Heyho!  ❤️

Itt lennék a következő résszel! Meglett a 2K olvasóm. 😮🙈 Hihetetlenül imádlak titeket! És köszönöm szépen!❤️🥰😍

– Már a nyári szünet óta, felénk sem toltad az arcod.

- Dolgom volt. – nevetett a velem szemben ülő, miközben felém intézett egy pillantást. Igaz is. Anyával nyáron költöztünk hozzájuk. Szóval miattam nem tudta meglátogatni őket?

- Lányokat hajkurászni itt is tudsz. – szólt közbe Yang Yang is. Hmm, szóval mégsem olyan csendes, mint amilyennek látszik.

- Igaza van! Emellett már Yuqi is nagyon hiányolt! – értett egyet az előbbivel Hendery.

- Yuqi? Az meg mégis kicsoda?

Jelenleg jobbnak láttam nem firtatni a dolgot. Lehetséges, hogy Lucasnak valami itteni barátnője, vagy hasonló.

Az autóban egy kisebb hangzavar uralkodott. A fiúk egymással osztották meg, hogy kivel mi történtek amióta nem találkoztak. Aranyos kis sztorik voltak, amiken jót mosolyogtam.

Egy fél órás kocsikázás után megérkeztünk úticélunkhoz. A ház egy hatalmas családi ház volt, egy óriási és gyönyörű kerttel.

- Lucas, ti menjetek be! Fiúk, ti pedig segítsetek bepakolni! - osztotta ki a feladatokat Jackson.

- Gyere! - kulcsolta ujjait csuklóm köré, majd elindult a házhoz vezető lépcsősoron. Én csak a földet bámultam zavaromban. Magamtól is tudok menni, nem kell vezetni. Az ajtóhoz közeledve egyre jobban uralkodott el rajtam a pánik.

- Várj! - torpantam meg, de továbbra sem emeltem fel a tekintetemet. Jelenleg sokkal érdekesebb volt a macskakövekkel kirakott lépcsősor.

- Mi a baj? - hallottam meg azt a jellegzetes mély hangját. 

- Félek... Mi lesz ha nem fognak kedvelni, vagy ha nem tetszem nekik? - tettem fel a kérdést félve.

- Emiatt ne aggódj! - emelte fel fejem állam alá nyúlva, arra késztetve ezzel, hogy gyönyörű íriszeibe nézzek. - Téged nem lehet nem szeretni. Hidd el! Én próbáltam, de elbuktam. - mosolyodott el, majd folytatta az útját. Az arcom egy paradicsomot megszégyenítő színben pompázott. Még fel sem dolgoztam szavait, amikor kinyitotta előttem az ajtót, és betuszkolt maga előtt.

Egy tágas nappaliban találtam magam. A fotelban ott ült egy 60 év körüli férfi, aki amint meglátott minket felállt, és odajött.

- Drágám! Megjöttek! - szólalt meg kicsit hangosabban. - Lucas! - biccentett fejével a mellettem állónak. - Szervusz kis hölgy! - mosolygott rám.

- Hát ideértetek? Szia Lucas! - puszilgatta körbe az említettet, a nő. - Biztos te vagy Lisa. - fordult ezúttal felém, és az én arcomra is nyomott egy cuppanósat. - Gyönyörű vagy, akár csak édesanyád.

- Drágám, ne mássz úgy rá! A végén még megijeszted. - szólt rá a férfi.

- Sajnálom, de már annyira vártam, hogy megismerhesselek! - tette kezét vállamra.

***

Sikeresen bepakoltuk a cuccainkat, és helyet foglaltunk az ebédlőasztalnál. Nem hittem volna, hogy ennyire kedvesek lesznek. Már most nagyon megkedveltem az ittenieket.

- Biztos megéheztetek az úton. Készítettem egy kis ebédet. - pakolta ki az asztalra a különböző fogásokat Mrs. Wang. Szinte már a látványától és az illatától is jól laktam. Nagyon jól nézett ki.

- Imádlak Mama! Honnan tudtad, hogy éhen halok? - nevetett fel Lucas, és már tele is tömte a száját.

- Ismerlek titeket mint a rossz pénzt! Azt is le merném fogadni, hogy Hendery is majd éhen hal. - fordult a másik fiú felé, aki épp ekkor markolt bele az asztalon lévő apró süteménybe.

- Ne nézzetek így rám! Én mindig éhes vagyok. - rántotta meg a vállát. Mi ezen egy jót nevettünk, és folytattuk az ebédet.

Miután mindenki jóllakott, átültünk a nappaliba, és beszélgetni kezdtünk, hogy jobban megismerjük egymást. Jackson szülei tényleg nagyon aranyosak, a fiúk pedig iszonyat viccesek. Már értem Lucas miért örült ennyire, hogy jövünk.

- Már ennyi az idő? - pillantott az órájára Mr. Wang. - Már is jövök, csak elugrom Yuqiért.

- Yuqiért? - pattant fel Lucas. - Maradj csak! Majd én elhozom. - akasztotta le a kocsikulcsot, és már távozott is. Mégis ki lehet ez a Yuqi? És miért van ennyire jóban a családdal? Lehetséges, hogy tényleg a barátnője?

- Gyere Lisa! Addig megmutatom a szobádat. Biztos szeretnél kipakolni. - indult meg a folyosón Yang Yang, én pedig követtem. A ház kívülről is hatalmasnak látszott, de belülről még nagyobb. Egy hosszú folyosó húzódott a nappaliból. - Jobb oldalt az első szoba, a nagyiéké, azzal szemben van Jackson szobája. Utána a vendégszoba, a miénk, velünk szemben Junék szobája, majd a ti ideiglenes szobátok. A folyosó végén pedig a fürdő.

- Köszönöm. - bólogattam, és próbáltam feldolgozni, illetve megjegyezni a hallott információkat. Beléptünk a szobába, ami közel 2 hétig az enyém lesz. Hangulatos volt. Krémszínű falak, egy hatalmas francia ágy, és egy gyönyörű szekrénysor. Tetszik ez a hely.

- Mázlista Lucas, hogy ilyen testvére van, mint te. - huppant le az ágyamra. - Bezzeg nekem be kell érnem Henderyvel.

- Ezt hallottam. - jelent meg az említett keresztbe font karokkal. - És míg mi vér szerinti testvérek vagyunk, ők csak fogadott testvérek. Szóval nem szabadulsz tőlem. - foglalt helyet a fiatalabbik mellett. - Erről jut eszembe. Lisa, téged nem zavar, hogy Lucassal kell aludnod igaz?

- Ho...Hogyan? - dadogtam. Erről eddig szó sem volt. Miért kell nekem Lucassal aludnom?

- Úgy értem, csak testvéri kapcsolat van köztetek, nem?

- De... Csak az. - bólogattam hevesen.

- Akkor nem lesz gond. - mosolyodott el. - Mellesleg... Én is jobban örülnék neki, ha egy csini húgom lenne, mintsem egy hisztis öcsikém. - pattant fel az ágyamról, és már távozott is.

- Nem is vagyok hisztis! - kiabált utána Yang Yang. Mégsem olyan jó a viszonyuk, mint amilyennek az elsőnek látszott?

- Mindig ilyen veled?

- Igen, de ő így fejezi ki a szeretetét. - rántotta meg a vállát. - Majd te is hozzá szoksz. - ekkor ajtócsapódás zavarta meg beszélgetésünket. - Megjöttek! - szaladt ki a szobából. Most végre megtudhatom, ki is az a bizonyos Yuqi.

Végigsétáltam a folyosón, és csiga lassúsággal bevánszorogtam a nappaliba, ahol már hangos nevetés hallatszott. Megpillantottam Lucast, az oldalán egy gyönyörű lánnyal. Mint kettejük ruhája csurom víz volt, és észre sem vettek.

- Oh, Lisa! Hát itt vagy. Bemutatom neked Yuqit! - pillantott rám Lucas, majd a mellette ülőre. - Yuqi, ő itt Lisa. A mostoha húgom.

Még sohasem fájt ennyire ez a szó. Hogy miért? Magam sem tudom. Lehetséges, hogy tényleg beleszerettem? Már kár ezen rágódni, hisz itt van neki...Yuqi.