öhm... Nem akarlak megzavarni titeket, de Ravent le kell raknom. - állt meg a boksz ajtajában Yuqi, és fenséges fekete lova.

- Ne... Ne haragudj! - léptem távolabb Lucastól. Az arcom csak úgy égett. Vajon az egészet láthatta?

- Nagyon jók voltatok ma. - dicsérte meg unoka húgát. Úgy néz ki ő cseppet sem volt zavarban a helyzettől. Mellém lépett, és kezét lazán átdobva vállamon vont közelebb magához.

- Köszönjük. - mosolygott bájosan a lány, miközben leszerszámozta lovát. - A sok edzés meghozta a gyümölcsét.

- Lucas, magunkra hagynál egy kicsit? Beszélni szeretnék Yuqival. - fordultam az említett felé, aki csak értetlen pillantással díjazta kérdésemet.

- Kint leszek. A pálya mellett megvárlak titeket. - jelentette ki, és magunkra is hagyott.

- Miről szeretnél beszélni? - fordult felém kedvesen. Nem tudtam mégis hol kezdhetném. Az ujjaimat kezdtem tördelni. Próbáltam valamit kiagyalni. - Valami baj van? Történt valami? Vagy... Nem érzed itt jól magad? - váltott aggódóvá tekintete.

- Nem! Nem erről van szó. - szólaltam meg nagy nehezen. - Örülök, hogy itt lehetek, és hogy megismerhettelek titeket. - mosolyodtam el.

- Ennek örülök. - viszonozta gesztusomat. - De attól tartok, nem teljesen értelek.

- Csak szeretnék bocsánatot kérni tőled. Idiótán viselkedtem.  - hajtottam le a fejem.

- Ugyan. Fátylat rá! - legyintett. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire kedves.

- És szeretném megköszönni amit értünk tettél. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte.

- Szeretem Lucast, de néha elég idiótán fejezi ki a szeretetét. - nevetett fel. - Te pedig egy olyan lánynak tűntél, aki méltó ehhez a szeleburdi fiúhoz. Örülök a boldogságotoknak. - vont ölelésbe, amit én viszonoztam is. - Most viszont menjünk! Mindjárt kezdődik az eredményhirdetés.

- Rendben. - bólintottam. Boldog voltam. Örültem, hogy ezt meg tudtuk beszélni.

- Azt hittem sose végeztek. - karolt át nevetve Lucas, majd vissza indultunk a rendezvény épületébe. Mielőtt látótávolságon belülre értünk volna, kibújtam karja alól, amit csak egy lemondó sóhajjal díjazott.

- Épp időben! Mindjárt kezdődik az eredményhirdetés. - intett nekünk anya, hogy foglaljuk el a helyünket.

- Hol van a colám? - nézett ránk kérdőn Hendery.

- Nem találtunk büfét. - rántotta meg a vállát Lucas, majd lehuppant a fiú mellé.

- Akkor mégis hol voltatok eddig? - fonta keresztbe karját anya.